Világos volt, hogy a FIFA nem tudott mit kezdeni Ausztráliával a múlt században. „Dobálták” ide-oda, mert senki sem akarta a kengurukat… „Az isten háta mögött vannak, borzasztó meleg van náluk, meg nagyon belemennek az emberbe.” Ezért aztán „sétáltatták” az ausztrál válogatottat, mindaddig, míg a végén azt találták ki, hogy Ázsiához tartozik. Talán ez a legjobb megoldás a sok félmegoldás után, habár az ázsiaiak jobban szeretnék, ha bárhol másutt lennének, csak ne náluk! Hatéves kapitánykodásom alatt meglehetősen sokat kaptam a FIFA dunsztjából. A nyolcvanas évek derekán csoportunkban volt Tajvan, Új-Zéland és Izrael! S mikor mindezt megemésztettük, „elküldtek” bennünket Skóciába! Nos, ennél minden bizonnyal jobb a mai megoldás, mert legalább hasonló erejű csapatokkal állnak szemben, és tudják, hogy kik azok! Tanítványom, Postecoglou meg is nyerte a versenyt, tehát Ázsia bajnoka lett Ausztrália! Nagy siker ez, sok minden okból. Először is ott van Japán, a Koreák, Kína stb., tehát nem valami Tajvanokról van szó. Nekem még nagyobb tett az, hogy Postecoglu vállalta a rizikót, és teljesen felfiatalította a válogatottat! Nincsenek már a nagy öregek, a Schwarzerek, tehát nem a múltról szól a mese, hanem a jövőről. Kalapot le a fiatalember előtt! Ezt nem csak azért írom le, mert én kényszerítettem, hogy hagyjon fel a játékkal, és legyen a segédedzőm a melbourne-i görög csapatban. Azt is hajlandó vagyok elfelejteni, hogy éppen ő volt az, persze másokkal egyetemben, aki „megfúrt”! Okos fiatalember volt, jól látta a dolgokat, és hajlandó volt tanulni, egyvalamit azonban sehogy sem tud megfékezni – nagyon szeret enni!
Kinek kellenek az ilyen testőrök?
Ángel Di María, a Manchester United játékosa nejével és leányával szombat este a Leicester elleni meccs előtt éppen vacsorázott, amikor megszólalt a riasztócsengő… Valószínűleg fogalmuk sem volt, hogy mi történik, mindaddig, míg be nem rohantak a testőrök, és elvitték őket a közeli szállóba, majd értesítették a rendőrséget.
A betörők valószínűleg nem tudták, hogy a villa milyen jól van biztosítva, mondja a lap! Két-három apró problémám van ezzel a hírrel. Hogy lehet az, hogy a játékos néhány órával a meccs előtt otthon vacsorázik, hogy a betörők az hiszik, hogy egy milliomos focistának a villájában nincsen semmi és senki, hogy a család biztonságban legyen, s végül, hogy ezt a betörők nem tudnák! Hát még az, hogy a testőrök csak akkor reagáltak, amikor a csengő megszólalt. Kártyázhattak
éppen, amikor a „hívatlan vendégek” meg dolgoztak?! A rendőrség szerint vasrudakkal akarták betörni az egyik vastag üvegajtót, amikor megszólalt a „vészharang”!
Javasolnám a kiváló játékmesternek, hogy keressen új és már bizonyított testőröket, jobban mondva házőröket, akiknek nem az a dolguk, hogy őket, a családot szállóba vigyék, hanem, hogy vigyázzanak a házra és lakóira, hogy azok nyugodtan vacsorázhassanak saját lakásukban… S végeredményben a játékos gondok nélkül játszhasson a világ egyik leggazdagabb klubjának színeiben.
A Grbić dinasztia végre a nyeregben
Sokak szerint nem volt nem is lesz jobb röplabdajátékos ebben az országban, mint Nikola Grbić! Persze a legtöbbjük nem ismerte a háború után a szabadkai röplabdaistent! De maradjunk a földieknél, ott csakugyan Nikola Grbić az, aki nemcsak ebben az országban, hanem egész Európában, de talán a világban is ismert és nagyra becsült – Vanja, a bátyja sokak szerint még jobb volt. És talán a legfontosabb, nemcsak mint játékos, hanem mint edző is. Mi nagyon sokáig távol voltunk, de talán éppen annak köszönhetem, hogy láttam a jugoszláv csapat győzelmét a sydneyi olimpiai játékokon, Grbić már akkor is nagymesterien játszott. Aztán mindig jobb és jobb lett! Hihetetlen: 19 érmet nyert a válogatottal. A bajnokságokról, a különböző kupákról meg ne is beszéljünk… Egy egész oldalt kellene neki adni, ha mindet a nevén neveznénk. S mi mennyi klubban szerezte meg ezeket. Aztán elkezdődött edzői pályafutása. Az egyik legjobb európai klubban, a Sir Safety Perugiában kapott állást… Most a Szerbiai Röplabdaszövetség felkérte, hogy vezesse a válogatottat. Örömmel fogadta a megbízatást, mert egy újabb kihívásnak tartja. Úgy érzi, hogy nagyon tehetséges gárdája van ennek a kis országnak, és a következő nagy versenyeken lehetőségünk van a legnagyobb sikerre is. Érdekes az, amit úgy mellékesen megemlít – ha befejeződik a válogatott idénye, megy vissza a Perugiába, mert az eddigi válogatottedzőknek is megengedték, hogy klubokban is dolgozzanak.
* * *
Belgrádban bemutatták Messi filmjét: hogy lett szegény család fiából a világ egyik legjobb labdarúgója. Végre megtudtuk, hogy a gólok után nagymamájának szenteli azokat és küldi csókjait! Szimpatikus az is, hogy bármennyire nagy csillag lett, és dúsgazdag, nem lett „ronaldikus”, marad szerény s talán egy kicsit szégyenlős is!
* * *
Francesco Ricci Bitti, az ITF elnöke egy nagyon érdekes javaslattal lepte meg a teniszvilágot.
Szeretné, ha eltörölnék a második adogatást! Továbbá a játékosok sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a játszmák utolsó pontjának, éppen ezért azon gondolkoznak, hogy a hat helyett négy game legyen egy szettben. Nem hinném, hogy ezt rá lehetne erőszakolni a nagyon tradícióbeteg teniszvezetőkre.
