A héten rengeteget töprengtem. Karácsony napján például sokat gondoltam Istenre, s közben dr. House szavai jutottak eszembe, miszerint, ha te szólsz Istenhez, akkor vallásos vagy, ha pedig Isten szól hozzád, akkor bolond vagy. Azon is eltűnődtem, vajon mi szeretnék lenni, ha felnövök, és úgy döntöttem, hogy matematikus leszek. Ezt meg is mondtam a zősöknek.
– De kisfiam – veté magára a körösztöt amama –, miért akarsz te egész életedben logikázni, attól a tömérdek számtól megfájdul majd a fejed!
– Ugyan hallgass, Tematild! – mondá atata. – Igaza van a gyereknek, matematikai diplomával biztosan lesz munkahelye, hiszen itt senki sem tud számolni, a múlt szombati belgrádi tüntetésen a szervezők szerint 30–35 ezren vettek részt, a belügyes Stefanović azonban kimatekozta, hogy csak 5 ezren. Egzakt módon kiszámolta, hány sorban vonultak a tiltakozók, soronként hányan voltak, és még azt is figyelembe vette, hogy az oszlop haladásakor optikai csalódás áll fenn, és a szemlélőnek úgy tűnik, sokkal több ember menetel, mint amennyi ténylegesen jelen van.
– Bármennyien is voltak, tény, hogy hétről hétre mind többen gyűlnek össze kifejezni nemtetszésüket a jelenlegi hatalommal kapcsolatban – jegyzé meg a zomzéd Zacsek. – És a megmozdulás többé nem ellenzéki, hanem polgári jellegű.
– Magyarán: a tüntetőket nem az ellenzéki vezetők csalják ki az utcára, hanem a jelenlegi rezsimmel való elégedetlenség – magyarázá atata.
– Mindaz, amit a hatását mindenre kiterjeszteni igyekvő hatalom képvisel – szögezé le a Zacsek, és elmeséle egy viccet.
Megkérdi az igazgató a dolgozót, hány széket tud elkészíteni egy óra alatt.
– Hármat – válaszolja a dolgozó.
– Az kevés, én tízet is elkészítek.
– Hát igen, igazgató úr, de én jogász vagyok, maga pedig asztalos.
– Az ellenzék meg ahelyett, hogy a brüsszeli bürokratáknak árulkodik és panaszkodik, jobban tenné, ha szerveződne, mert a mai szervezettségével semmire sem megy – állapítá meg a fater.
– Biztos félnek, nehogy megbotozzák őket – mondá sejtelmesen amama.
– Miket beszélsz már megint összevissza, Tematild?! – kérdé atata.
– Uopste nem beszélek összevissza, Tegyula, szépen megmondták a haladók végrehajtó bizottságának nemrég megtartott ülésén, hogy a párt 3456 bottal rendelkezik.
– Összekevered a szezont a fazonnal, Tematild! A haladó párt internetes csapata rendelkezik 3456 taggal, akiket köznyelven botoknak hívnak.
– Így igaz – erősíté meg a Zacsek. – A bot kifejezés a robot szóból alakult ki. Egy bot olyan szoftver, amely automatizált feladatokat hajt végre meghatározott algoritmus szerint, interneten keresztül. A szerb politikai közbeszédben pedig botoknak hívják a szófogadó pártkatonákat, akik megrendelt kommentárokat írogatnak az interneten.
– És ezen a téren a haladók verhetetlenek – nyugtázá a fater.
– Az említett ülésen az is elhangzott, hogy az elmúlt időszakban tízmillió kommentárt fűztek különféle hírekhez a hírportálokon és a közösségi médiában – mondá a Zacsek.
– Ők ennek a hatalomnak az elengedhetetlen részét képezik – szögezé le a fater –, ha egy bejegyzést lájkolni kell, valamiből vezető hírt kell kreálni, esetleg valakit diszkreditálni kell, mindig ott a bot, hogy elvégezze a feladatot. Éjjel-nappal szüntelenül tevékenykednek.
Amiről a Zacseknek egy történet jutott az eszébe.
Két riporter sétál a városban, és azt kérdezik a járókelőktől, tudják-e mi a cyberszex.
– Szex micsoda?! – kérdi az egyik megszólított.
– Milyen szex? – érdeklődik a másik.
Szép sorjában meginterjúvolnak néhány járókelőt, amikor szembe jön velük egy informatikus. Neki is felteszik a kérdést, mire a következő válasz érkezik:
– Cyber micsoda?!
– Sajtóhírek szerint az okleveles botoknak biztosított a jól jövedelmező munkahely a közszférában – magyaráza tovább atata –, egyesek közülük fizetettebbek, mint az orvosok.
– Akkor nem csoda, hogy az orvosok szép lassan mind elmennek – panaszkoda amama.
– De hamarosan nemcsak az orvosok mennek majd el – mondá a Zacsek. – A Merkel-kormány nemrég egy törvényjavaslatot fogadott el, amelynek értelmében 2020-tól liberalizálnák a szakképesített dolgozók bevándorlását Németországba az EU-n kívüli országokból is, lévén, hogy Németországnak 1,2 millió szakkáder hiányzik. Ha a Bundestag erre ráadja az áment, teljesen kiürül Zerbia: csak a politikusok meg a celebek maradnak.
– Úgy gondolja, zomzéd? – kérdé zomorúan amama.
– Úgy – felele a Zacsek. – A németek azt mondják, jövőre még jobban fognak élni, mint az idén. Mi azonban haladóbbak vagyunk náluk, ahogyan Dragan Vujadinović közgazdasági elemző is írja: mi idén élünk jobban, mint jövőre.
– Ki tudja még mi lesz, zomzéd – mondá rezignáltan a fater. – A szegény jónépet nyilván a csábító deutschlandi jólét sarkalhatja elvándorlásra, köztük azt a háromszázezret is, akiket a nagy felhajtással lebonyolított zámlásjáték ellenére is még mindig feketén foglalkoztatnak. A gazdagabbak azonban a vagyon eredetéről szóló törvény elől menekülhetnek majd el. A készülőfélben lévő jogszabály révén az állam hamarosan olyan mechanizmushoz jut, hogy bármely pillanatban bárkiről meg lehet majd határozni, hogyan gazdagodott meg, és hogy az vajon törvényes úton történt-e vagy sem.
– Reszkessetek politikusok, mágnások és esztrádművészek! – kurjantá amama. – Másokat ez a törvény aligha érint majd.
Az említett művészekről a Zacseknek pedig a következő vicc jutott az eszébe:
Megkérdi a sztárleta a barátnőjét:
– Hallod, ha lefekszem a férjeddel, akkor mi rokonok leszünk?
– Azok nem; csak kvittek.
Ám a múlt hétvégén nemcsak a rezsimmel elégedetlen polgárok tiltakoztak, hanem a Niš melletti Donji Međurov lakói is kivonultak a falujukban lévő vasúti átjáróhoz, követelve, hogy helyezzenek el ott egy sorompót, hogy ne történhessen többé olyan szörnyű baleset, mint a múlt pénteken, amikor egy vonat ütközött egy autóbusszal. Azt firtatta a tömeg, hogy ha az illetékesek képesek felépíteni a belgrádi vízi várost, vagy egész hegyoldalt ukmukfukk lerombolnak, akkor miért nem tudnak felállítani egy vacak sorompót, amely emberéleteket menthetne meg!
– Jaj, Tegyula – sóhajta fel amama –, amióta az eszemet tudom, itt állandóan tiltakozik valaki valami ellen. Vége lesz ennek valaha is?
– Nem tudom, Tematild, de még ha igen, akkor sem lesz az mindjárt, ki tudja, lehet addigra már a Pistiből matematikus lesz – válaszola atata.
– Jaj, kisfiam, tényleg komolyan gondolod ezt a matematikus izét? – néze rám rimánkodva amama. – Tepisti, Tepisti, csak meg ne bolondulj majd a mértantól, az algebrától meg attól a sok számtól!
Amiről a Zacseknek egy történet jutott az eszébe:
Az elmegyógyintézetbe új lakó érkezik.
– Kérem, mutatkozzon be! – mondja neki az orvos.
– Nikola Tesla vagyok.
– Remek! – örvend az orvos. – Itt nagyok sok tudós van, jó társasága lesz!
– Csakhogy én nem a tudós, hanem a repülőtér vagyok.
Pistike, botcsinálta tiltakozó és Istenről töprengő kismatekos
