Amama olyan boldogan jött haza a piacról, mintha ingyen kapta volna a tojást.
– Eljött végre ez a nap is, Tegyula. Most már elkezdhetjük számolni a hátralevő napokat. Hét év nem a világ! Hoztam is egy öröknaptárt, amibe a strigulákat húzhatjuk.
– Miféle hét évet emlegetsz, Tematild? – csodálkoza atata.
– Azt az időt, ami az uniós csatlakozásunkig, vagyis 2025-ig hátravan. Mindenki erről beszél a városban. Hallottad, hogy Brüsszelben elfogadták a bővítési stratégiát, nekünk már csak végre kell hajtani. Remélem, nagyon fog igyekezni a Bernabics Anna meg a csapata!
– Lassan a testtel, Tematild! Nem azt mondták Brüsszelben, hogy 2025-ben tagok leszünk, hanem azt, hogy van esélyünk a belépésre, ha teljesítjük a feltételeket. Vagyis lehet, hogy belépünk hét év múlva, de az is lehet, hogy nem.
– Mindig ilyen borúlátó vagy, Tegyula. Bizakodj egyszer már te is! Hátha teljesül a nagy álmunk. Egyedül azt nem értem, hogy miért kell a Vucsicsnak pont most megmászni a Himaláját? Nem fogja ez késleltetni a felkészülést?
– Honnan szeded Tematild, hogy az elnök hegymászásra készül?
– Ő maga mondta, hogy örül a csatlakozási dátumnak, de még előtte meg kell másznia a Himaláját. Küldhetne valaki mást maga helyett, ott van például a Tómó barátja, úgyse csinál semmit. Nyugodtan elküldhetnék az Everesztre.
– Már megint kevered a dolgokat, Tematild! A hegymászást csak szimbolikusan emlegette, így akarta szemléltetni, hogy mekkora akadályokat kell leküzdenünk 2025-ig. Mert nyilván nagyon is tisztában van vele, hogy mi mindent követelnek Brüsszelben. Először is ott van Koszovó, akikkel normalizálni kell a kapcsolatunkat. Aztán gyökeresen meg kell változtatni az igazságszolgáltatást. Meg kell szüntetni a hatalom és az alvilág összefonódását, amire szintén rámutattak az uniósok. Úgyhogy ne kapkodd el az örvendezést, mert ahogy én látom a helyzetünket, ennek a vezetésnek nem hogy hét, de lehet, hogy még tizenhét év se lesz elég a házi feladatok elvégzésére!
Amamát azonban nem lehet meggyőzni.
– Én jobban hiszek a Federikának, Tegyula. Szépen megmondta, nagyon megjegyeztem, hogy nem a távoli jövőben akarják felvenni a nyugat-balkáni országokat, hanem a mi nemzedékünk idejében.
– Én meg azt mondom magának, zomzédasszony, hogy elég öreg nemzedék leszünk mi már, mire erre sor kerül! – jelentkeze a Zacsek, aki szintén krónikus kételkedő. – A hamut is mamunak mondjuk. Ha csak nem történik valami csoda, ami véget vet a lélekvándorlásnak.
– Maga aztán ért a rébuszokhoz, Zacsek! – veté közbe atata. – Honnan szedi ezt a középkori marhaságot, ezt a babonát, hogy itt lélekvándorlás zajlik?
– Onnan, Gyula zomzéd, hogy hallgatom a politikusok kijelentéseit, s ezek mindent elárulnak. Például a Vulint, aki azt mondja, hogy addig nem lesz rend a Balkánon, amíg nem rendezik a szerb kérdést. Hát itt üssön meg a guta, ha nem a Zlóbó beszél a védelmi miniszterből!
– Jesszusom, nem elég a nagy drágaság, még a kísértetek is megjelentek! – ijedeze amama. – Akkor ez azt jelenti, hogy megint kezdhetjük az egészet elölről? Pedig én már azt hittem, hogy mindenki fátylat borított ezekre a régi történetekre.
– Van, aki ezt szeretné, Tematild, de sajnos, másoknak meg nagyon jó az emlékezete. Például a horvát szomszédoknak. Ott sokan emlékeznek például a szerb elnök múltjára. Kíváncsi vagyok, milyen fogadtatást rendeznek számára hétfőn Zágrábban.
Jaés egy pasas elviszi a kutyáját az állatorvoshoz.
– Doktor úr, le szeretném vágatni a kutyám farkát.
– De miért akar ilyen szörnyűséget tenni a szegény állattal? – kérdezi az állatorvos.
– Tudja, holnap jön látogatóba az anyósom, és nem szeretném, ha azt hinné, hogy bárki is örömmel fogadja nálunk.
Ámde mostanában akkora a jövés-menés errefelé, hogy amamának mindig akad kommentálni valója!
– Nem lepődnek meg, Tegyula, ha ezt a dalolgató Ivicát kizárnák a pártjából.
– Hogy jut csak eszedbe ilyen szamárság, Tematild? – idegeskede atata. – Ő a vezetője a szocipártnak, nem gondolod, hogy menesztik az elnöküket? És ugyan mi lenne a kizárás oka?
– A vallásosság, Tegyula. Az, hogy komcsi létére folyton a papokkal van, és úgy hányja magára a keresztet, mintha sose hallott volna a Marxengelszről. Itthon a pátriárkával paktál, most meg hallom, hogy Amerikába ment imádkozni. Azelőtt már az is elég volt a kizáráshoz, hogy ha a KSZ-tag elment az éjféli misére.
– Matild! A Dacsics külügyminiszter nem misén vett részt Amerikában, hanem az úgynevezett washingtoni imareggelin. Ez egy évtizedes pozitív hagyomány, ismert politikusok, diplomaták, egyházi vezetők vesznek rajta részt a világ minden tájáról, és véleményt cserélnek a nemzetközi kérdésekről. Maga az amerikai elnök, Donald Trump is megjelent az imareggelin.
– Éppen azért elég kínos, ha kitudódik, hogy az Ivica nem is olyan rég még nagy komcsi volt.
– Ma már más időket élünk, Tematild. Különben ezeknek az itteni szociknak annyi közük sincs a régi ideológiához, mint a peronoszpórának a diaszpórához. Úgyhogy nyugodtan imádkozhat, vetheti magára a keresztet, ne félj, nem fogják kizárni. Mint ahogyan a többi volt komcsinak se vetik a szemére, hogy valamikor hitetlennek vallotta magát.
Jaés kijön egy hívő a templomból, és látja, hogy az út szélén egy koldus kéreget. Ad neki 100 dinárt.
– Az Isten áldja meg magát, uram! Majd imádkozni fogok önért és a hozzátartozóiért. Van esetleg valaki beteg a családban?
– Igen, sajnos az anyósom betegeskedik.
– Akkor érte fogok imádkozni. Az én imámnak foganatja van. Egyszer elfelejtettem imádkozni azért, mert éppen berúgtam, és másnapra meg is halt szegény, akiért imádkoznom kellett volna!
– No, itt van még egy százas, barátom, aztán rúgjon be megint!
PISTIKE, bizakodó hegymászó és kéregető ideológus
