Persze hogy az 1:7-ről és a 0:3-ról beszélek, és az „isten háta mögötti” negyedik helyről! Hisz minden brazil – vagy kétszázmillió – csakis az elsőségről regélt, álmodozott. Tehát mire másra vonatkozhat ez a zseniális japán megoldás, amikor az életnek többé nincs értelme, becstelenné vált, történt valami, amit jóvátenni soha nem lehet. Meg kellene magyarázni a megmagyarázhatatlant. Meggyőzni a kétszázmilliónyi futballőrültet, hogy tulajdonképpen ez nem is történt meg! Olvassák el a holnaputáni lapokat – ha az idegeik még bírják! Hátha valamelyik még meg is tudja magyarázni, hogy mi történt. A II. világháborút elvesztő németek a bajnokok! Elvitték az aranyszobrot. „Nekünk”, mármint a cariocáknak maradtak az óriásstadionok, melyek valószínűleg kongani fognak, mert a legjobb játékosaink százszámra játszanak a világ minden sarkában, és ha már levitézlettek itthon, legalább hozzák a fontokat, dollárokat, eurókat!!!
Negyvenhárom évet edzősködtem, s a legnagyobb vereségem klubjaimmal és az ausztrál válogatottal – 104 hivatalos meccsen – 1:4 volt! Ezt csak azért említem, mert minden csapattal megvolt az „egyezségem” (jelekben!), hogy mit kell tenni bizonyos kritikus pillanatokban.
Már az első gól után jött volna a füttyöm, és a két tenyeremet a mellemtől a combjaimig nyomogattam volna le, ami azt jelentette volna, hogy nyugi, mindenki tegye 1000 százalékosan a védekezőmunkáját! A második gólnál meg jött volna egy megbeszélt „sérülés”! Az orvosok beszaladtak volna, a csapat meg kijött volna hozzám, hogy életet verjek beléjük!
Ez mind elmaradt. Valószínűleg soha ilyesmiről nem is beszéltek. Hogy is beszélhetett volna egy, a brazil válogatott vezetésével megbízott edző, aki már egyszer meg is nyerte a világ bajnokságát!
Na, ezért is az egyetlen megoldás a harakiri.
Pankráció a javából
Sosem szerettem a játékvezetőkről beszélni. Okkal! Az edzéseken annyit bíráskodtam, hogy nagyon is tudtam, mennyi hibát vét az ember, néha akaratlanul, néha akarattal. Az egyik segédedzőm, Láng Feri, aki egy nagyon helyes és igazságos bíró volt az edzéseken, szokta volt mondani: „Annyit pofázott a pasas, hogy meguntam!” Ami persze azt jelentette, hogy az illető ellen fújt! Utálta a túlérzékeny „kislányokat”, de még jobban a magukat a földhöz vagdaló művészeket! Biztos vagyok benne, hogy sárgaságot kapott a vb meccseit nézve.
Nem merem azt állítani, hogy az első meccseken sokkal tisztább volt a játék, mint amikor már kiesésre ment a párviadal, de az volt az érzésem, hogy a játékvezetők szeme hályogossá vált. Olyan dolgokat nem fújtak le, amiért nem sárga, hanem piros – mégpedig kettő! – járt volna. Hihetetlen szerencse, hogy csak Neymar került kórházba! Ahogy a bajnokság haladt, úgy lett mind rosszabb a játékvezetés. Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy nem segítették a hazai csapatot. Sőt! Nem akarok neveket kiszúrni, mert nem lenne sportszerű, egyébként is előbb-utóbb bevezetik a „tv-visszapörgetést”, tehát éppen úgy, mint ahogy a gólvonalprobléma megoldódott, azaz átment a labda, vagy sem, nem lehet majd vacillálni: „Az a pasas gyönyörűen eldobta magát, tehát őt kell kiállítani, s nem az úgynevezett gyilkost.”
Valami járt Dél-Amerikának is!
Tisztázzuk le nyomban: ha lett volna valamiféle játékososztályzás a vb-n, Messit semmiképpen nem tudták volna kihozni mint a legjobb játékost! Persze az én rosszmájúságomnak sokkal jobban megfelel egy Messi, mint mondjuk egy Ronaldo vagy szinte bármelyik vb-győztes játékos, különösen egy „német” Özil, Khedira, Boateng vagy Podolski és Mustafi! Talán nem is kell nagyon magyaráznom hozzáállásomat.
Szeretném azonban valakitől megtudni, hogy kik határoztak Messi mellett. Szerintem ma nagyon könnyű volna kikérni a neten a játékosok, az edzők és a szurkolók véleményét. S ráteszem mindenemet, hogy szinte csak a Barcelona és az argentin vad szurkolók szavaztak volna Messire. Persze, minden másként alakult volna, ha az argentinok nyerik a döntőt. A négy legjobban helyezett csapat két európai és két dél-amerikai országból jött. Mivel a németek a győztesek, a „vezetőség” úgy döntött, hogy valami járjon már Dél-Amerikának is! Az utolsó garasomat is rátenném, hogy valamelyik német kapta volna ezt a dicsőséget, ha Argentína viszi haza az aranykelyhet.
Egy-két szó a kannibálról
Sehogy sem tudom megérteni a Barcelonát! Megvették Suárezt, a kannibál játékost, akit négy hónapra kitiltottak még a stadionokból is!
A Liverpool egy óriási üzletet csinált az eladásával. Majd elválik, hogy kinek volt igaza, az eladónak vagy a vevőnek. Ha azt veszi az ember, hogy a Barca támadósora Messi, Suárez és Neymar lesz, akkor nem mondhat semmit mást, mint hogy ez a legjobb csatárhármas a világon. Persze ha Neymar felépül sérüléséből, és a kannibál letölti büntetését. Addig Messinek másokkal, kevésbé nagynevűekkel kell menetelnie a bajnokságban.
