Amama már megint a nyaralási témával idegesíti atatát, amint harminc fok lett árnyékban.
– Olyan sok szépet hallottam a török Riviéráról, Tegyula. Gyönyörű tiszta a tenger, és nagyon udvarias a kiszolgálás. A Takácsék már évek óta oda járnak, és el vannak ragadtatva. A Takács szomszéd minden évben két kilót meghízik, mert nem tud ellenállni az olyan török finomságoknak, mint a diós ratluk meg a mézes baklava. Mi is kipróbálhatnánk a török vendéglátást, most biztosan külön kedvezményt is kapnánk.
– Miért kapnánk külön kedvezményt, Tematild? – csodálkoza atata.
– Azért, mert nagyon jóban lettünk velük. Csak bemondanánk, hogy honnan jöttünk, és mindent olcsóbban kapnánk. Hallottad, hogy Vucsics is hogy hálálkodott Erdogánnak, és agyba-főbe dicsérte mint Szerbia nagy barátját. Biztosan ő is kapott kedvezményt.
– Ne beszélj zöldségeket, Tematild! A szerb elnök gazdasági előnyöket akart szerezni a törököknél, és mellesleg megmutatni a beképzelt uniósoknak, hogy neki keleten is vannak barátai. Akik nem támasztanak mindenféle lehetetlen jogállamisági meg demokratikus igényeket a kapcsolatok elé. Merthogy azokat ők se teljesítik.
– Érdekes, hogy ez a mi kiváló demokratánk pont azokhoz az államférfiakhoz vonzódik, akik oda se fütyülnek az ilyen nyűgös nyugati szokásokra – jelentkeze a Zacsek. – Neki a teljhatalmú Putyin a példa, meg a magát szultánnak képzelő török elnök. Aki az összes ellenzéki vezetőt rács mögé küldte, és tízezreket bocsátott el, mert állítólag ellene szervezkedtek. A nőkről meg az a véleménye, hogy nem egyenlők a férfiakkal, és a konyhában a helyük, feladatuk pedig a gyerekszülés. És ez a híres diktátor nekünk se azért kedvez, mert olyannyira szeret bennünket az ötszáz éves itt-tartózkodásukból meg a nosztalgiából kifolyólag, hanem mert szeretné visszaszerezni itteni befolyásukat.
– Akkor lehet, hogy ismét janicsárokat toboroznak errefelé, mint a hódoltság idején? – aggóda amama. – És elcsábítják a szűz lányainkat a háremeikbe?
– Attól függ, Tematild, hogy ki hagyja magát mamelukká kinevezni az itteni vezetők közül.
Kovács közel-keleti utazása után beszámolót tart a barátainak.
– Nekem nagyon tetszik, ahogy az iszlám vallású férfiak élnek, két, három, sőt, akár négy feleséget is tarthatnak. Micsoda irigylésre méltó élet lehet az!
Mire Kovácsné bekiabál a konyhából:
– Ugyan már! Mit irigykedsz rájuk, amikor te még keresztény férjnek is gyengécske vagy!
Ámde nemcsak Törökországban vannak barátaink, mert a Putyin is annyira szeret minket, hogy a moszkvai győzelmi ünnepségen Vucsiccsal a jobbján vonult fel, mintha ő lenne a fő szövetségese. Ettől Vucsics annyira meghatódott, hogy azóta se tud magához térni.
– Csak éppen azt felejtik el közölni, hogy a jubileumi ünnepséget minden ország bojkottálta, és csak a szerb elnök meg az izraeli miniszterelnök jelent meg Moszkvában – kuncoga a kukacos Zacsek. – És engem például Putyinnak az az ígérete se tölt el mennyei boldogsággal, hogy mindenben segíteni fognak Szerbiának, főleg a fegyverkezésben. A használt vadászgépeket például ingyen adják! A gázt meg az olajat azt már nem, mert az nekik is pénzbe kerül kibányászni.
– Látom, Zacsek, hogy felcsapott külpolitikai szakértőnek, pedig nem is ért a dolgokhoz – inté őt atata. – Nem tudhatja például, hogy milyen fontos nemzeti érdekek húzódnak meg a háttérben. Hogy miért van szükség a keleti barátokra.
– Azt tényleg nem tudom, Gyula zomzéd, csak azt látom a magam buta fejével, hogy miközben az elnök olvadozik a keletiek baráti viszonyulásától, az uniós felzárkózásról egy szó sem esik mostanában. Akkor végül is hová akarunk csatlakozni?
– Ne ijesztgessen, Zacsek zomzéd – veté közbe amama –, mert én még mindig reménykedek, hogy előbb-utóbb azért lesz valami a csatlakozásból. Legalább a Pistink legyen már uniós polgár.
– Ne idegeskedj, Tematild, mert előbb-utóbb lesz belőle valami. Hacsak a Vulin meg nem fúrja a dolgot – figyelmeztete atata. – Mert amint a nagyfőnök kiteszi a lábát az országból, azonnal a megbízottjának képzeli magát, és rögtön összeveszik valakivel. Két hete a horvátokkal, a múlt héten pedig újfent az amerikai nagykövettel.
– Szeretem, amikor a bolha köhög és leckézteti az elefántot – kommentálá az ügyet a Zacsek. – A Vulin akarja kritizálni az amerikai sajtószabadságot, amikor a nemzetközi szervezetek már megint elmarasztalják az itteni viszonyokat. És sértésnek veszi, hogy a nagykövet idéz legújabb jelentésükből, hogy Szerbia visszafejlődött a demokrácia tekintetében.
Jack és Iván arról beszélgetnek, hogy melyik országban nagyobb a demokrácia.
– Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Fehér Házhoz, és simán lepisálom a kerítést, ha akarom – mondja Jack.
Az orosz se akar lemaradni.
– Nálunk olyan nagy a demokrácia, hogy én elmegyek a Kremlbe, és ha akarom, a Lenin Mauzóleum tövében végzem el a nagy dolgomat.
Az amerikai már bánja, hogy túl nagyot hazudott, próbál enyhíteni a dolgon.
– Az igazság az, hogy én azért előbb körülnézek, nem látja-e valaki.
Mire Iván:
– Hát bevallom: azért én se tolom le a gatyámat.
PISTIKE, keleti barát és demokrácia-szakértő
