A Zacsek anyósa is pont olyan csodalény, mint a Vucsics. Az is egész nap gondoskodik a családjáról, vagyis a népéről, hogy mindene meglegyen, mi szem-szájnak ingere. Meg munkahelye, nagyobb fizetése és nyugdíja, mint eddig bármikor. De még plusz éjjel Koszovón töri a fejét, nehogy az a hantás Thacsi átverje. Mert képes rá. És mindeközben még azok a gaz merénylők is szüntelenül le akarják puffantani!
De nem a Zacsek nagyit, hanem a Vucsicsot.
Nahát, pont ilyen gondoskodó a Zacsek anyósa is. Az ő élete is veszélyben van, mert 38 fokos a láza és a tüdőgyulladás kerülgeti, de az esze a kórházi ágyon is a család körül forog. Hiába mondogatják neki a doktorok, hogy most hagyja a gondokat másra (pedig egy se olvasta József Atillát), ő mégis azon idegeskedik, hogy a család eltette-e a baracklekvárt és megvette-e a tűzifát télire.
– Ne aggódjon, anyuka, otthon minden rendben van, maga csak nyelje nyugodtan az antibiotikumot, és igyekezzen meggyógyulni – nyugtatá őt a látogatásra minden földi jóval felpakolva érkező Zacsek. – Látom, itt mindenfelé nagy tisztaság van, és semmiben sincs hiánya.
– Azt te csak gondolod, vejkókám – válaszola az anyós, aki legalább olyan kukacos, mint a Zacsek. – A leves olyan lötty, mintha te főzted volna, a főzelék íztelen, a vacsorára kiosztott lángos hideg és zsíros, de szalvéta az nincs, a nem tudom, milyen fajta sült halhoz, ami szintén hideg, nem adnak se kést, se villát... És akkor a gancát nem is említettem, amit utoljára az ötvenes években ettem, de csak kényszerből, mert nem volt más. De az legalább nem volt csomós.
– Hát azért ennyi embernek főzni nem kis dolog, ismerje el anyuka. És most ennyire telik az államnak. Nem szabad válogatósnak lennie. Miért, maga pulykasültet várt ebédre, vagy lazacot vacsorára? Fontos, hogy a higiéniával nincs baj.
Egy nő válogat a sárgadinnyék között a zöldségesnél. Vagy harmincat megnyomkod, szagolgat, majd visszateszi.
Mire a zöldséges:
– Asszonyom, legközelebb a férjét küldje el vásárolni, az nem válogatós.
– Miből gondolja?
– Abból, hogy ha válogatós lenne, akkor nem magát vette volna feleségül.
Deám a Zacsek nagyi nem csak a gondoskodásban csodalény, mint a Vucsics, hanem a megfigyelésben is. Igaz, ő nem kilenc tévécsatornán át követi az eseményeket a kabinetjéből, mint az elnök, de viszont sasszeme van!
– Na, arról is tudnék mesélni, a higiéniáról! Nem mondom, nem a személyzettel van gond, ők szegények igyekeznek rendet tenni reggeltől estig, hanem a látogatókkal. Itt olyan búcsújárás van délutánonként, mintha Szűz Mária-jelenésre jönnének. És úgy kell őket az ápolónőknek este hétkor kitessékelni. Ráadásul mind a mi illemhelyünket használja.
Másnap amama is érdeklőde Zacsektól a kedves anyósa egészségi állapota felől.
– Ugyanazt mondhatom, zomzédasszony, mint a viccbeli pasas, akit a barátja arról faggat, hogy hogy sikerült az anyósa epekőműtétje? Mire a kérdezett válasza:
– A követ kivették, de az epéje, sajnos, a régi.
De nemcsak a Zacsek nagyi kórházba vonulásáról volt nevezetes az elmúlt hét, hanem arról is, hogy egy éve kormányoz a Bernabics Anna.
– Én még véletlenül emlékszem, hogy miket ígért egy évvel ezelőtt, beiktatásakor – bólogata atata. – Például gazdasági reformokat, növekedést, nagyobb életszínvonalat. Sajnos, vagy én vagyok a vak, vagy mindebből úgyszólván semmi sem lett, mert a jelét sem látom a növekedésnek.
– Jaj, Tegyula, te mindig olyan rosszmájú vagy, különösen, ha nőkről van szó – ellenkeze amama. – Nem veszed figyelembe, hogy ő az első női miniszterelnök ebben az országba, ahol a nőket legfeljebb titkárnőként szokták alkalmazni. És elengeded a füled mellett, amit a tévében mondanak nap mint nap. Hogy milyen szépen fejlődünk, meg hogy milyen szépen gyarapodnak a tartalékok. Lassan utolérjük és talán még le is hagyjuk még a góracokat is!
– Majd ha megközelítjük a svédeket, nekem akkor jelentkezzenek, Tematild. Ahhoz nem ragaszkodom, hogy le is hagyjuk őket.
– Egy előnye van Annának az elődjeihez képest – veté közbe a Zacsek.
– Az, hogy nem játssza meg a nagyfőnököt, ahogy a férfiak szokták? – találgatá amama.
– Nem. Az, hogy nincsenek gyerekei, és így nem akar meggazdagodni a posztjából. Mert a többiek mind igyekeztek minél jobban megszedni magukat a családjukért.
Két volt magas beosztású pártkáder beszélget.
– Sikerült a mandátumod alatt megszerezned azt a luxuslakást a börtönnel szemben, amire úgy fájt a fogad?
– Hogyne!
– És most is ott laktok?
– A család igen, én meg pont szemben.
PISTIKE, válogatós gondoskodó és epés megfigyelő
