A szokásos délutáni gyaloglás – még véletlenül sem mondhatnám sétának! – felénél voltunk, Alek és én, amikor egy szép nagy fehér kutya a sétány kellős közepén otthagyta a gumiját, úgy két marékra valót! Pórázát egy nagyon elegánsan öltözött hölgy tartotta… Körülnézett, és éppen el akart menni, amikor odaértünk. Láttam, hogy ott akarja hagyni a kutyagumit… Valószínű, hogy nincs zacskója – gondoltam, és felkínáltam neki a papírszalvétát, melyet én Alek gumijára tartok mindig a zsebben. Megrökönyödésemre a „hölgy” rám meredt, és a legocsmányabb szavakkal utasított „oda”! Most már tudhatják, hogy miért van idézőjelben a hölgy szó.
Mivel a papírszalvéta már a kezemben volt, felvettem a „gumi” kb. felét, és a gyönyörű csizmájához vágtam… Valójában a fejéhez akartam, de mégis türtőztettem egy kicsit magam! Abban a pillanatban, amikor ez megtörtént, két fiatalember ment el mellettünk, és tapsolni kezdtek! Sajnos az utóbbi két bekezdés csak az én nagy koponyámban játszódott le, így a kiöltözött úriasszony tiszta csizmával mehetett haza, meg azzal, hogy mindenki furcsán nézett rá.
A háromlábúval nagy a barátságunk
Ha már a kutyáknál tartok, hadd mondom el, hogy az épülő híd közelében majd mindennap találkozunk egy kedves fiatal nővel, jobban mondva háromlábú kutyájával! Nem vagyok mátós, igenis három lábon megy, mégpedig nagyon ügyesen és – azt vélem – boldogan az a szép nagy fekete. A két kutya és a gazdáik is üdvözlik egymást. Persze hogy megkérdeztem, hogy mi történt a „feketével”. Amire a válasz az volt, hogy fogalma sincs, ő ilyenként fogadta örökbe. A jobb oldali „keze” hiányzik… Sérülten került a kutyakórházba, és kénytelenek voltak amputálni a lábát. A drága gazdi szinte minden tíz méter után ad neki valami „édességet”, és olyankor feláll a hátsó lábaira, és a „kezével” szinte simogatja a gazdi kezét. Alek és én nagyon jó haverok vagyunk, de hol vagyunk mi ezektől!
A végén még le is tegez!
Ha már a kutyákról írok, hadd mondom el, hogy most abba kell hagynom a pötyögtetést ezen a számítógépen, mert Alek azt mondja: DÉL van!! Érted, te vén szotyó?! Dél van! És rohangászik ki és be. Pontosan 12 óra van! Honnan a fenéből tanulta meg az órát olvasni, fogalmam sincs. Azt még megértem, hogy reggel hétkor kel, mert akkor jön a házvezetőnő, de honnan tudja, hogy szombaton és vasárnap nem jön?! Persze azt még jobban tudja, hogy délután egyszer csak irány a Duna partja! Elébem ül, és szinte mondja: „Le is rajzoljam, hogy miről van szó?!” Nem egyszer hozta már a tornacipőmet is! És sosem más cipőt! Tegnap lucskos volt a járda, s amikor hazaértünk, beugrott a kádba, „mondván”, a mosdóban ennyi piszkot nemigen lehet lemosni. Nem csoda, ugye, hogy néha úgy érzem, hogy magáznom kellene… Vagy talán ő magában már régen letegezett?
S miért ennyit az ember legjobb barátjáról?
Igen, ezt a kérdést jómagam is feltettem, s a válasz nagyon egyszerű, a lapok, tévék, rádiók s egyebek tele vannak az ünnepekkel meg az év legjobb sportolóinak listájával. Minden más majd jön „nemsokára”. Itt nálunk, ebben a kis országban, mindenki a „kis gádzsót”, mármint Đokovićot teszi az első helyre. Miért ne? Mások majd mást… joggal vagy jog nélkül… Valójában mindenkinek igaza van, jobban mondva lehet, hogy nincs is. Rettenetes furcsaságokat lehet felhozni egy-egy lista láttán. Például veszem csak a világ legjobban fizetettjét, Floyd Mayweather ökölvívót, aki mondjuk másfél óra alatt ötször annyit keresett, mint Đoković egy év alatt. S Novak összeteniszezett pénze eddig a világ legnagyobb összege egy év alatt ebben a sportban! Nem beszélünk persze a pályán kívül keresett dollárokról, ahol aztán Federer utolérhetetlen nemcsak Đokovićnak, hanem sok-sok világnagyságnak is. Persze feledjük el az USA kosarazóit és más játékok nagyságait. S itt kell megemlítenem, hogy a világ legjobb labdarúgói bizony meglehetősen le vannak maradva pénz dolgában az USA nagy sportjainak legjobbjai mögött! És itt fogok valami olyat mondani, amiért a világon nagyon sok helyen irgalmatlanul nehéz helyzetbe jutnék:
Uraim, hol van az egyenrangúság a két nem között?! Nemcsak az ökölvívó, de sok száz más férfi sportoló a farzsebből megvenné az első öt legjobb sportolónőt! Ennyit erről és az évről, mely lehetne új-abb és boldog-abb is a nőnemnek. Ámen.
