Mielőtt még rátérnék a témára, előrebocsátom, hogy a gádzsó az én értelmezésemben nem elmarasztaló! Inkább becéző, ami egy tv-jelenés után fogalmazódott meg ebben sok furcsa kacskaringóval teli koponyámban, látván őt sajkacsában a fején! Ha valaki nem tudná, az egy sapka, olyan katonás valami. Ide még csak az hiányzik, hogy megjátsszam az indián főnököt, mégpedig: „szóltam”!
Kezdeném, inkább folytatnám azzal, hogy Monte-Carlóban él. Feleséggel és gyerekkel. Nem is egy kunyhóban. Nagyon kevés embernek adatott meg ez az „apróság”. Az autójára – többes számban kell persze beszélni – jachtjára, meg egyébre talán nem is kell szavakat fecsérelni. Hisz aki csak a „napi munkájából” hetvenvalahány milliót keresett… na nem dénárt persze, hanem zöld amerikait, megengedheti magának. És azt is, hogy bérelt repülővel ugorjon ide-oda, versenyekre, tv-s és egyéb sajtómegjelenésekre, meg persze Szerbiába meglátogatni a családot.
Kenyérkereső sportjáról az egész világon ismerik. Nem mindig akarják teljesen elismerni… mert hát ugye, ebben a pillanatban van még egy spanyol de még inkább egy svájci férfi is, akiket a világ ünnepel mint csillagokat. De ezeket is – ebben a versenyévben – utcahosszal maga mögött hagyta. S micsoda nevekről van szó!? Nadal, a salakos pályák királya…Federer, minden idők egyik legjobbja, sokak szerint igenis a legjobb…hagyjuk ki azt a kis szócskát, hogy az „egyik”, nincs rá szükség.
Persze sok minden mutatóban elmarad még mindig a legnagyobbaktól, legyenek azok ausztrálok, amerikaiak, sőt európaiak is, de, ha játékos pályafutásának hosszúságában utánozni tudná Federert, ki tudja, lehet, hogy nemcsak az „ezresekben” volna a történelem legjobbja, hanem egyebekben is. Ugyanis mindmáig soha senki nem nyerte meg az év első három úgynevezett ezres nagy tornáját!
Hogy mi a titka annak, hogy utcahosszal vezet a legjobbak előtt!? Az-e, hogy két edzője is van, vagy hogy sokkal kevesebb energia kell az ő játékához, mint Nadalnak, vagy talán az, hogy majdnem hat évvel fiatalabb mint Federer… vagy az, hogy egyszerűen végre „felnőtt”, beért, tisztában van testének, valamint agyának – tehát értelmének – funkcionálásával… Milyen jó volna egy-két percet az ő, a nagy emberré vált teniszező értelem-központjában tölteni!
Szilágyi levelét megírta…
Reméli az ember, hogy nem a név a probléma! Annak ellenére, hogy semmilyen „jóakarattal” nem lehet „félremagyarázni” egy Csabát, hát még a Szilágyit!? Nem fogok azonban belekeveredni egy tipikus soviniszta egyvelegbe, habár tele van vele a légkör ebben a kis országban. Meg kell azonban hagyni, hogy nem a mi nemzetünk van ebben a pillanatban a satuban. Elég bajuk van a szerbeknek a horvátokkal, a bosnyákokkal, hát még az albánokkal. Valaki még azt mondaná, hogy mi köze van mindennek a sporthoz? Lehet, hogy semmi, lehet, hogy valóban csak egy balgaságról van, volt szó. Lehet, hogy szokás szerint a „kisember”, a jegyszedő nem akart tudni arról, hogy Szilágyi nem lubickolni akart, hanem készülni a riói olimpiára! Lehet, hogy sosem hallott valami Csabáról, akinek már megvan az olimpiai kvótája! Fogalma sem volt és most sincs fogalma arról, hogy az 59,79 másodperc 100 m mellen a második legjobb eredmény ebben a pillanatban a világon. Egyszerűen nem volt belépője és kész! Menjen és vegyen belépőt, mint mindenki más. És ez helyén való volna minden más uszodában, kivéve a Nemzeti Edzőközpontot Košutnjakon! Mit is mond a név!? Nemzeti Edzőközpont! Szilágyi edzeni jött s nem lubickolni. Persze, ha a jegykezelőt nem értesítették, hogy esetleg jöhetnek válogatott úszók is és azoknak nem kell fizetni, akkor valami más a ludas ezért a bakiért. Ugyanis Csaba, mint ahogy mondták neki, ment és vett egy belépőt, hogy felkészüljön arra, hogy reprezentálja nemcsak a NEK-et, hanem a jegyszedővel és felettesével együtt, beleértve az egész országot az olimpián. Egyébként nem lett volna éppen felesleges, ha a szövetség adott volna „valami papírt” a szerencsétlen sportolónak, ismerve a jegyszedőket, a feletteseiket, meg mindazokat, akik olyan rosszul vannak fizetve, hogy a szülőanyjukat is megleckéztetnék, ha egy icipici lehetőségük nyílik erre. Szilágyi azonban „levelét megírta”, fizetett és a vízbe ugrott! Megszokta ő már, hogy nem a focisták közül való, akik mellékesen már nem emlékszenek arra, hogy mikor jutottak ki egy nagy versenyre.
A Ladóczki testvérektől Čavićig
A szabadkai Ladóczki testvérek egy évvel idősebbek voltak nálam a Testnevelési Egyetem. Nagyon kevesen tudtuk, hogy melyik-melyik. Ők aztán ezt nagyon is kihasználták… Szerintem tudatosan „beadtak” nekünk sok mindent. Egyike az is volt, hogy a palicsi fürdőben a százast úgy nyerték, hogy egy-egy ötvenest úsztak, mégpedig úgy, hogy a fordulónál „váltottak”! Ezen jókat nevettünk… s a végén már senki sem tudta, mi is az igazság. Ez jutott eszembe, amikor a sportlapokban azt olvastam, hogy Phelps nem nyert Pekingben 2008-ban 100 m pillangón, tehát Čavić mégiscsak hamarabb ért célba, mint az amerikai, csak a jelzőszerkezet nem az érintésre reagált, hanem az ütésre! Nos már akkor tudta ezt mindenki, de a bírák úgy döntöttek és kész! Most azonban, amikor talán éppen ezért tökéletesítették a mérő eszközt, van egy olyan „mozgolódás” az úszószövetségben, hogy igazságot kellene tenni ebben az esetben. A gond csak az, hogy időközben Spitz jelezte, félreértésről van szó, az Omega nem mondta egy szóval se, hogy Čavić nyert volna…
