Adjatok négy évre szabad kezet Dárdainak!

Legyen elmondva, hogy szinte semmit nem tudok róla, de a Szó csütörtöki számában megjelent beszélgetés után merem állítani, hogy nem bánnák meg a sportvezetők, a szakmabeliek, a játékosok, de a szurkolók sem. Honnan ez a nagy bizalom?! Abból, amit mond, abból, ahogy a családjáról, a nejéről beszél, meg persze a játékról, a játékosokról. S minderre jött még Gáspár Misi, egykori Magyar Szó-s kollégám breefingje, mármint dióhéjban – mi mindent mondott Paliról!

„Persze te nem tudhatod, hogy az apja a Vojvodinában játszott a nyolcvanas évek derekán. Te kint voltál Ausztráliában. Csupa szív játékos volt, imádták a szurkolók. Nem akarom összehasonlítani az apát a fiával, de a »gyerek« jó romboló középpályás, s mint ilyent a Herthában is nagyon szerették. Ha jól emlékszem, ő tartja a klubcsúcsot meccsek számában… Négy meccsre vállalta el a válogatott vezetését (Románia, Feröer szigetek, Finnország, Oroszország). A válogatott játékosok hisznek neki! Azt is mondhatnám, hogy imádják! Hogy kire hasonlít?! Olyasmi, mint Miljanić volt, csak százszor többet tud!”

Misi, mint minden fociőrült, szeret nagyokat mondani, de mivel én sem nagyon szerettem Miljanićot, hiszek neki. Ő sose volt kemény, bátor tartású, inkább a végtelenségig aprólékos, agyonszervezett, kémkedő, mindenből tudományt teremtő… A játékosmegbeszélésekre sok kilogramm jegyzettel érkezett! Dárdai következő mondata többet mond, mit a sok kiló „okosság”. „Az is fontos, hogy a szurkolók is a csapat mellé álltak!”

S amikor azt kérdezték tőle, hogy mitől jó egy edző, a következő, meglehetősen váratlan választ adta: „Ha tudja kezelni a kríziseket. Ha tud kemény lenni, amikor kell, és képes felépíteni a lelkeket akkor, amikor azokat valami lerombolja.”

Persze mindez akkor érvényesülhet, ha a labdarúgók játszani is tudnak! Erre utal ő is azzal, hogy: „…a válogatott nem lehet jobb, mint amiből válogatni lehet… Nagy részük nem egy pörgős bajnokságban játszik, nagyon rossz automatizmusok működnek bennük.”

Most még annyit Pálról, hogy kertelés nélkül mondja, hogy felesége dönt majd, hogy marad-e szövetségi kapitány. „Mindig együtt hozunk döntéseket, amikor a családról van szó, márpedig ez nem csak engem érint.” Biztos elmondtam már nem egyszer, hogy 1982-ben az én nejem a következő mondattal vetett véget a nagycsaládi problémának: „Nem vehetem el tőle, hogy szövetségi kapitány legyen!” Remélem, így lesz Dárdaival is, hisz ha nem tévedek, ez a magyar labdarúgás érdeke.

De kellene egy apró, pici győzelem a finnek ellen…

Jól válassz hazát és sportot!

Ezúttal nem népszerűségről, rangról vagy eredményekről lesz szó, hanem egyetlenegy dologról: pénzről, mégpedig nagyon sokról. Mint minden évben, ahogy közeledik az év vége, a sajtó elkezd foglalkozni a sportolók bevételeivel. Ezúttal is megjelennek a listák, néha meglehetősen eltérnek egymástól, de tény az, hogy az első tízben majdnem mindig öt-hat az USA-ból jön. Az idén is ez a helyzet. S talán éppen ezért inkább az az érdekes, hogy melyik sportok „viszik” a pénzt. Az idén van két-két multimilliomos labdarúgó, kosarazó, golfozó és teniszező. Egy-egy ökölvívó és amerikaifutball-játékos. Persze csak a két labdarúgó és teniszező európai, a többiek amerikaiak! Érdekes, hogy a hat amerikai mellé három Spanyolországban „dolgozó” csatlakozott! És az egyetlen „betolakodó” egy svájci! Biztosra veszem, hogy mindenki eltalálja, hogy ki a svájci (Federer ugye), és az is tudnivaló, hogy ez az ország a világ egyik leggazdagabbja. A három fennmaradt milliomos a sportőrült Spanyolországból való, kettő a világ legjobb játékosa, Ronaldo és Messi, a harmadik pedig Rafael, a világ egyik legjobb teniszezője. Íme a ranglista:

Nem aprópénz ez a 33 millió sem, de merem állítani, hogy ha Đoković történetesen bármelyik fent említett országból jönne, az első tízben lenne! Az sem ártana, ha kínai vagy japán volna. S mondhatnák még legalább öt-hat gazdagabb államot, melyek aranyban fizetnék a világ legjobbját. Azt mondom tehát, hogy nem mindegy, hogy hol születtél, kit képviselsz, a sport ma egy nagy biznisz, márpedig a milliók nem szatócsokból származnak. Ámen.