A héten sokat ábrándoztam arról, milyen szép lesz majd, ha egy nap matematikus leszek, nem halmozom majd az élvezeteket, hanem élvezem a halmazokat, egész napon át a legnagyobb prímszámot kutathatom, ki tudja, lehet, hogy egyszer még állami kitüntetésben is részesülök, ám a felnőtteknek ismét sikerült totál szertefoszlatni rózsaszín álmaimat.
– Hallottad, zomzéd, hogy a zokos közgazdászok hogy összecsaptak a statisztikai adatokon? – kérdé a Zacsek atatát. – Minden azzal kezdődött, hogy a hatalom teljes erővel nekiment Madžar professor emeritusnak, aki rámutatott, hogy a statisztikai mutatók megbízhatatlanok.
– Á, zomzéd, ezekkel a zámokkal mindig csínján kell bánni – bölcselkede a fater. – Mondok egy példát. X régióban két ország van: A és B. Ha A országban egy évben száz autót gyártottak, és a következő évben már 105-öt gyártanak, ott a gazdasági növekedés 5 százalékos lesz. Ha B országban az első évben tíz autót gyártottak, a másikban pedig 11-et készítenek el, a gazdasági növekedés 10 százalékos lesz. Az A országban tehát két év alatt 205 autót raknak össze, a B-ben pedig 21-et. És ha csak a gazdasági növekedésre összpontosítunk, hol fognak jobban ünnepelni? Természetesen a B országban, hiszen ott a gazdasági növekedés 10 százalékos! A legmagasabb a régióban!
– Hát igen, a statisztikai adatok valóban nem elegendőek a helyzetelemzésre, a statisztika önmagában nem nyújt teljes képet egy ország gazdasági állapotáról. Na de másról sem – mondá a Zacsek, és elmeséle egy viccet.
Mondja Mújó Hászónak, hogy azt olvasta a zújságban, hogy egy-egy férfinek élete során átlagban harminc nőhöz van köze zexuálisan.
Hászó számol: Fáta, Zuhra, Semsza, Mehida… uh, de jól járt valaki az én zámlámra!
– Mark Twain régen megmondta, hogy háromféle hazugság létezik: hazugság, szemen-szedett hazugság és a statisztika – kuncoga atata. – Itt van például a statisztikai adatokat kedvelő politikusok kedvenc mutatója: csökkent a munkanélküliség! Ezt mindig, mindenhol, mindenki elmondja. És nyilván igaza is van! Csakhogy a szám önmagában nem árul el semmit a társadalmi körülményekről. A lényegi kérdés: miért csökkent ez a szám? Mert többen dolgoznak, vagy mert sokan elköltöztek?!
– A biológus Juci barátnőm mesélte, hogy van olyan hetedikes tagozat Zabadkán, amelyben nyolc diák tanul, holott amikor az első osztályt kezdték, még tizennyolcan voltak – mondá amama. – Hat év alatt a diákok több mint fele lemorzsolódott az elvándorlás következtében.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Móricka osztályában a matektanár leszid mindenkit, és azt mondja:
– Gyerekek! Olyan buták vagytok, hogy az osztály ötven százaléka meg fog bukni matekból!
Erre felszólal Móricka:
– De hiszen nem is vagyunk annyian!
– Na de a héten olyan adatot is láttam a zinterneten, hogy a statisztikai kimutatások alapján a politikusok száz százaléka nem hagyná el az országot! – mondá a fater.
– Akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy a fiatalok fele viszont igen – jegyzé meg amama.
– Egyes gazdasági elemzők szerint ez a nagy kivándorlás a fizetések és bérek csökkentésének, valamint a közvállalatok és a külföldi beruházók túlzott támogatásának az eredménye – mondá a Zacsek. – Én úgy vagyok vele, hogy jöjjön a külföldi befektető, de ne a mi pénzünkből gazdálkodjon! Főleg ne úgy, hogy aprópénzt fizet a dolgozóinak.
– Én nem értem, ott kint Nyugaton minden olyan tökéletes? – kérdé amama.
– Biztos, hogy nem tökéletes, de rendezett és kiszámítható – magyaráza atata. – Nálunk meg minden hatalomváltással gyakorlatilag újrakezdődik minden, mint amikor újraindítod a számítógépet. A fiatalok zöme elsősorban ez elől menekül: a pártfoglalkoztatástól, a mindent átható korrupciótól, a joguralom hiányától.
– Akik meg maradnának – mondá a Zacsek –, azok jobbára tüntetnek, ám a rezsimellenes tiltakozásoknak csak akkor van értelmük, ha politikai összekovácsolódásra serkentik az ellenzéki erőket, különben a Vučko csak jót röhög rajtuk.
– Jól mondja, zomzéd – bólogata atata. – A jelenlegi ellenzék olyan, mint a hétfejű sárkány, amelynek mintha minden feje külön politikát folytatna. Félő, hogy ha a tűz közelébe jutnának, először egymásra fújnák a lángot.
Amiről a Zacseknek egy újabb vicc jutott az eszébe.
Egy elnökjelölt a választási kampányban kortesbeszédét mondja:
– Uraim, az előző elnök négy éven keresztül hazudott és becsapta az egész országot. Adjanak nekem is egy esélyt!
– Ha már a választásoknál tartunk, azt hallottam, hogy idén lesznek előrehozott parlamenti választások – jegyzé meg amama. – Igaz ez?
– Egyre inkább úgy tűnik, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, bár az Ana azt nyilatkozta, hogy „nem tudjuk, lesznek-e vagy sem rendkívüli választások, de a kormány készen áll rá”.
– Kissé furán hangzik ez nekem – morfondíroza atata. – Úgy rémlik, hogy az alkotmány szerint a köztársasági elnök a kormány javaslatára oszlatja fel a képviselőházat és írja ki a rendkívüli választásokat. Nem gondolja, zomzéd, hogy kissé különös, ha erről a kormányfő nem tud?
– Jaj, Tegyula, már megint keresed a kákán a csomót! – méltatlankoda amama. – Jobb lenne, ha inkább azon törnéd a fejed, hova viszel el szórakozni, kezdődik a báli szezon!
– Na azt azonnal felejtsd el, Tematild, nem vagyunk mi olyan bálozó típusok, különben is az év legnagyobb bulijára csütörtökön kerül sor, amikor majd Belgrádba látogat Putyin. Azt mondják, hogy a haladók ebből az alkalomból egy nagygyűlést szerveznek a fővárosban. Ha akarod, oda elviszlek, hogy a sok ruszofil társaságában csápoljál a Kalinkára! – évőde a fater.
– Segíthetne majd, zomzédasszony, a belügyes Nebojšának megszámolni, hányan jöttek össze a szimpátiamítingen – kuncoga a Zacsek.
– Menjetek már! – így amama. – Az orosz elnök biztos hozza majd a Vučkónak az Alekszandr Nyevszkij Érdemrendet, amelyet a zerb államfő az Oroszország és Zerbia közötti kétoldalú együttműködés erősítése érdekében tett igyekezetéért érdemelt ki.
– Ja, ja – bólogata a fater –, lehet, hogy az idei FEST filmfesztiválon a Nyevszkij életéről szóló A jégmezők lovagja című Eisenstein-filmet is levetítik majd.
– Vagy a Vučko a jégmezők lovagjaként elmegy kimenteni az embereket a hó és a jég fogságából, ebben úgyis nagy tapasztalata van – mondá kacarászva a Zacsek. – Különben is, a szegény téli szolgálatok nem győzik elvégezni a dolgukat, annyi hó esett már az idén Zerbiában. A belgrádi útkarbantartók egyenesen a meteorológusokat hibáztatják a kialakult helyzetért, mert nem adtak nekik pontos előrejelzést: hány órakor, mennyi hó fog esni.
– Szegények – gúnyolóda atata –, minden év októberében felsorakoznak és elmondják, hogy felkészülve várják a telet, aztán pedig december, január és február folyamán mégis mindig meglepődnek, ha leesik a hó.
Pistike, a statisztikai adatok megszállottja és állami kitüntetés várományosa
