Mondja Zorán! A nevet Á-val írják és úgy is ejtik ki, ott Budán és Pesten. Vesszővel, ott az „a” feje tetején. „És ha múlik, fájnia kell” – folytatódik a dal. Az én csókos ajkú miniszterelnökömnek valaki lefordíthatta a slágert, mert nyelt egy nagyon nagyot, és úgy látszik, igenis hajlandó megválni szerelmétől, a labdát rúgó piros-fehérektől, csakhogy visszarántsa őket a már régen kiásott sír mélyéből.
Eladta (legalábbis ezt mondják a fővárosi „esti lapok”) Džajićékat az oroszoknak, s nem is olyan kevésért. Egy portugál piperkőc játékos áráért! Azt rebesgetik, hogy a Gasprom 100 millió eurót ad érte! Már azt is tudni, véli a lap, hogy Szerbia ebből 40%-ot kap, ugyanennyit a klub, hogy visszafizesse az adósságait, a maradék meg a városé lesz. A „házhely” ennyit érne csak? Az ember még azt mondhatná, ugye milyen jó boltot csináltak! Ha mást nem értek el, de legalább életképessé válhatnak. Van azonban egy icipici probléma az egészben, éspedig az, hogy a tagság azt állítja, a stattum szerint a klub MÁR PRIVÁT! De ugye, ha a SZHP, s annak vezére azt mondja, hogy csak most vedlik priváttá, akkor mindenki bólint egy nagyot, még Džajić is. Tehát a mai gazdák ne várjanak pénzt a vevőtől!
Szerény véleményem szerint igenis nagy valami lenne, ha a klubot megvennék az oroszok. Nézze csak meg mindenki, mi történt az egyik legeladósodottabb szerbiai vállalattal, az egykori Jugopetrollal, melyet az oroszok nem is olyan régen vettek meg. Most az adóhivatal legjobb „fizető vendége”, azelőtt meg fuldokoltak a tartozásokban! Én egy különös okból köszöntöm a klub eladását: nem kell majd látnom azt a hirdetést a tévében, hogy: „Miért szeretem a ...........” (tudják, hogy le nem írom a piros-fehérek nevét). S ha ez az üzlet megszületik, már csak az van hátra, hogy a többi klubot is vegye meg valaki, persze a Voždovačkin kívül, mely az egyetlen privát klub ebben a kis országban.
Amikor a tata azt hiszi, hogy nála van a síp!
Ez egy egyveleg kellene, hogy legyen a „tizenhatosból”. Oly sok minden történt az utóbbi napokban, hogy regényt lehetne írni. Néhány mondatban térek ki csak a legérdekesebbekre.
Először is Mitrovicán a vendég piros-fehérek egyik játékosának az apja fizikailag megtámadta az edzőt, mert fiacskája nem volt a kezdő csapatban! Még a rendőrségnek is be kellett avatkozni! Az új orosz gazdáknak felajánlom az én megoldásaimat. Az ifjúsági csapataim edzésein a mamák és a taták bent maradtak a klubházban teázni, vagy kávézni, mert a szülők közbeszólásait nem tűrtem. Akinek ez nem tetszett, az mehetett más klubba. Sajnos nálunk a szülő csak a labdarúgásban látja gyermekének a megélhetését és úgy gondolja, hogy kötelessége fia jövőjét „védeni”, még verekedéssel is!!! Szegény gyerek, szegény társadalom...
Az egyik belgrádi bulvárlap egy érdekes „jóslással” foglalkozik: hány százalékos egyes edzők esélye, hogy megmaradjanak állásukban! Mladen Dodić a Jagodinában 90%-os, őt követi Nenad Lalatović a piros-fehéreknél 80%-kal, majd Zoran Marić a Vojvodinában 70%-on van, Vladan Milojević a Čukaričkiban a 65%-on, következik a Spartacusban Petar Kurčubić 60%-kal stb. és a legkevesebb százalékot Dragoslav Stepanovićnak adták (25%) Nišben. El tudom képzelni, hogy milyen kellemes ez az edzőknek, amikor látják, hogy éppen senkinek nem adnak még elméletben sem 100%-ot!!!
Hála a tv-felvételeknek és a különféle elemző programoknak, ma már szinte nincsen semmilyen titok a sportjátékokban. Azt is ki tudják mutatni, ki mennyit futott, mennyi pontos passzt adott és minden mást, sokszor semmitmondó dolgokat. Mond-e valamit az bárkinek, hogy Tottenham a QPR ellen 48 egymásutáni adogatást követően lőtt gólt? Maga a rajz, ahogy a labda utazott nagyon „festői”, de én, mint edző, biztos belebolondultam volna a nyolcvanas években. Már rég bekiabáltam volna, hogy: vigyétek haza azt a b.....tököt! Bevallom, hogy ma másként játszanak, mint a mi időnkben!
Blatter, a FIFA elnöke néhány héttel ezelőtt egy tv-beszélgetés alkalmával minden kertelés nélkül kijelentette, hogy bárki is indul ellene a választásokon, nézzen szembe a vereséggel. Platini a múló hét közepén bejelentette, hogy nem indul a választásokon! Valaki tud valamit, vagy éppen mindenki tudja, hogy... hogy a nagyöreg akkor hagyja el a karosszékét, amikor az örök vadászmezőkre távozik.
