Ki hitte volna, hogy az ausztrál válogatott képes sikeresen fellépni a világbajnok ellen, mégpedig ott, Némethonban?! Hát én!!! 2:2 volt az eredmény, de lehetett volna többgólos ausztrál győzelem. Persze nyomban meg kell mondani, hogy a németek nem játszottak a legjobbakkal, de amikor látták, hogy baj van, egymás után jöttek be a legjobbak. Podolski ki is egyenlített.
Büszke vagyok Postecogloura, akit én tettem meg segédedzőnek a melbourne-i görög csapatnál, amit ő utált, mert még játszani akart. Az ausztrál válogatott egészen jól interpretálta a mai menő „folyékony játékot”. Jobban, mint ahogy az ember elvárta volna a nem elég magas rangú csapatokban játszó profiktól. Szerintem ez az edző érdeme. (Kuncogva magamban: egyrészt az én érdemem, nemde?!)
Most egyébként csakugyan kétközben vagyok. Hova is menjek vasárnap, Pestre vagy Szkopjéba? A végén feldobok egy dinárt, hadd döntsön az, a fej Pest, az írás Szkopje!
A két D mellett ültem!
Mondhatnám úgy is, hogy edzők egymás közt, meg lekezeltem Dzsudzsákkal. De ez csak részben fedné a dolgokat. Mert tulajdonképpen mindent a 4-4-2-nek, pontosabban a betűkkel kiírott FourFourTwo ötéves fennállásának köszönhetek, azaz Szöllősi György főszerkesztő meghívásának, hogy ismét a magyar labdarúgás legjobbjainak társaságában lehettem. Dárdai Pál, a szövetségi kapitány ült balról mellettem, majd Dzsudzsák.
Mennyit adott volna ezért a sok meghívott, akiknek fogalmuk sem volt, ki az a vén fehér hajú és szakállas pasi, mindaddig, amíg fel nem szólított beszámolójában Szöllősi főszerkesztő.
A magyar kapitányt és a játékost bemutatták nekem, amikor megérkeztek. A játékos csak azért jött ki az előkészületi táborból, mert az ő gólja volt az év legjobbja, és itt adták át neki a trófeát.
Dárdainak gratuláltam az eddigi tettekért, s úgy láttam, tetszett neki, hogy egy magyar német hozzáállását nagyon fontosnak találom az eddigi összes idegen edzővel szemben, akiknek fogalmuk sem volt a magyar problémákról, legyen az labdarúgás vagy egyéb. Mondott olyanokat is, amiket nem adhatok közre, de annyit mégis, hogy mindenáron odaadnám neki a válogatottat a következő két vb-re. Haugh, szóltam!
Az egyik pesti lap arról ír, hogy még nem vett fel egyetlen havi fizetést sem! Ha ez igaz, akkor félő, hogy nem tudott megegyezni a szövetség vezetőivel. De ugye néha (Ugyan már! Néha?!) a lapok összevissza írnak, mert a kérdőjelek sokasága jobban eladja a lapot, mint a tények.
