Amama mindig talál valamit, amin sopánkodhat. Most például a Vranjen sopánkodik.
– Nem értelek, Tematild – idegeskede atata. – Azt se tudod, hogy hol van ez a dél-szerbiai város, és mégis az ő sorsukon keseregsz. Van ott valami pereputtyod, esetleg egy távoli nagynéni, akiért aggódsz? És egyáltalán, miért kellene félteni őket?
– Nem hallottad, Tegyula, hogy milyen veszély fenyegeti őket? A gonosz sipik szép csendben invázióra készülnek ellenük, gyors ütemben felvásárolják a házaikat, és húsz év múlva teljesen elfoglalják az egész várost. Egyelőre csak a külvárosi telkeket vásárolják fel óriási pénzekért, de lassan haladnak a központ felé.
– Várjál, Tematild. Felesleges a pánik, mert először is még messze van az a húsz év, másodszor pedig nem kell szó szerint venni az elnök szavait. Harmadszor, és szerintem erről van szó, az ilyen jóslatokkal próbálja riogatni a bírálóit, akik elutasítják az általa javasolt kompromisszumot Pristinával, mert szerinte most kell lépni, mert később még kevesebbet szerezhetnek vissza Koszovóból. Arról nem beszélve, hogy a mi Szabadkánk is hasonló inváziós veszélynek van kitéve a délről beáramló telepesek részéről, mégsem izgatja magát emiatt se az elnök, se más. A nájlon piac környékén sétálva már így is az az érzése az embernek, hogy Dél-Szerbiába vagy a közel-keletre tévedt.
– Igazad van, Tegyula, de ezeket a szegény vranjeiakat háború fenyegeti, amint hallottad, és húsz év múlva már ott kell védeni Szerbia határait.
– Tudja, mit tanácsolok én magának, zomzédasszony? – jelentkeze a túlokos Zacsek. – Hogy ne nézzen híradót, vagy ha nem bírja ki, legalább hagyja ki az első negyedórát, mert akkor megy a népbutítás. Akkor tudjuk meg, hogy hányféle veszély fenyegeti az országot, ki mindenki akarja őt megbuktatni, de azt is, hogy ő milyen bölcs lépéseket tesz, hogy mindezt kivédje. Meg hogy milyen tanácsokat adnak neki. Azt viszont csak a külföldi lapoknak árulja el, hogy a szerbek már régen tudják, hogy Koszovó elveszett, és csak azok hangoztatják a kompromisszum elutasítását, például a főpapok, akik a maguk kiváltságait védelmezik. Sokkal nyugodtabban fog aludni, ha mindezt kihagyja.
Jaés egy pasas elmegy dokihoz, migrénre panaszkodik. Eddig már minden gyógyszert kipróbált, de semmi sem segített.
– Nézze, mondja az orvos –, engem is gyötör a migrén, de amit most tanácsolok, az egyetlen orvosi könyvben sincs benne Amikor migrénem van, hazamegyek, és beülök egy teli kád forró vízbe. Halk zene mellett próbálok ellazulni, a feleségem pedig közben masszírozza a halántékomat, majd pedig az egész testemet. Ezután pedig, bármennyire is kimerít a fürdő, összebújunk az ágyban. Higgye el, ez használ. Utána mindig sokkal jobban vagyok. Próbálja ki ön is, jöjjön vissza egy hét múlva, hogy segített-e önnél is a módszer.
Egy hét múlva a páciens boldogan nyit be a rendelőbe.
– Tényleg bevált a tanácsa, köszönöm szépen! De hadd fűzzem méghozzá, doktor úr, hogy nagyon szép a lakása!
Néha atata is elfogadja a széltoló Zacsek tanácsát, így most is előkotorta a régi iskolatársa, a Schneeweis Lojzi levelet, amit még a múlt hónapban írt. Elhatározta, hogy megkíméli magát a felesleges izgalmaktól, és mostantól csak a maga családja boldogulását tartja szem előtt. Schneeweis Lojzi ugyanis, aki a legrosszabb nebuló volt az egész suliban, néhány éve nekivágott a nagyvilágnak, és meg se állt Svédországig, pontosabban Lappföldig. Ott egy kies halászfaluban telepedett le és éli a világát! Atatát is folyton csábítgatja, hogy látogassa meg családostul akár egy hónapra is!
Lojzi pillanatnyilag eszkimófagylaltot árul, és irtó jól keres, de jól jönne neki egy kis kisegítés. Azt írja, hogy a lappok nagyon melegszívű emberek, eszükbe se jut megkérdezni, hogy kik voltak a felmenői, meg hogy tagja-e a Haladó Lappföldi Pártnak.
– Jó, de mi lesz akkor az én leveleimmel, fater? Hogy fogok én Lappföldről levelezgetni a Magyarzóval?
– Meglesznek nélküled is az alatt a néhány hét alatt, Tepsiti – legyinte atata. – Vagy megkéred a mihaszna Zacsekpeti barátodat, hogy helyettesítsen. Ne legyél már te is olyan beképzelt, mint az elnök, hogy nélküled összedől a világ. Annyi helyesírási hibát pedig ő is össze tud kuporgatni, mint te.
Így hát útra készen áll a család, lehet, hogy a jövő héten már nem az én aláírásom lesz a fejlécen. De azért ne legyenek hűtlenek a Pistikéhez, mert hátha nem is olyan talpig tejföl a svéd világ! Akkor pedig egy-kettő visszajövök magukat boldogítani!
PISTIKE, skandináv migráns és eszkimó fagylaltos
