Valahol olvastam ezt az aranyköpést: „Ha éppen minden jól megy, akkor biztos elfelejtettél valamit!” Na de nálam leginkább úgy szokott lenni, hogy csak éppen arra a bizonyos valamire emlékszem. A múlt héten megírtam a Jegyzeteket, tele méreggel, mindenkit kikezdtem és eleve vártam a telefonhívásokat, s míg kajánul vigyorogtam, megnyomtam valami olyan gombot, amit nem lett volna szabad, és minden eltűnt a számítógépemből. A kárörömből csak düh maradt, meg rövid mondatocskák, melyeket a papír nem tűr, jobban mondva a szerkesztőm úgyis mind kihúzta volna.
Az ifjabbik Kubát írása egyébként is sokkal jobb volt, mint amit én elvesztettem. A káröröm-rovat azonban aktuális maradt, de nem abban a sportban, mint a múlt héten. A Williams nővérekre, jobban mondva Serenára vonatkozik! Szó sincs semmilyen fajbeli problémákról, egyszerűen ezt a nőt ezer dolog miatt – nem merem kimondani, de hadd legyen – ki nem állhatom! A szoknyái miatt, melyek szállnak a válláig, a három nőre is elég, minden második héten más színű hajáért, a piruettekért a megnyert meccsek után (s ezekből annyi van, hogy belefárad az ember!), a természetellenesen hosszú és mindig más színű körmökért, az anyáskodásáért, amikor „bocsánatot kér” azért, mert valakit éppen a pályába „gyűrt”. S most valami spanyol Muguruza móresre tanította! Hála a teremtőnek! Az, hogy a nővére is kiesett, nem tesz semmit a rosszmájú latban! Őt sokkal jobban szerettem nézni, míg a világ egyik legjobbja volt...
ÉS EGY IGAZI ÖRÖM
Mégpedig Bácskából, Szabadkáról! Nem teniszben, hanem futballban, s ami a legérdekesebb, habár a Spartacusról van szó, nem a férfiakról, hanem a nőkről! Ennek a csapatnak nincs tisztességes ellenfele az országban! Szinte kézilabda-eredményekkel ver mindenkit. De nem ez a téma, mert ez már évek óta így van, hanem az, hogy a csapat az európai nagyversenyben is „valaki”. Ebben a pillanatban egyelőre nem mint csapat, hanem hála Milena Nikolićnak, aki az UEFA-kupa meccseiben 11 gólt lőtt, és így első Európában! Ő a gólkirály! A férfiaknál mi nem rúgunk labdába sem, tehát még álmában sem lehet valaki gólkirály! Zoran Arsić elnök hétéves terve, úgy látszik, meghozta a tőle vártat. „Ebben a pillanatban mi szinte a válogatott vagyunk” – mondja ő! A férfiaknál a válogatott még azt sem mondhatja, hogy „csapat vagyunk”!!! Igaz, hogy ma már az is tagja lehet a válogatottnak, aki nem énekeli a himnuszt...
S, ha már a himnuszt említettem, had mondom el, hogy Eduardo da Silva egy meccsen két himnuszt fog énekelni! A labdarúgás megszállottjai tudják, hogy ő brazil, aki a zágrábi Dinamóban lett „valaki”! Utána pedig nagyobb profi csapatokban játszott és játszik, és a horvát válogatott tagja, évek óta. Ismeretes, hogy a horvát válogatott első meccse éppen a brazil válogatott ellen lesz. Tehát, ha Eduardo a kezdő tizenegyben lesz, meglehetős problémák előtt fog állni(?). Ő azonban nagyon is egyszerűen oldotta meg ezeket: „mindkét himnuszt el fogom énekelni”! Mit adott volna Mihajlović egy ilyen játékosért! Különösen, ha még ma is olyan gólerős, mint egykor!
MENNYIBE KERÜLT MIHAJLOVIĆ?!
Köztudomású, hogy a vb-n szereplő válogatottak, ha minden meccset elveszítenek, akkor is egy nagy csomó pénzt kapnak. A csoportkörök után hazatartók nyolcmillió dollárral gazdagabbak lesznek! A következő kiesők ezt megfejelik még egymillióval, a negyeddöntőben távozók pedig már 14 milliót tesznek zsebre! A többiekről már ne is beszéljek: az első 35, a 2. 25, a 3. 22 és a „szerencsétlen” 4. 20 milliót kap.
Most talán világosabban látják uraim, hogy mennyibe került ennek a kis országnak, jobban mondva labdarúgó-szövetségnek Mihajlović, aki a himnusz éneklésével és egyéb zseniális megoldásaival „kivezetett” bennünket a vb-ből! Egyeduralma alatt majdnem négy csapatra való játékos öltötte magára a címeres mezt, és ezt Tole elnök nyugodtan nézte! Lehetséges, hogy ő sem tudta a himnuszt és nem akart erőszakoskodni.
A TÉRDÉIG SEM ÉRSZ!
Skóciával kerültünk össze 1985-ben, a vb pótselejtezőjében. Szokás szerint kértem az Ausztrál Labdarúgó-szövetséget, hogy elmehessek megnézni egy meccsüket, és szerezzék meg nekem az utóbbi 5-6 meccsük videóját. Sajnos ezek nem a legjobb mutatói annak, amivel szemben álltunk, mert közben az edzőjük szívrohamot kapott és meghalt. Amitől meg majdnem én kaptam szívrohamot, mert meg voltam győződve, hogy ő az én „előnyöm”! Ugyanis teljesen felforgatta a válogatottat, kihagyván Dalglisht, Sounnest, és még egynéhány idősebb játékos volt kérdőjel alatt. Erre meghalt! S jött egy új valaki, akiről nem tudtam semmit, csak azt, hogy fiatal és nagyon sikeres Skóciában. Az egyik skót játékosom, amikor megkérdeztem, mit tudna nekem mondani róla – persze én a játékkal kapcsolatban szerettem volna valamit megtudni a fiatalemberről –, a következőket mondta: Frank! A térdéig sem érsz a kocsmában! Annyit tud inni, mint a mi egész csapatunk! A többi részét a meccsnek a vezetőség intézte el. Az első gólnál egy nem létező szabálytalanságért kapták a szabadrúgást, a másodiknál meg les volt! A cseh bíróról azóta is álmodom, s nem egyszer fojtottam meg álmaimban.
