A tejbotrány egyebek mellett arra is rávilágított, hogy hogyan viszonyulnak a legmagasabb állami tisztségeket betöltő szerbiai politikusok a jogi előírásokhoz.
A jogszabály szerint Szerbiában a rákkeltő aflatoxin koncentrációja egy kilogramm tejben nem haladhatja meg a 0,05 mikrogrammot. Ezt a határértéket (remélhetőleg) hozzáértő szakemberek határozták meg.
A múlt héten felröppent Fogyasztani a tejet vagy sem? kérdésre az egészségügyi miniszter asszony egyértelműen kijelentette, hogy a meghatározott határértéknél több aflatoxint tartalmazó tej fogyasztása kis mennyiségben teljesen ártalmatlan. Hozzátette még: Amerikában ez a határérték egyébként is tízszer magasabb.
Orvosként ő kétségtelenül kijelenthet ilyet, miniszterként azonban semmiképpen sem! Ha úgy gondolja, hogy az előírás túl szigorúan rendelkezik, akkor kezdeményezheti annak megváltoztatását, de amíg az hatályban van, nem teheti meg, hogy önkényesen félresöpri, mert jogbizonytalanságot kelt.
Képzeljük el, mi történik, hogy ha megállít bennünket a forgalmi rendőr, mert áthajtottunk a piroson, mi pedig azzal védekezünk, hogy senki sem volt az útkereszteződésnél, teljesen indokolatlanul vesztegeltünk volna!
Egy szabály vagy jogi előírás elsősorban a biztonságot szolgálja! Nyilvánvalóan nem történik minden piroson való áthajtásnál vagy a megengedettnél gyorsabb vezetésnél közlekedési baleset, de a közlekedési szabályok mellőzésével növekszik a közúti szerencsétlenség kockázata.
Feltehetően igaza van a miniszter asszonynak abban, hogy néhány bögre – a megengedett mennyiségnél magasabb aflatoxin-koncentrációt tartalmazó – tej nem árthat meg, de fennáll a veszély, hogy hosszú távon igen. Ha azonban egy szabálytól egyszer eltekintünk, félő, hogy legközelebb még könnyebben megtesszük ugyanazt, és így tovább... mindaddig, amíg nem történik meg a baj.
Nem lehet a jogi előírásokat szelektíven alkalmazni! Mire valók azok, ha senki sem tartja tiszteletben őket?! Arra, hogy időről időre eldicsekedjünk velük Brüsszelben, vagy egy idelátogató brüsszeli tisztségviselőnek? Gyanítom, hogy igen. A szóban forgó határérték is az európai uniós szabályrendszerrel való jogharmonizáció érdekében született. Ahogyan azt az elmúlt napok történései egyértelműen jelzik: szükségből, nem pedig meggyőződésből.
Retorikai szinten politikai vezetőink folyamatosan azt hangoztatják, hogy az EU-s értékek mellett szállnak síkra, a valóságban azonban minden nap tanúbizonyságot tesznek felkészületlenségükről az adott értékekkel összhangban folytatott életre és politizálásra. A jogbiztonság kétségtelenül egyike ezen értékeknek, aminek megteremtésében egyáltalán nem jeleskednek államvezetőink.
Az eset legszörnyűbb mozzanata a nyilvánosság felé közvetített üzenet. Ha az egészségügyi miniszter asszony megengedheti magának, hogy szükség esetén eltekintsen egy jogszabálytól, miért ne engedhetné meg ugyanezt magának egy hivatalnok, amikor például a nyelvi jogaink tiszteletben tartását követeljük, mondván, a hazai előírások ugyan szavatolják azokat, de Amerikában se így van...
