Vasárnap van kereken száz éve, hogy befejeződött a Nagy Háború. A fater meg a zomzéd Zacsek egy-egy kupica fölött bele is gondoltak a világháború szörnyűségeibe, és annak következményeibe.
– Világszerte megemlékeznek e jeles évfordulóról – mondá atata –, filmek készülnek, konferenciákat tartanak, a háborús áldozatok tiszteletére az angol focisták pipacsot viselnek a mezükön, közben a mai napig nincs egyetértés a háború kitörésének okát illetően.
– Addig, amíg a történelemtudatot a történelemtudomány helyett a média és a tömegkultúra alakítja, nem is lehet – mondá legyintve a Zacsek. – A történelemoktatás mindenhol nemzet- és ideológiafüggő kategória: a politika folytatása más eszközökkel.
– Amikor valakinek beborul, akkor másnak kiderül – csatlakoza az eszmecseréhez bölcselkedő hangulatban amama.
– De hiába harcoltak egy oldalon a zerbek és a britek, a Manchester United színeiben játszó Matić gyerek elutasította a pipacs viselését – jegyzé meg kuncogva atata.
– Igen – bólogata a Zacsek –, mert őt az a 99-es bombázásokra emlékezteti, amiből a britek is kivették a részüket, és ő kisgyerekként iszonyatosan félt.
A Zacsekpeti meg én pedig abszolúte nem értettük, hogy a zősök miért politizálják el ennyire a focit. Mi totál transzban voltunk a héten, amikor a Zvezda megleckéztette a híres Liverpoolt. A nyurga Pavkov két olyan gólt szerzett, hogy a szigetiek edzője, a Klopp bácsi is csak kimeresztett szemmel nézte. Főleg, hogy a zerb dalia 300 ezer eurót ért a belgrádiaknak, az őt szerelni igyekvő poolos hátvéd meg 80 millióba került. No de a zöregeknek mindez káo semmi, mert bezzeg azokban a történelmi időkben, amikor a Zvezda Európa- és világbajnok volt, a belgrádi gyepen úgy hullottak a nagyok, mint permetezés után a legyek, így atata.
A Zacseknek meg minderről egy vicc jutott eszébe.
A feleség azt mondja a férjének: – Válassz: a foci vagy én!
Mire a férj: – Várj 90 percet, míg meggondolom.
No de ha a régi háborúkat lehet is különbözőképpen magyarázni, vannak kérdések, amelyek minden földlakót egyaránt érintenek, nemzeti, vallási, ideológiai és minden egyéb más hovatartozástól függetlenül. A globális éghajlati folyamatokról szóló legújabb jelentés borzasztó jövőképet tár elénk: ha nem sikerül az átlaghőmérséklet emelkedését a másfél fokos határ alatt tartani, hamarosan elérkezik a világvége: szélsőséges időjárási viszonyok elé nézünk, városok tűnnek majd el, állatfajok pusztulnak ki.
– Ugye szépen megmondtam, Tegyula – mondá amama –, hogy vigyél magaddal mindig cekkert a boltba, és ne fogadd el azokat a környezetszennyező nájlonkeszákat.
– Ugyan hallgass, Tematild – hörtyene föl atata –, nem az én cekkerem fogja megmenteni a világot, mint ahogy nem a Yugóm meg a szmederevácom juttatta ebbe a siralmas állapotba.
– Így van, zomzédasszony – helyeslé a Zacsek. – Rengeteg hulladékot teremtünk, de a környezetgyilkos szennyezettséget a nehézipar termeli ki, s amíg az nem áll le, addig biciklizhetünk, komposztálhatunk meg minden műanyag cuccot széles ívben elkerülhetünk, az egész csak bohóckodás lesz.
– Kevesebb húst kell enni – mondá amama, aki az utóbbi időben a zöldség, gyümölcs és magvak fogyasztásának a szószólója lett, egész napon át vágóhidas képeket posztol a facebookon.
– Még az sem segítene, zomzédasszony, ha mindannyian vegetáriánussá válnánk. A napokban olvastam, hogy a vegán rizstermesztés ugyanannyi káros anyagot bocsát az éterbe, mint a marhahús feldolgozása.
– Apropó vegetáriánus! – szóla közbe a fater. – Tudja, zomzéd, hogy honnan ered ez a kifejezés?
A Zacsek megvonta a vállát.
– A vegetáriánus egy ősi indián szó, amely „rossz vadász”-t jelent.
– A te bugyellárisoddal sem lehet nagyvadakra vadászni! – jegyzé meg amama.
– A legrosszabb az, hogy elhitették velünk, hogy mi tehetünk az áldatlan állapotokról – így a Zacsek. – De nem! Nem mi tehetünk róla, hanem a globális kapitalizmus.
– Ki tudja, lehet, hogy éppen eme gonosz kapitalizmus ellen harcolunk mi is a magunk módján – bólogata amama.
– Hogy érted ezt, Tematild? – kérdé gyanakvóan atata.
– Nem olvastad, Tegyula, hogy a Világbank Doing Business rangsorában, amely a vállalkozások működését elősegítő vagy hátráltató tényezőket vizsgálja, Zerbia öt helyet visszaesett a tavalyi besorolásához képest?
– Igen, zomzédasszony, de nem azért, mert mi nem dolgozunk rendesen, hanem azért, mert mások felgyorsították a tempót – röhöge a Zacsek.
– Az a baj, hogy míg mások dolgoznak, mi okoskodunk! – mondá atata. – Történelmi témákkal foglalkozunk, ahelyett, hogy az élettel foglalkoznánk. Egyébként meg némi fenntartással kezelem én ezeket a gazdasági mutatókat, úgy tűnik, minden fél csak a saját állítását alátámasztó adatokat hangsúlyozza, a zomzéd Bözsi néni pedig közben azt látja, hogy a nyugdíjából egyre kevesebb szatyor árura futja.
Atata töprengéséről a Zacsek zomzédnak a következő történet jutott eszébe.
A húsz éve végzett közgazdász ellátogat egykori iskolájába, és egykori tanárával beszélgetve arra jön rá, hogy a vizsgakérdések ma is teljesen ugyanazok, mint húsz évvel azelőtt. Mikor megjegyzi a tanárnak, hogy úgy látszik, a tudomány semmit sem változik, a tanára így felel:
– Igen, a kérdések valóban ugyanazok, mint régen, de a válaszok már teljesen mások!
– No de – veté fel a kérdést amama – lehet, hogy csak politikusi taktizálásról van szó, hogy Zerbia bejusson a Guinness-rekordok könyvébe.
– Ugyan miben? – kérdé atata.
– A gazdasági tranzícióban. Lassan már harminc éve tart, de még nem látni a végét.
Ebbe egy pillanatra mindannyian belegondoltak.
– De lehet, hogy bölcs vezérünk már látja az alagút végét – eszméle föl a Zacsek.
– Mire gondol, zomzéd? – kíváncsiskoda amama.
– Bejelentette, hogy Zerbia, Romániával, Bulgáriával és Görögországgal közösen, megpályázza a 2030-as labdarúgó-világbajnokság megrendezését.
– Nahát! – mondá atata. – Gondolom más sem hiányzott még ennek az országnak, mint eurómilliárdokat költeni új stadionok építésére.
– Ne légy ennyire kishitű, Tegyula! – dorgálá őt meg amama. – Ki tudja, lehet, hogy éppen ez a stadionépítős biznisz lehet a mi kitörési pontunk, aminek köszönhetően még szorosabbra foghatjuk az egyébként is történelmi csúcson levő zerb–magyar kapcsolatokat!
– Ez lenne csak az igazi válasz a száz évvel ezelőtti eseményekre! – nyugtázá a Zacsek.
A sejtelmes felnőtt okoskodás az éjszakába nyúlt, nem csoda, hogy másnap reggel elkéstem az iskolából. A tanító néni szigorúan megdorgált emiatt, és megkérdezte tőlem:
– Pistike, miért késtél el ma reggel?
Mire én:
– Egy focimeccsről álmodtam, de hosszabbítás volt és tovább kellett aludnom.
Pistike, pipacspiros focista és tranzíciós indián