A Zacsek tisztára afrikai migránsnak néz ki, úgy lebarnult. Csak a szemei villognak a szalmakalapja alól.
– Meséljen már, Zacsek zomzéd, milyen volt a nyaralás görögben? – kérdé izgatottan amama. – Hátha a férjem is kedvet kap, és mi is elugrunk egy hétre.
– Megértem a kedves Gyula barátom húzódozását, zomzédasszony – válaszola a Zacsek. – Bár csak én is maradtam volna itthon, és élveztem volna a dunai strandot! Felültem a hirdetésnek, hogy családostul alig néhány száz euróért nyaralhatunk a csodás görög tengerparton. De már a buszozás is akkora macera volt, hogy többet biztosan nem vállalkozok rá.
– Jó, de gondolom, a strandolást nagyon élvezték a kedves feleségével, a fiacskájával meg az anyósával. Látom, gyönyörűen lebarnult azért a pár százasért.
– Először is nem pár százas, hanem sokkal több, amit kiszedtek a zsebemből. Még szerencse, hogy magammal vittem tartaléknak a tüzelőre valót, így nem csuktak az adósok börtönébe. Dehogy miből veszem majd meg az akácot télire, arról fogalmam sincs. Másodszor úgy tönkrementek az idegeim, hogy azóta is csak altatóval tudok elaludni.
– Talán megjelentek a cápák az öbölben, és féltette a családját? – érdeklőde atata. – Különösen az anyósát, aki gyenge úszó? Vagy hideg volt a víz?
– Nem volt mitől féltenem őket, Gyula zomzéd, és a víz is kellemesen langyos volt. A cápák a parton tanyáztak.
– Nahát, ilyet még nem is hallottam! – csodálkoza amama. – Élő cápák a szárazföldön?
– De még mennyire, hogy élők! Két lábon járó harácsolók, akik akárcsak uszonyos rokonaik a víz alatt, orvul vadásztak azokra a szerencsétlen turistákra, akik mit sem sejtve letelepedtek a kikészített napernyők alá, és elhelyezkedtek a nyugágyakon, mint ahogy mi is tettük az első napon. Öt perc múlva megjelentek, és kíméletlenül behajtották személyenként a 10 eurót a berendezésért. Na, aznap ugrott a tervezett halvacsora.
– Hja, akinek ilyen méregdrága specialitásokra fáj a foga, az ne panaszkodjon, Zacsek.
– Erre előszedtük a hazulról hozott elemózsiát, mire megint megjelentek, és ránk ripakodtak, hogy saját kaját fogyasztani szigorúan tilos, még gyümölcsöt sem! Hanem majd ők hoznak nekünk mindenféle tengeri herkentyűket.
– Nem értem, miért nem mentek máshová, ahol esetleg az olajfák árnyékában leteríthették volna a törülközőiket? Így megspórolhatták volna a napernyő költségeit.
– Hát ilyen szakasz nem volt az egész vidéken! Vagy ahol akadt, ott csak úgy nyüzsögtek a népek. Egy talpalatnyi hely se volt.
– Azért nem értem, Zacsek, hogy sikerült mégis ilyen szépen lebarnulniuk?
– Úgy, hogy le-föl mászkáltunk a tűző napon, cipeltük a cuccot a harmincöt fokos hőségben, és kutattunk egy megfelelő, nyugágyas csirkefogók nélküli partszakasz után. Úgy leégtünk közben, hogy az anyósom napi egy liter görög joghurtot fogyasztott.
– Legalább finom volt, Zacsek zomzéd? A görög tejtermékek állítólag kiválóak.
– Fogalmam sincs, hogy milyen volt, mert mind az anyósom hátára kellett kennünk. Ez az egész macera annyira kikészített idegileg, hogy nyugtatótabletta-függő lettem, és alig vártam, hogy hazaérjünk. És azóta is üldöznek az ottani rémképek: valahányszor délután kifekszem a kertbe a nyugágyba, folyton attól rettegek, hogy megjelenik egy görög pénzbeszedő...
De ez mind semmi, mert hogy jártak a Szabóék a szomszéd utcából? Ők a cérna tengerparton voltak, ahol egyes strandokon ötven euró a napernyő, plusz kötelező a fogyasztás! De olyan luxusstrandok is vannak, ahol van képük százhúsz eurót is elkérni a szolgálataikért!
Ámde állítólag a dalmátok sem finnyáskodnak, ők is megkérik a borsos strandbelépőt meg a napernyő-illetéket. Úgy hogy atata szerint aki jugónosztalgiában szenved, az csak utazzon el a volt közös tengerre, és rögtön elmúlik a szindrómája.
Amama csak abban bízik, hogy most már nekünk is felvirrad, bekövetkezik a jólét, hála a Vucsicsnak.
– Látom, Tematild, hogy te is csatlakoztál az elnököt magasztaló kórushoz – inté őt atata. – Aki a jótét lélek szerepében tetszeleg, mintha személyesen neki köszönhetnénk mindent, amiért magunk dolgoztunk meg. Különösen a nyugdíjasok hálálkodnak neki, pedig a nyugdíjemelést, amit legfeljebb az év végén, vagy jövőre fognak megkapni, a Nemzetközi Valutaalap kényszerítette ki, ő még két hete is ellenezte. Most meg úgy feszít vele, mintha saját zsebéből adakozna. És persze, a négy év alatt elorzott összegről úgy hallgat, mintha sose hallott volna!
Jaés a jótét lélek politikusokról atatának eszébe jutott egy régi vicc, de bizisten semmi köze a mieinkhez!
Donald Trump kocogás közben véletlenül beleesik a folyóba. Három kissrác áll a vízparton, beugranak a vízbe, kihúzzák.
– Jaj, nagyon köszönöm – hálálkodik Trump. – Megmentettétek az USA elnökét. Mondjátok meg, mit szeretnétek, megkapjátok.
Az első fiú szeretne eljutni Disneylandbe, az elnök megígéri, hogy elviszi. A második egy pólót kér Michael Jordan aláírásával. Ő is ígéretet kap. A harmadik egy új arcot, másik személyazonosságot, meg egy házat valahol Mexikóban.
Trump csodálkozik: – Miért lenne erre szükséged ilyen fiatalon?
– Azért, mert ha az apám megtudja, hogy kit mentettem ki, akkor szükségem lesz rá.
PISTIKE, elrettentett utazó és Duna-élvező
