Bajban a vb-győztes!

Régen nem volt ilyen sok meglepetés a labdarúgó-selejtezőkben. Egy érdekes táblázatot készítettem, kiszúrtam a legnevesebb válogatottak eddigi meccseiből, hogy miként volnának helyezve egy „összesített” táblázaton. Íme a meglepetés: a világbajnok az utolsó előtti helyen áll.

Mi történhetett a vb óta, hogy ennyire megváltoztak az erőviszonyok?!

Érdekes, hogy nagyon sok válogatottnál az edzőket akarják leváltani, mert hát valaki ludas mindebben!

Természetesen ez a legkönnyebb, legegyszerűbb. Egyetlen emberről van csak szó. Leginkább olyanokról, akiket irigyelnek, különösen a szakértők meg az egész világ, hisz tele volt velük a világ szája. Azt hirtelen elfelejtik, hogy Brazíliában istenítették őket. Egy szót szerettek volna váltani velük, megérinteni őket. Egy mondatot kicsikarni belőlük. Most aztán megváltozott a nyelvezetük! De még mennyire!

Kiöregedett, a múlté már a gondolkodása, frissességre van szükség, megváltozott már a világ, jöjjenek a fiatalok, mások, bárki, de ne ez… ezek! Pedig alig múlt el egy kurta negyedév azóta, hogy a tenyerükből ettek! Na de ilyen a világ, nem csak a sportok világa. Persze nem könnyű hollandnak vagy németnek lenni s kapni a packákat.

Eszem ágában sincs az agyonfizetett edzőket védeni, de szeretném felhívni olvasóim figyelmét, hogy a nagy dáridó után egy kicsit mámoros az ember… Márpedig a játékosok is emberek, annak ellenére, hogy a sajtó vagy isteneket, vagy kiselejtezett utcasöprőket csinál belőlük. Uraim, egy bajnoki idény után jött a vb, s „még haza sem értek”, már megindult a bajnokság és néhány forduló után már az Eb-selejtező! Az isten szerelmére, próbálják megérteni, hogy a legjobb sportember is CSAK ember. Az eszesek meg a gazdagok „vettek” maguknak „életet”, azt mondták: „Elég volt a válogatottból!” Egy ilyen éppen a szerb teniszszépséget kísérgeti világszerte. De még mennyire hiányzik a német válogatottból.

De most hadd szólok egyet-mást az egykori jugoszláv köztársaságokról is. Azzal kezdeném, hogy Szerbiát kihagyom! Érthető talán, hogy miért. Ezek fellépésében a nagy meglepetés a bosnyákok gyenge szereplése. Nem ezt szokták hozni, három meccsből egyet sem nyertek. Persze a horvátok vannak az élen, a szlovének a másodikak.

Íme a táblázatom:

Az egészben a gólszegénység ragadta meg figyelmemet: mindössze 20 gólt lőttek! Igaz, hogy csak 13-at kaptak, abból is a macedónok a felénél többet. Ezektől a meccsektől sincsenek a szurkolók elragadtatva, de az egyetlen cél az, hogy eljussanak az Eb-re, tehát a „szépség” teljesen mellékes, sajnos.

* * *

Majdnem azt írtam le, hogy a „barom”, de egy kicsit mégis túl erősnek tartottam. Pedig nem kellett volna, mert az, ami az albánok ellen történt, ismét rámutatott arra, hogy az emberek itt – Belgrádban – nem a fejükkel gondolkoznak, hanem a …! Adódott egy hihetetlen jó alkalom, hogy megmutassák pozitív arcukat! Jött egy olyan alkalom, melyet álmában sem tudott volna kitalálni senki, és sajnos nem „értették meg” sem a szervezők, sem a szurkolók! Egyszerűen hagyni kellett volna a „küldeményt”, hogy landoljon, körülvenni, megnézni, és levonulni a pályáról! Az UEFA erre csak azt mondta volna, hogy 3:0, és Albániát felfüggesztjük!

Sajnos sem a játékosok, sem a vezetők nem voltak felkészülve semmilyen provokációra. Arról meg nem is akarok regélni, hogy a fenébe lehetett megengedni annak a Genovából jól ismert „szurkolónak”, hogy a pályára rohanjon és „rendet csináljon”. Az FSS nagyon elszúrta ezt a meccset, mert nem láttak az orruknál tovább! Sokkal több volt ebben a meccsben, mint a 3 pont!

Frizurák, hasra esések, elszalasztott alkalmak

Mit keres-tesz egy ilyen vén fickó, mint jómagam, a korzón?! A kérdés: egyáltalán mit keres ott? Hát azt, hogy bárhova akarnék is menni, nekem át kell „vergődnöm” az újvidéki sétány minimum 100 méterén. De inkább ennek a dupláján. S ha nem esik vagy nagyon fúj, itt mindig sok százan sétálnak, még többen kávéznak, isznak, esznek és cigiznek, fiú és lány, a „kertekben”… Tehát zajlik az élet. S még azt mondják, hogy szegény a nép?!?! Persze EZEK nem a NÉP. A hölgyek szebbnél szebbek, elegánsak, kellemes illat kíséri őket… Szúrja a szemem, hogy nagyon sokan séta közben is „szívják”… Valamelyik nap döbbentem rá, hogy ma már nem ez a nem, a női, vezet a hajviselésben, a frizurákban! Nem vagyok teljesen biztos a százalékaimban, de tuti biztos a háromnegyedének egyszerűen hosszú, „kivasalt” haja van, melyet aztán egy-egy kokett fejmozdulattal jobbra, balra vagy éppen hátra lehet (talán inkább kell!) „utasítani”… S aztán simítani egyet rajta… Vagy csomóba fogni, és úgy dobni hátra. Van azonban más megoldás is: copfba kötni, lófarokba, vagy éppen kontyba, az ápolt fejdíszt.

Na de ennél sokkal sokoldalúbb ma a férfiak „tollasodása”: kezdve a bőrfejtől az afro-őserdőig! S ezek között annyi minden lehetséges, hogy az emberiség gyengébbik fele ma már kezd féltékenykedni! A könnyebb eligazodás érdekében megpróbálom csoportosítani a frizurákat: klasszikus bőrfej, ennek van néhány változata, azaz a borotvált, a nullásra nyírt és a 6–8 milliméteres haj (ezt borbélyomtól halottam). Aztán a tarajok sokasága. Az „egyszerű”, ami tulajdonképpen természetes. A jó ég tudja csak, hogy hányszor keltem már tökéletes tarajjal, amit aztán körülnevettek az unokáim! Na, ennek aztán annyi változata van, hogy összessége egy külön oldalt igényelne. Van hosszabb hajból kreált, sokszor festett is… Szélesebb alapú, de éles felfelé. Laposabb – rövidebb haj –, széles, de keskenyebb is – oldalain borotválva. Normális fiús frizura, de mindkét oldalon vékony borotvált csíkok. És ezeknek a számtalan variációja. Aztán a „megszokott” erőltetett rendetlenség, a madárfészek… Sokszor az az érzésem, hogy „természetes”! Aztán a lófarok, a vállig érő zsíros rendetlen „valami”. Mondjam még?

Nem hiszem, hogy én megérem, de egyszer a szövetségek ki fogják mondani, hogy a játékosoknak „tisztességesen” kell kinézniük!