A minap összeült a futballvének tanácsa, és a legnagyobb meglepetésemre majd mindenki a 13-as számot „firtatta”! Mármint az egyik: „Én nem féltem tavalyelőtt, mármint 2012-ben a világvége miatt, de már előre nagyon nem szerettem ezt a tizenhármas évet! És ugye milyen igazam volt?!” Erre aztán mindenki kiteregette a mondanivalóját. Mondjam, hogy nem volt egyetlen lenyelhető pozitív vagy legalább neutrális valami. Politikusaink hozzánk képest kismiskák voltak. Nekünk nem volt semmi drága, jobban mondva minden nagyon drága volt. S majdnem mindent a tizenhármasra fogtak.
Leginkább nekem is nagy pofám van ezeken az összeröffenéseken, de ezúttal valahogy visszafogtam magamat, mert engem a 13 egyáltalán nem bánt, nem szúrja a szememet, sőt! Majd rátérek nyomban, de először be kell mutatnom a társaságot! Egykori játékosok, sportvezetők, orvos, gyúró, meg én, az edző. Mind mindent jobban tud, mint bárki… És egymásnál, a jelenlévőknél és a hiányzóknál is! Hála istennek, hogy nincs mindig mindenki jelen, mert akkor sose jutnál szóhoz! Pedig hát azért röffenünk össze, hogy MEGMONDJUK a mienket. Otthon a legnagyobb része meglehetősen halk, az asszony viszi a szót… Vagyunk azonban néhányan, akiktől ez a privilégium már elvétetett. Érdekes, hogy az ember nagyon sokszor csak akkor lát be sok mindent, amikor elveszti azt. Meg kell jegyeznem, hogy a külföldön eltöltött évek – mert van ilyen köztünk nem is egy – néha egészen más hangnemet kényszerítenek a „hangzavarra”! Mintha a német rendszeresség, az angol visszafogottság egy icipicit kihatna a tiszta hazai „mindigigazamra”, meg arra, hogy „csak mi, e kis szegényke ország fiai… ez meg amaz”. Mindezt bizonyos – mondhatnám: gúnyos – mosollyal nyugtázom… Ami valószínűleg három országhoz való tartozásomból ered! Édesanyám és apám Ferenc József birodalmában született, tehát… engem már Petar királyságában hoztak a világra. Aztán vacilláltak Horthy és Tito között, s amikor „felnőttem”, futballban az angol királynő helytartójának, Ausztrália elnökének adtam a szavam, hogy becsülettel szolgálom harmadik hazámat. Az történt, hogy nemcsak becsülettel, hanem sikeresen is tettem, amit a királynő meglehetősen magas kitüntetéssel nyugtázott! Harmadik országom meg nemcsak nekem, hanem minden nyugdíjasának XIII. nyugdíjat ad! Szóval nekem aztán ne hordjon össze senki semmit a tizenháromról! Remélem, értik már, hogy egy és ugyanazt a számot egyesek utálják, mások meg szeretik.
Mikor fog Federer elfáradni?!
Igen, mikor fog elfáradni minden idők legsikeresebb teniszezője?! Meglehetősen érdekes kérdés, mert nagyon sok mindentől függ! Egy komoly sérüléstől, valami betegségtől, vagy egyszerűen elege lesz az egészből. Nana, ez aztán nem történhet meg olyan egyszerűen! Vannak ugyanis szerződések! Melyekért hatalmas összegeket kap. A napokban megjelent a világ legjobban fizetett sportolóinak a neve és az összeg, amit a bankba tehettek. Nem fogok azzal foglalkozni, hogy mennyi az adó, meg hogy ki fizeti az adót, mert ezek az „apróságok” nem mindig látnak napvilágot. Nos, ezen a listán a világ ötödik-hatodik teniszezője a harmadik 65 millióval! Tehát?! Tehát a Nike, a Rolex, a Gillette, melyektől 45 milliót kap, majd megmondják, hogy mikor elég, mikor teheti le a lantot. A kimutatás mutatja azt is, hogy magából a sportból csak hétmilliót kasszírozott, egyharmadát annak, amit a két legjobban fizetett labdarúgó tett zsebre, Ronaldo 23, Messi 20 milliót. Mindketten 21 milliót futballoztak össze a pályán. Mivel a focistákat említettem, ide tartozik, hogy Beckham a 47 milliójából 42-t kapott a szponzoroktól. Itt kell megemlíteni, hogy a tíz legjobb közül csak neki van életfogytiglani szerződése az Adidasszal, ami 160 millió dollár!
Nos, hadd említsem meg, hogy a lista vezetője, Floyd Mayveder ökölvívó két meccsért 90 milliót kapott! Második Tiger Woods 78 (15+63) millióval. És harmadik Federer 72 (7+65) millióval. Az öklöző egy fityinget sem kapott a hirdetőktől! Mond ez valamit e sportról?! Az első tízből hat az USA-ból való: egy ökölvívó, egy amerikaifutball-játékos, két-két kosarazó és golfozó; az európaiak közül egy teniszező és három labdarúgó van a listán, köztük is a leggazdagabb az, aki már nem játszik.
S ha már a sportgazdagokat említettem, hadd mondjam el, hogy a szerencsétlenül járt Schumacher vagyonát a külföldi lapok 1,2 milliárdra értékelik.
Egy a sok táblázatból
Minden év végén szinte százával jelennek meg a sportolók táblázatai, leginkább az első tíz a kedvencük. Az egyik hazai tévé, hogy másmilyen legyen, egy nyolcas táblázatot készített: 1. Vettel (autósport), 2. Ronaldo (labdarúgás), 3. LeBron James (kosárlabda), 4. Bolt (atlétika), 5. Nadal (tenisz), 6. Messi (labdarúgás), 7. Ribéry (labdarúgás), 8. Đoković (tenisz).
Meglehetősen érdekes és futballsoviniszta ez a táblázat! Meg egy kicsit a tenisz iránt is elfogult. Mert hát nyolcból öt az egy kicsit sok, már csak azért is, mert a játékoknak nem kellene, szabadna, hogy kiüssék a sportokat! És a kettő egyébből az egyik motorsport! Nem tudom, gondoltak-e ezekre az „apróságra” a táblázat szerzői. Az meg, hogy Ronaldo utcahosszal megelőzi Messit, röhejes, de talán egy kicsit kevésbé, mint az, hogy Ribéry mindkettőjük mögött van, bár kikiáltották Európa legjobbjának!
