Más volt minden a YU-ban! De mennyire más! Nem kellett CSAK a Partizant és azt a klubot szeretni, amelyiknek a nevét soha többé ki nem mondom, le nem írom. Az egyetlen sporttévé ezt a „miért szeretem a piros-fehéreket… és miért szeretem a Partizant” kérdést annyiszor a mellednek szegezi, hogy akkor is borzongani kezd a hátad, ha csakugyan megszállott szurkolója vagy ennek a két fővárosi csapatnak.
Ezekben a napokban aztán volt még egy hihetetlen mennyiségű, cirkuszba illő „csiribí-csiribá” mindkét színben – választások voltak! S a választásokkal más pozíciókra és más szinteken is bizony problémák vannak, voltak és – ha nem történik valami komoly változás – lesznek is! Nos, a piros-fehéreknél egy feketehegyi vitte a szót! Ezzel le is zárnám a Džajić „királyságát” jellemző eseményeket – játszott, győzött, visszavonult, szakvezetéssel akarta folytatni, de elnököt csináltak belőle, valakik úgy vélték, hogy ragadt a keze, bekasztlizták, majd kiengedték, megint az elnök székét adták alá, megint mennie kellett! S most tiszteletbeli elnök! Ugye, Belgrádban minden megtörténhet?!
Majdnem párhuzamosan folyt a Partizanban is az új vezetőség megválasztása. Végre vége van a Đurić-féle „királyságnak”. Ő mindig királynak érezte magát! Mennyi mindent hallott az ember erről az elnökről! Könyvet lehetne róla írni. Eszem ágában sincs egyetlen mondaton kívül regélni róla, éspedig: Hála a jó égnek – eltűnt! Most valószínűleg az ügyészeknek lesz vele egy-két találkozójuk…
A fekete-fehéreknél a választások „előkészítése” alatt hirtelen megjelent a Partizan Marxa és Engelse – Zečević, és minden úgy végződött, ahogy a párt akarata! Melyik párt? – kérdezné valaki. Csak kérdezze, az nem kerül semmibe!
Egyetlen valamiben teljesen egyformák a fenti klubok: nyakig vannak a slamasztikában… Tartoznak fűnek-fának! Szinte nincs egyetlen játékosuk sem, aki iránt bárki is érdeklődne! Talán csak Škuletić, akit potom pénzért vettek el a szabadkaiaktól! Érdekes, hogy mindkét új elnököt a bulvárlapok keresztre feszítik, mert bizony nem voltak valami sikeresek mint vállalkozók.
A két nagy klubnak, abban az időben, míg itthon edzősködtem, két kiváló játékost adott a Novi Sad, Pirmajert a Partizannak, Ljukovčant pedig a piros-fehéreknek. Ma nemcsak hogy nem adnék nekik semmit, de nem is lehetne, mert a Novi Sad szinte nem is létezik.
Egyveleg a javából!
Nekem nem meglepetés, hogy Đoković a világ legjobbja. Hogy miért, hát azért, mert a teniszatyák lényegesen jobban egyengetik sportjuk útjait, mint a többiek. S egyébként is sokkal könnyebb az egyéni sportokból „kiszúrni” a legjobbat, mint a csapatjátékokból. Továbbá ezekben a sportágakban matematikai pontossággal lehet kikiáltani a legjobbat. Persze vannak olyan „mellékdolgok”, mint például a pénz, amelyeket nem mindig lehet biztosan követni. De ha ez valamit is számítana, akkor bizonyára Federer volna a kakasülőn!
X X X
Torres a mennyekből visszatért a földre! Talán így lehetne a legrövidebben elmondani azt, ami vele történik. Az Atléticótól hatalmas pénzért vette meg a Liverpool, amelyben ragyogóan játszott, 65 gólt lőtt 102 meccsen, valószínűleg ezért vette meg a Chelsea 50 millió fontért. Sajnálatára új csapatában, amellyel ötéves szerződése van, szinte alig rúgott labdába. Kölcsönadták a Milannak, de ott is gólszegény volt, s így történt, hogy most valószínűleg anyaklubjában fog játszani, de úgy, hogy lemond heti óriási fizetésének a legjaváról, abban a reményben, hogy újjászületik ott, ahol egykor kisisten volt.
X X X
Mi az, ami a szőke nőknek akkora előnyt ad? Persze hogy a női kézilabdáról regélek. Európában Norvégia az első, Svédország a harmadik. A legjobb csapatban három norvég, két svéd, két dán, egy-egy spanyol és román van. El kell azonban mondani azt is, hogy a második Spanyolország, s bizony nem sok szőke spanyol nő van, hát még a montenegrói csapatban! Óriási siker a negyedik hely ennek a kis államnak, amely tízszer beleférne mondjuk Barcelonába!
X X X
Hetvenéves a lapunk, de az ünnepi mellékletben a két sportoldalon kívül nagyon kevés sportot talált az olvasó… Mi valaha eladtuk a lapot, most pedig… Lehetséges, hogy a „harmadik láb” bicegős?! Na de hagyjuk a kellemetlen dolgokat. Ámen.
