Kaptam a zősöktől a héten egy őskori enciklopédiát, biztosan a szabadkai buvlyákon vagy a kupindón vették, ez egy 3D-s wikipédia, szellemeskede atata, jelszó sem kell hozzá. Persze ők ezt úgy állították be, hogy káo a Mikulás hozta, mintha én olyan dedós lennék, és nem tudnám, hogy ők pakolták teli a csizmámat, amit előző este amama kisuvickoltatott velem.
– Ez nem is olyan rossz – mondá a Zacsekpeti a könyvet lapozgatva –, sok kúl információ található benne. Izgi, mint amilyen a vatikáni Pokémon Go lehet.
– Az meg mi?
– Olyan, mint az igazi Pokémon Go, csak nem virtuális zsebszörnyekre kell vadászni, hanem szenteket kell gyűjteni. Mész az utcán, és itt a Szent József, ott a Nepomuki Szent János, amott meg a Teréz anya!
– Vagy a Chuck Norris!
A Zacsekpeti úgy meghökkent, hogy majdnem lefordult a babzsákról, de gyorsan elmeséltem neki a történetet, hogy ő is értse.
Állnak Jézus, Chuck Norris és a pápa a folyóparton, és azon töprengenek, hogyan keljenek át a túloldalra. Elindul Jézus a vízen, és gyorsan átér. Utána megy Chuck Norris, ő is átér. Elindul a pápa, de már a második lépésnél elmerül.
Jézus odafordul Chuck Norrishoz:
– Megmutatjuk neki, hol vannak a kövek?
– Milyen kövek?
– A Vučkót se hagyjátok ki a szentek közül, gyerekek! – szóla ránk amama.
– Milyen hülyeségeket hordasz már megint össze, Tematild?! – hörtyene fel atata.
– Nem hülyeség, Tegyula, a zállamfőnket Velencében Arany Oroszlán-békedíjjal tüntették ki, amiért tevékenyen hozzájárult a béke népszerűsítéséhez.
– Vagy úgy! Már értem, miért süllyed az a gyönyörű város!
– Nekem azért ez nem világos! Valaki gúnyt akar űzni az emlékezéskultúrámból?! – fakada ki a zomzéd Zacsek. – Mert rendben, hogy az ember megváltozhat, azt is tudom, hogy megbánhatja bűneit, sőt még azzal is tisztában vagyok, hogy a csavaros teológiai tanok szerint istennek eme bűnbánó egyedek a legkedvesebbek, de az ilyen gesztusok sértik mindazokat, akik egy icipicit is felemelték a hangjukat a kilencvenes évek őrülete ellen!
– Hagyjátok már a szenteket meg a politikát – szóla közbe a Zacsekné –, nem hallottátok, hogy a Belgrád–Bar vonalon majdnem fatális vonatütközés történt. Száz szerencse, hogy a zsíros sínek miatt hatvanra csökkentették a megengedett sebességet, és az utasszállító meg tudott állni, mielőtt még beleszaladt volna a tehervonatba.
– Így igaz! – helyeslé amama. – Még jó, hogy volt térerő, és értesíteni tudták a masinisztát, hogy álljon meg. Mindössze kétszáz méteren múlott.
– Én naiv meg eddig azt hittem, hogy ennek a sok műholdnak köszönhetően ilyesmi már nem fordulhat elő, mindig mindenki tudja, melyik sínpáron milyen vonat megy, és állandó összeköttetés van a vasutasok közt – lamentála a Zacsek.
– Ez még nem az a világ, zomzéd – mondá atata –, a múlt héten valahol Zerbiában ki is siklott egy vonat.
– Sajnos néha ilyen is megesik – mondá amama, keresztet vetve.
– Igen, Tematild, de ez a vonat konkrétan hússzal ment!
– Na de zomzéd! – kuncoga a Zacsek. – Hát minek az a nagy rohanás?!
– Ja, ja – vevé a lapot a fater. – Mit képzel magáról az a telegraffitizett vonat?! Hússzal menni?! Ki látott már ilyet?! Hát az már majdnem bicikli!
Erre a két vén fószer a hasát fogva felröhögött, a Zacseknek közben még egy vicc is az eszébe jutott.
Várja a férj a feleségét a vasútállomáson, és amikor az asszony kilép a vonatból, köszönti és hallgat. A feleség csalódottan megkérdi:
– Miért vagy ilyen visszafogott? Látod, hogy az a férfi hogyan öleli és csókolja a feleségét?
– Látom, látom, de az ő felesége éppen most utazik el.
Ám de nem sokáig bírták ki a zősök politika nélkül, amint kivihogták magukat, nyugtázták, hogy milyen jó, hogy a jenki Trump meg a kínai Csin-ping kilencven napra elásták a csatabárdot, és az ünnepekre felfüggesztették a kereskedelmi háborút. Nyugodtan lehet vásárolni! Atata már be is jelentette, hogy ő a Jézuskától sárgamellényt kér.
– De Tegyula – csodálkoza el amama –, vastag zoknira van szükséged, már mindegyik lukas, meg új kabátra, a meglévő annyira kopott, hogy ünnepélyesebb alkalomra fel sem húzhatod!
– Éppen ezért kell a sárgamellény, Tematild! Megyek követelőzni! A Dr. House szépen megaszondta: a gonosz sikeréhez elegendő, ha az ember nem tesz ellene semmit.
– Látta zomzédasszony – világosítá föl amamát a Zacsek –, hogy a francia sárgamellényesek milyen cirkuszt csaptak a bejelentett üzemanyagadó miatt?! Heteken át több százezren tiltakoztak országszerte.
– Pedig jót akar a tanárnőcsábító Macron, meg akarja óvni a bolygót a sok káros anyagtól – mondá amama.
– De ez a jónépet nemigen hatja meg – tromfola atata. – Úgy vannak vele, szép dolog a környezetvédelem, de őket a világ végénél sokkal inkább aggasztja a hónap vége! A globalizáció és a gazdasági válság vesztesei azt üzenik ennek a Micronnak, hogy adóztassa csak meg szépen a gazdagokat!
– Az a baj, hogy az elit a néptől elidegenedve él – magyarázá a Zacsek –, a liberális kapitalizmus szociálisan közömbös, és nemigen foglalkoztatja a kisember sorsa. A francia pedig nem az a nép, amely eltűrné, hogy bárki is lovagoljon vagy fát vágjon a hátán!
– De úgy tönkretenni a szerelem városát – sajnálkoda a Zacsekné.
– Ez egy ilyen lelkületű nemzet, zomzédasszony – mondá atata. – Elég meghallgatni a himnuszukat. A focistáik végig énekelték a La Marseillaise-t, s úgy felpörögtek, hogy csitt-csatt világbajnokok lettek! A sárgamellényesek meg felháborodtak a bejelentett adó miatt, s máris megszületett az újkori párizsi kommün!
– És egyelőre nyerésre állnak – nyugtázá a Zacsek. – A francia kormányfő a héten hivatalosan is bejelentette az üzemanyagadó befagyasztását, és a hat hónapos moratóriumot más, a társadalmi elégedetlenség enyhítése érdekében tett lépések is kísérik, köztük a gáz és az áram árának féléves befagyasztása.
– Pedig én azt hallottam, hogy ezeknek a zegény franciáknak az átlagfizetése 2200 euró, és olcsóbb náluk az üzemanyag, mint nálunk – töprenge el amama.
– Így igaz, Tematild! – erősíté meg atata. – Az a gond, hogy rossz náluk a kommunikáció.
– Ezt meg hogy érted, Tegyula?
– Náluk nem mondta be a tévé, és nem írta meg a zújság, hogy Aranykor van, és így nem tudnak róla!
A rossz kommunikációról pedig a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Érkezik a postára egy levél, a Mikulásnak címezve. A postások felbontják, kiderül, egy kisgyerek írta.
„Kedves Mikulás! Mi nagyon szegények vagyunk, így nem tudok a szüleimnek ajándékot venni. Jó lenne, ha küldenél nekem 10 000 dinárt.”
A postások megsajnálják a gyereket, gyűjtést szerveznek, össze is jön 5000 dinár, és elküldik a kisfiúnak.
Megérkezik a köszönőlevél, izgatottan olvassák.
„Kedves Mikulás! Köszönöm a pénzt, de képzeld, ezek a mocsok postások lenyúlták a felét!”
Pistike, sárgamellényes enciklopédiaolvasó és vízen járó zuperhős
