Majdnem biztos vagyok abban, hogy elérkezett az a pillanat, amikor a feldobott pénz a fej vagy írás helyett a megrökönyödött „fogadók” szeme láttára a földre érve az élre állt! Sajnos a kibiceknek – s ezekből van ám de sok – ez nem furcsa! Az övéké, a „fogadóké” a tallér, melyet feldobtak…így csakis ők tehették a „speciális dénár” egyik részébe az „ólmot”! Tehát ne játsszuk a hülyét, a dénárnak nincs akarata, teszi azt amire be van állítva! S azok, akik beállították, tudják, hogy mit akarnak!!!??? Csakugyan!? Szerintem túljátszották magukat az utóbbi négy-öt évben. Mindinkább mint szolgalelkek – mégpedig a legnegatívabbak – jelentek meg. Ugyan miért ne tették volna, hisz elnéztek nekik egyet-mást…csurrant cseppent ez is az is. Cserébe aztán segítették mindazokat, akik szemet hunytak bizonyos dolgok felett…, legyen az például egy-két választóegység érdekeltjének megfélemlítése, s ehhez hasonló „jótékonyság”. S az ajzószerekkel való „labdázgatás” felett is szemet hunytak. Lassan, de biztosan „védett vadak” lettek. Mondjak egy ilyet? Hát az a férfiú, aki olasz honban „eltemette” a szerb válogatottat, ott volt a pályán az albánok drónja körüli „csetepatén”… És honnan jött? Hát honnan máshonnan, mint a páholyból! Már írtam arról, hogy milyen „szókinccsel” találkozik az ember a félidőben, míg iszogatja… már azt amit iszogat!. Ha a játékosaim úgy beszéltek volna az edzéseken, nyomban kirúgom őket! S ki volt egyike a „költőknek” – hát ki más, mint a kosarazók professzora, a Partizan Sportegyesület elnöke!
Nem azt mondom én, hogy a többi futballklub mentes minden negatívumtól, de mindennek a legrosszabbika a két belgrádi nagy csapat, egyszer az egyik van uralmon, tehát a másik azon dolgozik, hogy megbuktassa, jobban mondva átvegye tőle a hatalmat! Milyen hatalomról van itt szó? Öntsünk tiszta vizet a pohárba – nem CSAK futballról van szó! Egy edzőkollégám azt állítja, hogy mindig volt egy egyezség köztük: „Ne bántsd az „enyémeket” én sem bántom a „tieidet”!
Úgy hiszem, elérkezett az idő, hogy „mi” is és „ti” is kivonuljatok a sportból! Vetélkedjetek a parlamentben és ne a zöld gyepen. Hagyjátok ezt másoknak, olyanoknak, akik hajlandók a saját pénzüket a sportba tenni. Akik majd azt nézik, hogy minél több ember jól érezze magát a stadionban, hogy a kisgyerekeket is el lehessen vinni a meccsekre, hogy a játékosok elsején megkapják a fizetésüket. Hogy a tulaj megkérheti a rendőrséget, hogy megtiltsa ennek, vagy annak még azt is, hogy a meccs napján a stadion közelében legyen. Hogy a klub adja el a játékosait, s nem valami játékoskofa. Keresse már ki valaki, hogy mit is csinált a „Vaslady”, amikor a Heysel-szerencsétlenség gyászba döntötte Angliát, de talán a futballvilágot is. Nálunk férfi van az ország élén, és sajnos klubja is van, mégpedig az, melynek a nevét soha többé le nem írom. Ő, ha volna mersze, beírhatná a nevét a történelembe éppen úgy, mint lady Thatcher. S ha ezt meg merné tenni, az ország többi „apró” problémája szinte pehelykönnyűnek látszana a számára! Már csak azért is, mert a sok politikusnak nem kellene az örökrangadósokkal bajlódni, összpontosíthatnák erőiket arra, amire megválasztottuk őket. Ámen. Ugye milyen egyszerű!
* * *
Valamikor családostul mentek az emberek a meccsekre: igen, apa, anya, gyerekek! A kisfiúknak az egyik kezét az apja fogta, a másikat az anyja. Nézzék meg ezt a képet: a gyerekek arcán minden ott van. Rémülve nézik a szemük előtt játszódó verekedést. A legutolsó hírek szerint ezer széket rongáltak meg a „szurkolók”. Sosem voltam nagyon ijedős, de egy ilyen helyzetben ki tudja miként viselkedik az ember. Csak a gyerekeimnek és a nejemnek ne legyen semmi baja. Ha valaki őket bántja, jobb, ha az illető nyomban átadja lelkét az ördögnek, mert küldöm a pasast ajánlva, vagy én állok az Úr elé… Egy ilyen felvétel után kinek lesz kedve családostul labdarúgó-mérkőzésre menni?!
