Ha nem láttam volna saját szememmel, sosem hittem volna el, bárki mondja! El tudja képzelni valaki ebben a kis országban, hogy egy meccs után egy szerb és egy horvát csapat szövetségi kapitánya megöleli egymást?! S a találkozó nem végződött döntetlennel. Nem volt barátságos, nem volt bemutató jellegű, nem csitrik játszották. Uraim, ne bolondítson engem senki, ilyesmi nem létezik, és PONT! Hangosan káromkodtam egyet… Játszanak ezek a profik a nézők idegeivel, hisz pár perccel ezelőtt élet-halálra ment… nem a játék, hanem a harc az utolsó atomig.
Szerbia az „utóbbi évszázadban” nem kapott ki Horvátországtól, de most egyetlen góllal veszített, ami után legnagyobb megrökönyödésemre megtörtént a fenti említett ölelkezés. Lehetséges volna bevonni a politikusokat egy-egy edzőtáborba, hátha tanulnának valamit?!
Uraim, üljenek már le, az Isten szerelméért!
Majd negyven évvel ezelőtt, amikor a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség edzői bizottságának az elnöke voltam, barátságos összeröffenést tartottunk a játékvezetőkkel. Olyan apróságok voltak a napirenden, mint: a mezek nem lehetnek a sportnadrágokon kívül, a kapuson kívül senki fején nem lehet semmilyen sapka, a lábszárvédők nem lehetnek legyűrve, a tartalékok, az orvos, a gyúró és az edző ülhet csak a padon. Sérüléskor csak a játékvezető engedélyével futhat be a gyúró és az orvos. Egy időben csak négy játékos és egy kapus lehetett a kispadon. Abban az időben, ha nagyon ugráltál – mármint az edző –, jött az üzenet: ez legyen az utolsó! – mondta volt a játékvezető. Szóval rend volt a pályán és a pálya szélén. S mivel a tv-ben meg a moziban a nagy film előtt mindenki láthatta, hogyan viselkednek a nagy csapatok edzői, a kis pályákon esze ágában sem volt senkinek, hogy bolondot csináljon magából. Ma egészen más minden. Először is szinte minden lakásban van tv, és minden kis edzőzseni látja, hogy mit csinálnak a nagyok. Nemcsak nálunk, hanem mindenhol. Talán mondanom sem kell, hogy éppen a nagy meccseken a milliókat kereső edzők a legnagyobb színészek. Szinte egy sem ül a fenekén, mind állandóan „rúgja, vezeti” a labdát. Fohászkodik a Teremtőhöz. Átkozza a rossz szerencsét, azt, aki hozta, azt, aki azt nem vette komolyan, meg a gyepet, mert vizes, a szelet, mert fúj. S egyáltalán az ellenfelet, hogy volt olyan szemtelen, és tizenegy játékost küldött a pályára. Felteszem tehát a kérdést: kinek a feladata az, hogy a pálya szélén ismét normálisan viselkedjenek az edzők?! Biztos vagyok abban, hogy az edzők nem fognak meakulpázni valamilyen ráhatás nélkül. Ámen.
A sokkal egyszerűbb megoldás: a FIFA menjen vissza egy-két évtizedet, s mondja ki, hogy a tartalékok padjáról ne ugráljon fel senki, hacsak nem akar a nézők közé ülni, ámen, s egyszerre megszűnnének az edzők filmfesztiváljai.
Jobb ma egy – hát még két! – jó láb, mint egy fej
Persze nem éppen akárkinek a két lába… Meg talán nem is az a fontos, hogy mindkét láb „olyan” legyen, amiért arannyal fizetnek, s a bőrszíne sem fontos. Az évek azonban már annál inkább!
Sok mindent elvárnak a befektetők, mondjuk 180 millió európai pénzért. Aranyban fizetik minden évét ennek a gyerkőcnek, ugyanis 18 éves, és a Kylian Mbappé névre hallgat ez a szerencsés fickó, aki ma a legtehetségesebb francia focista, s még a Monaco játékosa. Ha valakinek problémát jelentene eltalálni a vevő klub nevét, hadd adom meg az eddigi legdrágább játékosok vevőit.
A lista a következő:
1. Real – Bale 100, Ronaldo 94 és Rodriguez 80 millió euró
2. Man. Utd. – Pogba 105, Lukaku 85 millió euró
3. Barcelona – Neymar 88,2, Suárez 82,3
4. Juventus – Higuaín 90
5. PSG – Di María 76,6
S ezekre a milliókra, melyeket a nagy klubok kifizettek a pillanatnyi legjobbakért, jön egy alig tizennyolc éves játékos, akit az orosz milliomos gazdák (2011 decemberében a klub kétharmadát megvette egy orosz milliárdos, Dmitrij Ribolovljev) az égbe emeltek, s nyomban „el is adták” a Realnak. Itt kell azonban elmondani azt is, hogy egyes francia lapok azt állítják, hogy az egészből nem lesz semmi, habár azt nem cáfolták meg, hogy a spanyol és a francia klub milliomos gazdái találkoztak Párizsban. Éppen ebből kifolyólag olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a párizsi klub szeretné szerződtetni a brazil Neymart! Nekik aztán nincs problémájuk a pénzzel. Mármint a bevándorolt milliomosoknak. Vagy esetleg csere lesz…
