A rendőrség azért javasolta a Büszkeség felvonulás más helyszínre történő áthelyezését, mivel az eredeti helyszínen, a szerbiai főváros központjában nem tudta volna szavatolni a részvevők biztonságát. Ezt Ivica Dačić belügyminiszter jelentette ki, annak a pártnak az elnöke, amely a korábbi évtizedben gond nélkül kordában tudott tartani esetenként több százezer tüntetőt is. Ezzel szemben Boris Tadić köztársasági elnök azt mondta, az állam nem fog térdre esni az erőszakot propagálók előtt. (A kérdés: olvassák ezek egymás nyilatkozatait?)
A szexuális kisebbségek felvonulásával indult, de a napokban már egészen más dimenziókat kapott mindaz, ami a hétvégén Belgrádban történt. A belügyminiszter néhány napig kőkeményen kiállt a rendezvény megtartása mellett, aztán az utolsó pillanatban visszalépett. A pszichiátriai kezelésre szoruló szélsőséges csoportok pedig felbátorodtak így Szerbia hosszú évek után a legcsúnyább arcát mutatta a világnak: külföldi állampolgárokat támadtak meg, ráadásul belgrádi lapok szerint olyan „alakulatok” járják Belgrádot, akik a homoszexuálisnak kinéző fiatalokat agyba-főbe verik.
Tulajdonképpen a parádé szervezői elérték a céljukat, mégha nem is így szerepelt a tervek között. Lerántották a leplet az államvezetésről, kiderült, hogy a karhatalom még egy egyszerű felvonulást sem tud biztosítani, magyarán: nem tudja megvédeni saját állampolgárait, nem tudja biztosítani az alkotmányban és számos törvényben foglaltakat. Példaként létezik egy diszkrimináció ellenes törvény, amely többek között a szexuális kisebbségek szabadságát írja elő. A jelek szerint csak papíron.
Miközben Szerbia a régió vezető állama kíván lenni, európai integrációról folyik a szövegelés meg demokráciáról, holmi szabadságjogokról meg hasonló nehezen megfogható fogalmakról, addig az olyan szervezetek, mint az Obraz vagy az 1389, amelyek mögött ott áll a pravoszláv egyház meg számos szurkolói banda, Belgrád utcáin tartják rettegésben a polgárokat, a belügyminiszter pedig nyíltan kijelenti, hogy a rendőrség nem tudja mindenkinek a biztonságát szavatolni. A közbiztonsághoz már csak kis mozaikként tenném hozzá a szabadkai állapotokat, ahol a városközpontban szobrokat lehet döntögetni meg embereket verni.
Alkotmány, törvények, közbiztonság... ezek mind csak névlegesen léteznek. És ha egy állam mindezeket nem tudja szavatolni, akkor az nem állam. A belgrádi manöken és főrendőr uraknak két lehetőségük van: vagy a kezükbe veszik az ügyeket és két évvel az ország kényszerűsített függetlenné válása után biztosítják az államiság alapjait, vagy pedig csatlakozzunk valamely szomszédos államhoz. Mondjuk Koszovóhoz...(?)
