Úgy volt jó, ahogy volt…

Furcsa időket élünk. A hibiszkuszfám virágzik. Hadži Kostának szobrot emeltek. Guardiola 43 éves. Ana agyonverte Serenát, aztán „befejezte”. Melbourne-ben kiütötték teniszezőinket, de a fiatalokat is a nagy öregek. Vujošević kijött a kórházból, megverte a legjobb orosz kosárlabdacsapatot – mármint a csapata, a Partizan –, majd visszament további kezelésre. Tole Karadžić állítólag ismét vissza akarja hozni a zarándok Mihát. Ronaldo – az eredeti – meg Nadal továbbra is pókerezik. Mi mindenre készek az emberek egy kis pénzért! Vagy lehet, hogy nem is olyan „kis pénzről” van szó?!

Zajlik az élet, nemde?! De így van jól, mondja Zorán az Apám hitte című dalában. Én meg kezdeném azzal, ami a legjobban szúrja a szememet: a szoborral. Hadži Kostát én jól ismerem, persze a legfiatalabbat, s nem azt, akinek szobrot emeltek. A kutyám révén! Én a kis pudlikutyával, ő meg a nagydarab vadászkutyájával rójuk naponta a kilométereket. Igaz az, hogy ma inkább a neje kerékpározva sétáltatja az ebet. Érdekes, sosem beszéltünk futballról… Én nem kezdtem, na meg ő sem. Most, a nagy esemény után várom a következő találkozónkat. Ugyan említ-e majd valamit? Remélem, nem, mert akkor meg kell hogy kérdezzem a következőket, melyekre nincs egészen könnyű válasz.

Hogy alakíthatott egy tizenhat éves srác klubot? 1898-ban született, és állítólag a Vojvodinát 1914-ben alakították. Hogy lehetett technikai igazgató 1914-től 1933-ig?! Persze a háború alatt minden szerb szervezet be volt tiltva. De ennek ellenére jegyzik az igazgatóságát. Majd jön az, hogy 1924-től 1926-ig edző volt, s azután 1927-től 1935-ig elnök. Tehát volt egy idő, amikor technikai igazgató és edző volt, és egy olyan periódus is, amikor technikai igazgató és elnök volt! Közben fiskális is 1927-től 1961-ig. Vezető szerepet játszott a Matica Srpska igazgatóbizottságában! Tagja lett a háború után a Nagy Népi Szövetségnek, mely megszavazta Vajdaság Szerbiához való csatolását. Talán itt kell megemlíteni, hogy abban az időben lényegesen több sváb és magyar volt Vajdaságban, mint szerb, és a fent említett szervezetet a szerb lakosság egyharmada támogatta! Tehát csakugyan egyértelmű volt a lakosság óhaja, hogy Vajdaság Szerbia része legyen. Na kérem! És még vannak emberek, akik azt rebesgetik, hogy nem érdemelte meg a szobrot!

Hogy lesz – lehet – a Bumm Bummból Bye-Bye?

Talán mondanom sem kell, hogy Đoković új edzőjéről, Beckerről beszélek. Majd mindenki velem együtt azt várta, hogy Đoković még jobban játsszon, mint tavaly. Amikor megjelent a sorsolás, azt harsogták a lapok, hogy nyitott az út a döntőig, mert „mindenki”, akit jegyeznek, a másik oldalon van! Itt persze legnagyobb vetélytársaira, Nadalra és Federerre gondoltak, de a fiatalokra is, akiktől sokat vártak a „bennfentesek”… Roppant érdekesen kezdődött minden, egymás után tűntek el a szép jövőjű fiatalok, Del Potro, Murray, majd Dimitrov… Senki nem várta, hogy Đoković nem lesz az ő „privát” pályáján döntős! Verhetetlen volt már három éve Melbourne-ben! Erre jött Wawrinka pókerarccal, óriási adogatásokkal, svájci nyugodtsággal… volna ilyen is?! Na meg Đoković vagylagosságával: vagy jó lesz, vagy sem. Például az utolsó labdát a hálón még én is beütöttem volna! Éppen ebben volt nagy az új edzője, onnan a Bumm Bumm beceneve! Látott valaki valami újat Đoković játékában? Ha igen, mondják ki, ha lehet, elég hangosan, hogy elérjen hozzám! Itt a címem: garokovic@gmail.com.

Egyébként tudtam, hogy baj lesz, mert a belgrádi sportlapok túltettek saját magukon is! Például „A sportújságírás abszolút legjobbja” a címoldalon ezt írja: „Az Arena a szerbeké”, s alatta Đoković, Ivanović és Zimonjić arcképe… Tudjuk, hogy mi történt Đokovićtyal meg Anával. Amikor ezeket a sorokat írom, a nagy öreg még talpon van.

Azt olvastam a lapokban meg a neten, hogy az új edzők keze csak hat-hét hónap után látszik meg a teniszezőkön! Labdarúgásban ennyi idő alatt a szerencsétlen edzőt háromszor is kirúgják. Néhány sportlap, külföldi is, a BB-t másként mondja, mint egykor, így lett a Bumm Bummból Bye-Bye, ami nem mást jelent ugye, mint Isten veled…

Végre a magyar futball valamiben első!

A Football Observatory CIES nevű svájci székhelyű, az európai futballt mindenféle statisztikai adatokkal feltérképező szervezet honlapján roppant érdekes táblázatok, kimutatások jelentek meg a napokban. Engem a következő adatok leptek meg, mégpedig kellemesen! Mivel nem lehet egy fehérorosz csapatot összevetni egy angollal, a CIES három csoportba osztotta az európai bajnokságokat. Az elsőbe került az öt legrangosabb liga (angol, francia, német, olasz, spanyol), a másodikba a középmezőny (belga, dán, görög, holland, orosz, osztrák, portugál, román, svájci, török, ukrán), a harmadikba pedig a többi, Finnországtól kezdve Magyarországon át Ciprusig. Az öt nagy bajnokságban összesen négy olyan csapat van, amelynek keretében a játékosok több mint fele saját nevelés: a már említett Barcelona (64%) és Athletic Bilbao (60,9%), a baszkságát szintén előszeretettel hangsúlyozó Real Sociedad (57,7%) és a kiváló akadémiát működtető Lyon (53,8%). Európa leginkább saját neveléseire támaszkodó klubja a Haladás, amelynek jelenlegi keretét 85,7 százalékban alkotják Szombathelyen képzett játékosok.

Íme az európai sorrend:

Első pillantásra látszik, hogy a szegények vannak saját nevelésre kényszerítve! Az első tízben csak két spanyol klub van, abból is egy – természetesen! – a Barcelona! A szegénység említése ellenére is megsüvegelendő, hogy a Szombathelyi Haladásnak van a legsikeresebb iskolája: egy 22-es keretben 19 „hazai” játékos van! S hogy az első ötben van az MTK is, az talán azt is mutatja, hogy a nevelés terén tesznek valamit az országban. Persze át kellene vizsgálni az NB I., II. és a többi osztály mutatóit is.

Különösen azért, mert a fent említett szervezet 31 nemzet labdarúgását vizsgálta, és a magyar futball a 28. helyen van! Ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy magunk mögött csak a whiskycsinálók, a tavak országa és a sípályákról ismert egykori jugoszláv országrész van. Puskás és a többi nagy ott fenn biztos, hogy nagyon szomorú…

„Ezeregy” mást is analizált a kutatóintézet. Például, hogy a Barcelona csapata a második legalacsonyabb a vizsgált klubok között, átlag 177,5 centiméterrel. Egyben ez az a klub, amelyben a legtovább játszanak a profik: 5,5 évet. Csak a Manchester United ismert még a hosszú szerződésekről: öt év körül.

Nem akarom firtatni azt, hogy hol mennyi idegen játszik, mert abban csak az olaszok meg az angolok rosszabbak, mint a magyar csapatok. Egy érdekes újdonság az, hogy kevesebb brazil van Európában, mint a múltban, négy év alatt 538-ról 471-re csökkent a számuk. De a szerbek száma Magyarhonban nem hiszem, hogy csökkent volna.