A Zacsekpeti folyton megelőzi a korát, és példával jár előttünk. Most is neki jutott eszébe először, hogy kiárusítsa a téli cuccokat. Féláron kínálja a sálat, a kesztyűt, a sílécet meg a hócipőt, mert úgy mérte fel, hogy idén már nem lesz rájuk szüksége. A langyos februári napsütésben kiállt a suli elé, és hangosan kínálgatta a járókelőknek.
– És mire költöd az így szerzett pénzt? Talán veszel egy értékes könyvet vagy beszerzed az új helyesírási szótárt? – érdeklődtem az alkalmi árustól.
– Ennyire zokninak nézel? Minek egy hajóstisztnek a helyesírási szótár? Talán hogy kijavítsa az egzotikus ételneveket az étlapon? Természetesen angol nyelvtankönyvet veszek, haladóknak.
Merthogy Petink még mindig nem mondott le arról a fényes álomról, hogy egy luxus óceánjárón helyezkedik el, mint első tiszt vagy bárzongorista. Szabadidejében pedig facér amerikai milliomos nőket kísérget a dzsungelben, elegáns szafari-öltözékben. És megvédi őket, ha vad bennszülöttek támadnának rájuk galád zaklatási szándékkal.
– Tudtommal nem is tudsz zongorázni – próbáltam lehozni őt a valóság talajára.
– Egyelőre nem tudok, maradjunk ennyiben. A szándék azonban megvan bennem, és én ebben mindig nagyon erős voltam. Mozart is az első leütéssel kezdte, és lám, mire vitte!
– Rajtad is erőt vett a képzelgés meg a nagyzolási mánia, Tepeti, mint a vezetőinken – inté őt otthon a Zacsek. – Azok is folyton azzal hencegnek, hogy meg tudnak birkózni a felmerülő gazdasági meg egyéb nehézségekkel. Közben meg úgy járnak, mint az egyszeri hajóskapitány.
A rettenthetetlen hős hírében álló kapitány ül a hajószalonban, és rumot kortyolgat. Egyszer csak lélekszakadva érkezik a hajósinas, és jelenti, hogy vad kalózok támadták meg a hajót, néhányan már fel is kapaszkodtak a fedélzetre.
– Hozd a legélesebb kardomat és a piros ingemet! – adja ki az utasítást az inasnak. Majd beöltözik, és nekiront a kalózoknak: mind egy szálig levágja őket!
Ezután visszamegy a szalonba, és nyugodtan kortyolgat tovább.
Nem sokkal később újra megjelenik a hajósinas, jelenti, hogy most már két kalózhajó támadta meg őket, már másznak is felfelé a martalócok a hajó oldalán!
– Hozd a legélesebb kardomat és a piros ingemet!
Néhány óra múlva kissé kimerülten, de diadalmasan visszatér a szalonba, és folytatja az iszogatást. A kalózok mind felnégyelve, vízbe veszejtve.
A hajósinas nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze a hős kapitányt.
– Elnézést, kapitány úr, de miért vesz fel mindig piros inget hadakozás előtt?
– Azért, fiam, mert ha megsebesülnék harc közben, a piros ingemen nem látszik a vér, és ezért az a hír járja rólam, hogy sebezhetetlen vagyok. Ezért tudom mindig legyőzni a kalózokat.
Másnap megint rohan a hajósinas jelenteni, hogy most már három kalózhajó közelítette meg őket, és vagy száz martalóc mászik felfelé!
A kapitány kiissza az italát és odaszól az inasnak:
– Hozd a legélesebb kardomat, a piros ingemet…, és a barna nadrágomat!
Ámde atata szerint néha a belgrádi vezetőknek is szükségük lenne barna nadrágra, különösen, amikor a brüsszeli látogatók a csatlakozási feltételeket kérik számon.
– Egy kis késés Brüsszelben nem olyan nagy baj – okoskoda amama. – Fontos, hogy a szomszédok jól meglegyenek egymással. Ezért nagyon hálásak lehetünk Erdogánnak. Hogy Allah növessze nagyra a szakállát!
– Mit udvarolsz ennek a beképzelt boszporuszi zsarnoknak, Tematild? – csodálkoza atata. – Ugyan mivel szolgált rá a hálánkra?
– Azzal, Tegyula, hogy elősegítette a megbékélést a két ősellenség, a szerbek meg a bosnyákok között. Hallottad, hogy mit mondott a bosnyák Izetbegovics? Hogy Erdogánnak hála, létrejött a történelmi megbékélés a két nemzet között, és hogy mostantól nincs vita közöttük.
– Várjál, Tematild, ne siesd el a dicséretet. Először is Erdogán nem a Vucsics szép szeméért buzgólkodik a megbékélésen, hanem mert hatalmi érdekek fűzik ehhez a régióhoz, ahol olyan sokáig otthon érezték magukat. Másodszor, én azért óvatosabban bánnék a történelmi jelzővel, mert csak az elmúlt néhány évben legalább egy tucat alkalommal hirdették ki a történelmi megbékélést a Balkánon.
– Lehet, Tegyula, de most autópályát is építenek a törökök Belgrád és Szarajevó között, ez mégiscsak garancia a békülésre!
– Hiszem, ha látom – legyinte atata. – Félek, hogy akkor fognak ezek kibékülni, amikor a Takácsék.
A Takács házaspár évek óta haragban van egymással. A férjet megszólítja a szomszédja.
– Örömmel látom, hogy mégis kibékültél a feleségeddel, Józsi!
– Miből gondolod?
– Tegnap kint az udvaron a legnagyobb egyetértésben fűrészeltétek azt a darab fát.
– Az nem egy darab fa volt, hanem a konyhaszekrény.
PISTIKE, facér hajósinas és békés szomszéd
