Miért potyognak ki a kupákban a nagyok?

Kezdeném egészen messziről. Ha valamilyen falinaptárt kapott kézhez az ember, megdöbbenve veszi észre, hogy az első sorban csak csupán edzőruhások vannak! Leginkább egy tucat, sőt több is. S nemcsak a labdarúgásról beszélek, hanem például a kosárlabdáról is. Persze tudom én azt, hogy ma egy első ligás csapatban harminc-ennyihány játékosról beszélünk! S a jó ég tudja csak, hány komoly meccsről, hazai és nemzetköziről van szó. Felejtsük el az előkészületeket, a barátságos meccseket. Íme a lista, persze nem teljes, mert nincs minden évben Eb és vb, de minden évben van selejtező. Továbbá van hazai kupa és van ligakupa is. A Bajnokok Ligájáról és a többi nemzetközi versenyekről már ne is beszéljünk. Ha mindehhez hozzáadjuk még a válogatottak meccseit, akkor egy valóban jó játékos évente ötvennél több meccset kell hogy játsszon.

Ez persze vonatkozik az európai nagy futballországok legjobb csapatainak a játékosaira. Talán éppen ezért van az, hogy az angol bajnokság legjobbjai a múlt napokban szinte egymás után estek ki a kevésbe fontos kupaversenyből. Több futballbarátommal keveredtem szócsatába a Chelsea-félék hasra esése miatt! – A Chelsea-nek például a legfontosabb az angol bajnokság! – Még a bajnokcsapatok Európa-kupájánál is fontosabb?! – mondtam én. Ez vitatható, de az angolok furcsák, de nagyon! Persze ez a meccs, amelyet elvesztettek, nem erről szól!

A már említett lista, amelyben a legjobbak évente helyt kell hogy álljanak, kétségkívül kimeríti a legjobbakat, mert majdnem mindig ők húzzák az igát. Tehát az edzők szinte állandóan „keverik a kártyákat”, s bizony maguk a játékosok is tudatosan, vagy legyen úgy mondva, ösztönösen „őrzik lábukat”! A kártya másik oldala meg az, hogy ezeknek a nagy kluboknak csakugyan majdnem három csapatra való játékosuk van! Tehát igenis helyt kellene állniuk! De talán még ezek is őrzik milliókat érő lábukat. A „kicsik” pedig nem nézik a játékosneveket, hanem a klub nevét, és így születnek a meglepetések.

Nézzük csak, hogy honnan jön a pénz!

A napokban megjelent egy nagyon érdekes táblázat, amelyben Európa legjobban gazdálkodó, jobban mondva legjobb bevételű klubjait sorakoztatták fel. A következő négy táblázattal azt akarom kimutatni, hogy miben jók egyes klubok, és mivel maradnak le mások ezek mögött.

A meccsek bevételében a Manchester United mindenkit lehagy, sőt az Arsenal is! A beavatatlan azt hinné, hogy a nagy spanyol klubok vezetnek, ó nem! Íme a sorrend:

Bevétel a jegyekből (millió euró):

Tv-s jogdíjak:

Reklámbevételek:

A három táblázatból nagyon könnyű kimutatni, hogy miben jó a klub pénzszerzésben, és miben marad le az ellenfeleitől. Könnyű kitalálni, hogy az angol és a spanyol belépők a legdrágábbak, és hogy az olasz nézőnek van legkevesebb „kidobnivalója”! A Bayern kivételével a többi klubnál az is nagy hátrány, hogy kicsi a stadionja.

A következő táblázattal azt szeretném megmutatni, hogy az egyes klubok hol állnak a három bevételforma alapján elért helyezésükkel, s nem a pénzzel. Ebből a táblázatból nagyon könnyű kitalálni, hogy mit kell tenni, hogy behozza lemaradását a többiekkel szemben, vagy éppen lehagyja vetélytársát.

Nők a jegyzetfüzeteimben

Persze a végén sportról is lesz szó, de nagytakarítást csináltam a rendetlenség hazájában – nem kevesebb, mint hat füzetben, sose találom azt, amelyet éppen keresek –, vannak „meglátásaim”, leginkább félmondatokban, félszavakkal – olvashatatlanul –, melyeket a jó ég sem tudna megfejteni… Szóval ezekből születnek a címben említett nők.

Serena Williams továbbra is olyan szoknyában játszik, hogy amikor adogat, vagy egy kicsit nagyobbat üt, az a szoknyaság a nyakában köt ki, s megjelenik a rikító sárga vagy rózsaszín bugyi, vagy, mivel sportról van, szó mondhatnám sportnadrágnak is!

* * *

Sarapova papája, aki már nagyon régen nem edzi leánykáját – mert nagyon megunta az apuka módszereit –, az egyik meglehetősen rossz meccse után felhívta, és a következőt mondta neki: „Megengedhetetlenül rosszul játszottál!” Akik ismerik a papát, azok tudják, hogy egészen más három szót használt, amelyeket esetleg a „bulvárlapok” hozhatnak le.

* * *

A labdarúgók mint a mágnesek vonzzák a leginkább kétes múltú szépségeket, akik a „közéletben” szeretnek szerepelni… Eszembe sem jut megfesteni őket tetőtől talpig… Egy azonban nagyon hasonlított a napokban Cecára – a kifordított és felfújt ajkával, amelyet úgy „formált”, mintha valamit akarna mondani, esetleg egy gyertyát eloltani, vagy egy asztalitenisz-labdát a világűrbe küldeni.

* * *

Azt, hogy a nők is cigarettáznak az utcán, sehogy sem tudom megszokni, már csak azért sem, mert a férfiaknak is megtiltanám. Meg kell azonban mondanom, hogy ezt sokkal könnyebben lenyelem, mint a „felszabadult” kötetlen, férfias beszédjüket, például, hogy „fáj a …...”. Nemegyszer szólalt meg bennem: „Neked ez, kisleány, nincs!”