Ha kosarazók között elhangzik a Maljković név, mindenki haptákba vágja magát… Ha ehhez hozzáadjuk az M betűt, akkor jöhet a hölgyeket megillető tisztelet: kalapot le, meghajolni, ne az égre nézni… Egyszerűen csókold meg a kezét, bámuld meg – megérdemli! Ő az MM!!! A hadvezére az Európa-bajnoknak női kosárlabdacsapatnak!
Könnyű neki, mondják a túl okosok, a vérében van az a „valami”, édesapja a világhírű edző…négyszeres Európa-bajnok… egyebek között! De vissza Marina Maljkovićhoz. A lányok imádják a „gazdát”, már csak azért is, mert elegük van a klubokban a férfi edzőkből, akiknek minden fene bajuk van a lányok öltözködésével, a sminkel, a magas sarkokkal… Persze hogy fogadták őket Belgrádban, épp úgy, mint az ifi focistákat, de feleannyian, amit azzal magyaráznék, hogy nagyon hamar jöttek a hölgyek a srácok után. S egyébként is van egy olyan mondás, hogy az első mindig jobban jár, persze ha nem pofonokról van szó! Na és ehhez még hozzájárul az is, hogy milyen labdajátékról van szó, és a verseny fokáról… A lábbal való labdamanipulálásnak több a szurkolója, s nem kell elfeledni a férfinem sovinizmusát sem!
És most a cím – csakugyan van ennek a nőnek gyereke? Lesz-e MMM?! Ámen.
Mi megy a víz alatt, te jó ég?!
Most „átcsapnék” – tehetem, mert „vízben vagyunk” – egy másik labdajátékra, a vízilabdára, amelyben a szerb válogatott megnyerte a világligát. Ez már csak azért is nagy dolog, mert ezzel megszerezte az ötkarikás játékokra a belépőt. Mondhatnám azt, hogy a magyar válogatotton kívül ez a csapat az, amely nélkül egy nagy verseny el sem képzelhető. Tehát nem a „meghívó” miatt foglalkozok a legdurvább labdajátékkal. Akit esetleg sért az utóbbi mondat, nézzék csak meg, mi megy a víz alatt egy meccsen. A győztes csapat fotója késztetett arra, hogy szóljak! Mennyi a „fekete ruhás”! Az Európa-győztes ifjúsági labdarúgócsapatnál 17 fekete ruhás volt, a lányoknál ennek a fele, a vízben vetélkedőknél az érmek átadásánál féltucatnyian nyújtották a nyakukat! Feltétlenül meg kell említeni, hogy a vízilabdázók 2011 óta 39 meccset nyertek, 9 világligán nyolc aranyérem és egy bronzérem a termés.
Meglepetés az, hogy anyám és apám hazájának fiai csak a hatodik helyen végeztek. Érdekes, hogy minél kisebb a csapat, annál több edző jut egy fejre! És ha ez így igaz, akkor nem kell csodálkozni, hogy például egy teniszezőnek a páholyában néha fél tucat különböző specialista ül. Vegyük csak Đokovićot. Van két edzője. A nevek most nem is fontosak. Ezenkívül egy erőnléti specialista, egy gyúró, egy orvos, egy specialista, akinek az a dolga, hogy a teniszező minél gyorsabban visszanyerje frissességét, egy edzőpartner… mondjam még tovább?!
Amikor én kezdtem a Novi Sadban, még segédedzőm sem volt! Jómagam és a gyúró volt a „mama” és „nagymama” is. Ugye, ez több mint fél évszázaddal ezelőtt volt, és azóta mi minden történt… Jobbra vagy rosszabbra fordult-e, döntse el mindenki a maga szája íze szerint.
A férj sem segít!
Meglehetősen régen fohászkodtam a nem létező valakiknek, hogy: szerezzetek már egyszer férjet neki! Persze hogy Ana Ivanovićról van szó, aki ahogy „felnőtt”, mind rapszodikusabb, hogy szépen fogalmazzak! Nem egyszer írtam erről, ha jól emlékszem, egy alkalommal a fent említett felkiáltással mint címmel: „Szerezzetek már neki egy férjet!” Ezekben a napokban teljesült a vágyam… legalábbis azt hittem! Mégpedig jó okkal, mert egy jó nevű német focista megkérte a kezét, és Ana igent mondott, aminek a gyönyörű gyűrű a bizonyítéka. „Végre minden a helyére került”, mondtam én magamban, és előre örültem az egykori Grand Slam-győztes újjászületésének! A gyűrű részben meg is hozta a tőle vártat, de akkor, mivel világgá kürtölték a gyűrű létezését, tehát Ana újjászületését, beütött a krach! Wimbledonban kikapott a 158. játékostól, mégpedig két szettben! A nő nekem valahogy mindig férfias volt viselkedésben, öltözködésben… most pedig játékban! Nagyon ki vagyok ábrándulva, de nem is igazán Anából, hanem inkább magamból, mert azt hittem, hogy „mindent tudok”, és meg is oldanám a problémát azzal a mondattal, hogy találjatok neki egy férjet! A férj megvan, de a sikerek továbbra is elmaradnak. Most még csak abban reménykedem, hogy ismételten nem lesz igazam.
