Pénz beszél, kutya ugat…

Ha bekapcsolja az ember a tv-t, az az érzése, hogy valami valahol a feje tetejére állt. Pontosítanám: Franciaországról van szó. És persze a futballról regélek, Párizsban és „környékén” az ókontinens labdarúgói esnek egymásnak ezekben a hetekben. A francia házigazdák 23 vendéggel együtt kergetik a labdát, abban a reményben, hogy ők lesznek a „kutyák”, mármint bajnokok. Hihetetlen pénz van ma ebben a sportjátékban. Most nem arról akarok beszélni, hogy milyen gázsikért játszanak a focisták, hogy milyen drágák a belépők, hogy mennyit fizetnek a tv-k a meccsek közvetítéséért, hanem arról, hogy milyen óriási pénz van a játékosokban.

Íme egy-két „ízelítő” – az első nyolc részt vevő csapat értéke a piacon, valamint a legjobban fizetett játékosok (az összegek természetesen eurómilliókban értendők):

Válogatott      Összérték        Játékos            Becsült ára

Nos, mivel én főleg a magyar csapatról fogok beszélni, íme a válogatott helye a fenti tabellán:

Hogy még véletlenül se higgyék, hogy melléfogtam volna, megismétlem: HARMINCMILLIÓ, a zentai srác értéke meg hat és fél millió. És ezek a hihetetlen számok nem buktatták meg a magyar válogatottat, sőt!

Ma már mindenki tudja, hogy a magyar válogatott elsőként végzett a hatodik csoportban. Ha nem láttam volna a meccseket – és bevallom, hogy mind a három meccset végignéztem, ami világcsúcs nálam –, akkor is hittem volna, hogy továbbjut a válogatott, de mint „jó harmadik”. Ha egy héttel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy Királyék lesznek a csoport győztesei – csak azért, hogy meg ne sértsem –, megmosolyogtam volna, s ahelyett, hogy leszedjem róla a keresztvizet, és megkérdezzem, mennyit ivott, csak legyintettem volna! Egy papírra azt is leírtam, hogy a portugáloktól kikap a válogatott, a másik két csapattól meg valahogy elvesz négy pontot. Nem érdekelt, hogy az osztrákokat vagy az izlandiakat verik meg Királyék, és melyikkel végeznek döntetlenre. Amikor az első meccsen olyan ragyogó játékkal verte a magyar válogatott a „szomszédokat”, vérszemet kaptam, és már hittem a második helyben is. Még annál is jobb lett a vége: egy döntetlen helyett kettő lett, és a piros-fehér-zöldbe öltözött fél stadion ünnepelhetett.

Jól játszik a csapat, és jól irányítják

A selejtezők meccseiből csak kivonatokat láttam, tehát nem volna tisztességes, hogy azok alapján véleményt mondjak. Egyébként is az a fontos, hogy bejutott a 24-be. Mondjam azt, hogy sokkal könnyebb bejutni a 24-es keretbe, mint a 16-osba, de most, hogy ezt is megtette a gárda, éspedig a legszebben, már kezd megjönni minden szurkolónak az étvágya.

Nekem is. Ami a legérdekesebb, azt kell mondanom, hogy a csapatot igenis nagyon jól menedzselik. Ezen a következőket értem: megleptek a meglehetősen nagy játékosváltoztatások. Majdnem mindre azt kell mondanom, hogy szerencsés változtatás volt. Persze fogalmam sincs arról, hogy miért történtek, sérülések, fáradtság vagy éppen speciális munkavégzési megoldások miatt, szerintem mind bejött.

Ami nekem a legjobban tetszett: az „újak” pontosan úgy játszottak, mint azok, akiket helyettesítettek, talán még jobban is. Jobban mondva, az volt az érzésem, hogy „hirtelen” van egy magyar válogatott, amely nem 11 játékosból áll, hanem 16–18-ból, és szinte majdnem mindegy, hogy ki van ezek közül a pályán. A magam 107 válogatottmeccsén ezt sosem éreztem… A legtöbb, amit elértem, az 11+3 volt. Lehet, hogy 25 évvel ezelőtt másként fociztunk. Nagy érdeklődéssel várom a belgák elleni meccset. Nem lesz könnyű, de annak ellenére, hogy a magyar csapatban nincs egy Ibrahimović, úgy érzem, a portugálok elleni meccsen látott játékkal a magyar gárdának jó esélye van a továbbjutásra.

Az egyvelegek egyvelege

A belgrádi sportlap közölt egy eszmefuttatást, és még fotót is a talált hozzá. A portugál–magyar meccsen, annak is a 65. percében a portugál szövetségi kapitány valamit magyaráz csapata legjobbjának. Ronaldo olyan arcot vág a fotón, amilyet csak egy kiábrándult ember képes! Igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy a portugálok mindenáron el akarták kerülni a belgákat… Amit ezzel a döntetlennel el is értek. Ronaldónak ez nem tetszhetett, ami természetes is, emlékeztetném olvasóimat, miként őrjöngött, amikor a magyar válogatott megszerezte a harmadik gólját. Nem tudom, miért, de én nem lennék olyan nyugodt a horvátok ellen, mint a portugál edző.

* * *

Mi, magyarok bizony nem voltunk kiábrándultak a 3:3 miatt… SŐT! A csapat bent van a 16-ban. Nem kaptunk ki, mi rúgtuk a legtöbb gólt az Eb első részében, megnyertük a csoportot… Ha volt is valami turpisság ebben a meccsben, ahhoz a magyar gárdának semmi köze! Nem tudom, emlékeznek-e a szurkolók arra, hogy pótselejtezővel jutott ki az Eb-re a magyar válogatott, éppen úgy, mint Ukrajna, Svédország és Írország. Tény, hogy a négy pótselejtezősből a svédek és az ukránok nem tudták kiharcolni a továbbjutást. Jó volt látni a portugálok elleni meccsen két olyan „szurkolót”, akiknek nagyon sokat köszönhet a magyar válogatott. Orbán Viktor miniszterelnök úr és Csányi Sándor MLSZ-elnök a mennyekben érezték magukat a 3:3 után. Mindenki tudja Magyarhonban, hogy ennek a két embernek mennyit köszönhet a labdarúgás. Még egy embert meg kell, hogy említsek, mégpedig Dárdai Pált. Azt az edzőt, e válogatott korábbi szövetségi kapitányát, aki kiválasztotta ezt a gárdát, és összerakta a csapatot, még mielőtt a klubjának a vezetősége visszakényszerítette Berlinbe. Ez a csapat annyi pontot gyűjtött a selejtezőkben, hogy a mai kapitánynak lényegesen könnyebb volt a dolga.

És akkor jöjjenek a tippjeim: Magyarország–Belgium 3:1, Svájc–Lengyelország 1:0, Horvátország–Portugália 2:1, Wales–Észak-Írország 1:1 – 11-esekkel 5:3, Olaszország–Spanyolország 2:1, Németország–Szlovákia 3:1, Franciaország–Írország 2:0, Anglia–Izland 3:2.