Nézzék meg egy kicsit alaposabban ezt a fotót, mert bizony van mit látni rajta. Először is Keylor Navas, pontosabban Keylor Antonio Navas Gamboa van az „egekben”, stílusosan fogva a labdát. A szemei szinte szúrják a játékszert, a bal lába párhuzamos a felső fával úgy félméternyire, sportnadrágjának a legalacsonyabb része az előtte lévő játékos feje magasságában van… Te jó ég, hogy fog ez landolni?! Nekem az egész kép egy kicsit… hogy úgy mondjam… mintha be volna állítva! Mondjuk kiástak egy nagy gödröt az öt és felesen, és onnan vette le a fotót a kisokos?! Több mint fél évszázadot töltöttem el a pályán, de ilyet még nem láttam. De mivel ezt a fotót a vb után hozzák a lapok, majdhogynem elhiszem, mert ez a Costa Rica-i kapus hihetetlen dolgokat produkált Brazíliában. A csoportmeccseken egyetlen gólt kapott, aztán a nyolcaddöntőben a görögök ellen a 120 perc után kivédett egy büntetőt, és máris szemben álltak a hollandokkal, akik aztán a hosszabbítást követően kiütötték őket büntetőkkel!
Három vb-meccsen nem kapott gólt, de a legjobb kapus a tornán mégis a német hálóőr lett! De ha ezt a védést is Brazíliában produkálja, ezer az egy ellen fogadom, hogy az övé lett volna a kitüntetés. Tudni kell, hol és mikor kell megásni azt az óriáslukat, ahonnan a fotóriporter egy ilyen szenzációs fotót csinál. Navas szerintem rá sem hederít a lemaradásra, hisz ő sokkal többet kapott – hatéves szerződést a Reallal. Csoda hát, hogy Costa Ricában mint nemzeti hőst ünnepli a nép?!
Pénz beszél, Lampard „marad”
Meglehetősen érdekes a Chelsea kapitányának „hosszú” repülőútja. Lampard New Yorkon keresztül Manchesterbe érkezett, mégpedig úgy, hogy fel sem szállt bármilyen gépre! És egy fél évet a Manchester Cityben fog játszani! Pellegrini, a City kénytelen volt ebbe beleegyezni, mert klubját és az amerikai klubot is ugyanaz az arab milliárdos vette meg a közelmúltban. David Villát meg a Melbourne Citybe küldték, hogy „mozogjon egy kicsit”. Megtörténhetett volna, hogy Lampardot a japán Jokohamába küldik, mert azt is megvették. Érdekes, hogy mi, a nagy arabbarátok, nem tudunk „férjhez menni” valami milliárdoshoz…
A k…. életbe, a 13-as szám csakugyan él?!
A Jegyzetek második részét már kétszer megírtam, de ugyanannyiszor „megette” ez a nyavalya gépezet. S most harmadszorra írva rájöttem, hogy mi is történik! Én, vén balga, most látom, hogy minden, amivel foglalkoztam, a Szó 13. oldalán van! 88 éve élnek együtt… Az öregség 50 jele. Új nyugdíjtörvény… Hol is lehetne máshol mindez?! Csakis azon a „furcsa oldalon”! Nemde?! Veszem sorjában a fentieket. Csak 56 évet éltem az asszonnyal, neki biztos sokkal hosszabbnak tűnt… Egy labdarúgóedző meg újságíró nem éppen a legjobb életpár. A nyugdíjtörvény, legalábbis ez az itthoni, nem érint… Az öregség 50 jele? Tudnék többet is, de ezek közül, ami a Szóban megjelent, sokat megmosolygok. Egyet-kettőt „kikezdek”.
Azt mondják, az öregek keveset alszanak, hajnalban kelnek. Én hétkor kiengedem a kutyámat, mert hangosan üdvözli a házvezetőnőt. Aztán vissza az ágyba, és egy nagyot „húzok” kilencig! Nem érdemes kimenni a konyhába, mert ott nagy a forgalom. Továbbá délután szundikálnak. Soha nem volt időm rá, csak akkor, amikor beteg voltam… Egyetlen edzést nem hagytam ki életemben. Nem vagyok kopasz sem, pedig az kellene hogy legyek a cikk szerint. Nem szeretem a sherryt, inkább mást, töményet. Sosem szundikálok a tv előtt. Nincs kötött kardigánom, se bársonynadrágom, inkább edzőruhában, szvetterben üldögélek.
Viszont a kulcsok, szemüvegek, íróeszközök nálam is rendszeresen eltűnnek. Pénztárca nem, mert sosem volt! Kaptam is az asszonytól! A rossz memóriáról meg ne beszéljünk, mert néha a saját nevemet sem tudom. Egyszer-egyszer a kezembe kerül egy Jegyzet, és eltátom a szám, amikor elolvasom! Ezt meg ki írta?! Én? Ugyan már!
Mondjam még, sosem jártam kocsmába. Egyetlen top 10 dalt nem tudok, de van annyi lemezem, hogy kilókban lehet mérni. Nálam szinte mindig szól a zene, de persze nem a dumdumdumdum. S a füleim sem nyúltak meg. Szóval kezdek öregedni, vagy sem, nyolcvanhárom évesen?!
