Itt az újév, új jót hozzon,
Régi jóktól meg ne fosszon,
De ha új jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!
Boldog új évet kívánok!
A Zacsek zomzéd ezzel a kis versikével állított be hozzánk szilveszterkor, és rögtön vitába is keveredtek atatával, hogy mi jót várnak az új évtől, és mi az a rossz, amit remélhetőleg el fog takarítani?
– Ami a jót illeti, azt kívánom, Zacsek, hogy mint lyukas zsákból a lencse, úgy hulljon magukra a szerencse!
– Köszönöm a jókívánságot, Gyula zomzéd, ugyanezt kívánom én is maguknak! De ha kérhetném, lencsével, továbbá babbal meg káposztával ne példálózzon nekem, mert már az említésük is megüli a gyomrom. Ugyanis nagyjából csak ezekben dúskálhattunk az óévben. Finom falatokban pedig inkább csak virtuálisan volt részünk, amikor a politikusok délibábos ígéreteit hallgattuk. Hogy ennyi meg ennyi lesz az átlagfizetés, meg hogy soha olyan jól nem éltünk, mint az ő hatalmuk alatt.
– Pedig én milyen finom karácsonyi bablevest főztem a múlt héten! – dicsekede amama. – Attól még virtuálisan se fájdult volna meg a gyomra, zomzéd.
– Tényleg finom volt – erősíté meg atata –, de aki fitymálja az ilyen egészséges népi eledeleket, aki túl magasra srófolja az igényeit, mint maga, Zacsek, az vessen magára. Nem is értem, mikor lenne maga elégedett.
– Akkor lennék elégedett, Gyula zomzéd, ha teljesülne az álmom, mint az ifjú József Attiláé.
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
Ámde a Zacsek zomzéd amama szerint is egy kicsit eltúlozza a panaszkodást, pedig amúgy igazi életművésznek számít.
– Én azért nem vagyok ilyen borúlátó. Talán azért, mert mindennap kinézek az ablakon.
– Hogy jön ide az ablakon való kitekingetés, Tematild?
– Úgy, hogy megfogadtam a Vucsics tanácsát. Azt mondta, hogy aki kinéz az ablakon, az mindjárt jobban érzi magát, mert látja, hogy mennyivel jobban élünk.
– És tényleg látja, hogy jobban élünk? – érdeklőde a Zacsek.
– Ahogy vesszük. Igaz, kezdetben nem láttam semmi jelét, de aztán észrevettem, hogy a szomszéd, aki egy virágzó cég tulajdonosa, már megint új autót vett. Mi meg elbújhatunk mellette, mert a mienk csupa rozsda.
Egy éles kanyarban a vadonatúj Mercédesz lesodródik az útról, és fának ütközik. A vezető, egy gazdag gyáros, kimászik a totálkáros autóból, rágyújt egy szivarra, és így szól:
– A fenébe, egy havi keresetem odalett!
Két perccel később egy Audi is nekimegy ugyanannak a fának, vezetője, egy ismert pártfunkci, kikecmereg a roncsokból, megigazítja a nyakkendőjét, és így szól:
– Basszus, egy félévi keresetem veszett oda!
Kicsit később jön egy melós a viharvert Yugójával, ő is a fának ütközik. Kiszáll, bánatában veri a fejét a fába, és iszonyatosan sír:
– Egy élet munkája veszett el! – mondja.
Mire a pártfunkci:
– Látja, ezért nem szabad drága autót venni!
De ez mind semmi, mert a Zacsek unokaöccsénél pont újévkor gyarapodott a család! A boldog apuka nagy örömében lehajtott néhány pohárkával, és dülöngélve érkezett az anyakönyvi hivatalba.
– Uraim, ikreim születtek!
– Miért mondja, hogy uraim? Hiszen egyedül vagyok a szobában – jegyzi meg az anyakönyvvezető.
– Hű, az áldóját! – motyog az apuka. – Akkor hazaszaladok, hátha nem is ikrek!
Atata meg azt mondja, hogy legfontosabb az egészség! A politikusok civakodását, a választásokat, a sok üres ígérgetést pedig egy percig se vegyük komolyan.
Legyünk olyan egészségesek, mint a kilencvenéves Szabó bácsi!
Az öreg ellenőrző vizsgálatra megy az orvosához. A doki megvizsgálja, és így szól:
– Szabó bácsi, úgy látom, nagyszerű egészségnek örvend. Lelkileg is minden rendben?
– Jól vagyok, köszönöm. Sőt, a Mindenhatóval is kiváló kapcsolatom van. Képzelje, doktor úr, minden éjjel, amikor kimegyek a fürdőszobába, felkapcsolja nekem a lámpát, és amikor visszamegyek az ágyamba, akkor meg leoltja.
Meghökken ezen az orvos, másnap felkeresi az öreg feleségét, és elmondja neki, hogy a férje fizikailag teljesen egészséges, csak valami furcsát állít.
– Mondja, igaz az, hogy éjjel, amikor kimegy a WC-re, felgyullad a fény, aztán meg kialszik?
A néni felsóhajt:
– Jaj, hát persze, hogy igaz, doktor úr! Mert folyton a hűtőszekrénybe pisil.
PISTIKE, aki az egész család meg a Zacsek zomzéd nevében sok boldogságot és kicsattanó egészséget kíván az új esztendőben minden drága Magyarzó-olvasónak!
