Sok-sok év után atata és a zomzéd Zacsek úgy döntöttek, leülnek sakkozni. A Zacsekpetivel odakuporodtunk hozzájuk, hogy meglessük, milyen is az a híres olasz nyitás, no meg a nem kevésbé legendás szicíliai védekezés, ám gyorsan kiderült, hogy ez a játszma csak kamu a politizálásra.
– No mit szól ahhoz, zomzéd – kérdé a Zacsek –, hogy a Vučko példát statuálva beáldozta az egyik haladó polgármesterét, amiért az a gyanú szerint felgyújtatta egy újságíró házát, aki a korrupciós ügyeiről írt?
– Dicséretes, dicséretes, hogy a grockai kiskirály, a Dragoljub Simonović bujtogatás gyanújával előzetesbe került, azonban bennem ezzel kapcsolatban számos kérdés merül fel – mondá atata.
– Naná, hogy felmerül – kuncoga amama –, te még a tyúxarban is az ütőeret keresed!
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
Háziállatok versenyeznek, hogy melyikük a legfélelmetesebb.
Azt mondja a disznó:
– Belehempergek a sárba, visítva rohangálok körbe-körbe, az összes baromfi megijed tőlem.
Mondja a bika:
– Felszegem a fejem, fújtatok egy kicsit, rohangálok a réten, az összes tehén, birka szerteszéjjel fut.
Mondja a csirke:
– Úgy teszek, mintha döglött lennék, s a fél ország berezel a félelemtől, hogy madárinfluenzám van...
– Zóval – mondá a fater –, Milan Jovanović újságíró évekig írt a polgármester korrupciós ügyeiről, ezzel miért nem foglalkozott senki? Miért kellett megvárni, hogy gyújtogatásig fajuljanak a dolgok? Aztán miért nem esik szó arról, hogy a bejárati ajtóba több lövést is leadtak? Tehát nem „csak” autógyújtogatásról van szó, aminek következtében a tűz átterjedt a lakóépületre, hanem, ahogyan az újságíró mondja, gyilkossági kísérletről!
– Látom, zomzéd, alaposan belemélyedt a témába – jegyzé meg a Zacsek –, és helyénvaló minden felvetése. Én még arra is kíváncsi lennék, miért gondolhatta eme helyi kiskirály azt, hogy bármit megtehet, és vajon miért most telt be a pohár. Az újságíró az utóbbi évek alatt több bűnvádi feljelentést tett az illetékes szerveknél Simonović ellen. Van egy olyan sejtésem, hogy a haladók választásokra készülnek, és ezzel is demonstrálni szeretnék, hogy mennyire erkölcsösek, mert bezzeg a pártkönyvecske senkit sem menthet meg az igazságszolgáltatástól, ahogyan azt a rossznyelvek mondogatják. Ez azt jelenti, hogy előremutató változások történnek, minden úgy működik, ahogyan annak egy jogállamban működnie kell!
– Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy megszeppentek az egyre több városra kiterjedő polgári tüntetésektől, bármennyire is igyekezzenek azoknak a jelentőségét lefitymálni – mondá atata. – S ezzel nem ritkán még inkább hozzájárulnak a tiltakozás elterjedéséhez. Az oktatásügyis Šarčević is jól kihúzta a gyufát a héten, amikor azt nyilatkozta, hogy az a több mint hatszáz egyetemi tanár, aki támogatásáról biztosította a polgári tüntetéseket, nem nagyon számít, fele nyugdíjas, fele pedig fiatal kutató. No, másnapra az aláírók száma már meghaladta az ezret!
– Lázad az akadémiai közösség – nyugtáza a Zacsek.
– Így van – bólogata atata. – Igazi változásokról azonban majd akkor beszélhetünk, zomzéd, ha a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és az összes állami szerv kizárólag az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban végzi majd a munkáját. Alkotmány ide vagy oda, nálunk egyre inkább a Vučko a végrehajtó hatalom, a törvényhozó hatalom, s lassan már minden létező állami szerv és intézmény PR-menedzsere!
– Én el is gondolkodtam azon, Tegyula – mondá amama –, miért a zállamfő jelent be egy letartóztatást. Annyira rosszul állnak a dolgok a belügyminisztériumban, hogy már egy sajtószóvivőre sem futja?
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.
– Jó napot! Kérem a jogosítványt és a forgalmi engedélyt!
– Tessék!
– Ahogy látom, az autógumik kissé kopottak.
– Na és?! Kopottas a maga egyenruhája is! Most fel kell hánytorgatni egymásnak, ki mennyire szegény?!
A nagy politizálásnak az lett az eredménye, hogy a zősök gyorsan kiegyeztek egy remiben, és már rakták is el a bábukat, bölcselkedve közben, hogy a sakkban az a legszebb, hogy amikor a játszma véget ér, a király is és a gyalog is ugyanabba a dobozba kerül vissza!
Én meg közben arra próbáltam rábeszélni a Petit, hogy kérjen a nagymamájától pénzt egy új robotra, mert azt hallottam amamától, hogy a zerbiai nyugdíjasok irtó jól élnek, úgyhogy ne higgyen az öreglánynak, ha azt mondja neki: Most nincs pénzem, kisfiam.
– Jól is mondja a Pisti – jegyzé meg amama a Zacseknek –, könnyen hencegnek maguk a zanyósa nyugdíjával!
– Miket beszél, zomzédasszony?! – hökkene meg a Zacsek.
– Nem olvasta, zomzéd, hogy az Eurostat szerint Németországhoz hasonlóan Zerbiában csupán a nyugdíjasok 17,5 százaléka él szegénységi kockázattal?! – kérdé amama. – Nagy-Britanniában a nyugdíjasok 19,1 százaléka, Svájcban pedig a 22 százaléka szegény!
– Azért ehhez azt is hozzá kell tenni, Tematild – kapcsolóda be atata –, hogy a szegénységi kockázat azt érinti, akinek a havi juttatása nem éri el a havi fizetések medián értékének a 60 százalékát az adott országban. Zerbiában ez 15 600 dinár, Svájcban pedig 3240 euró, lévén, hogy ott a havi bér medián értéke 5400 eurót tesz ki. Magyarán: a 140 euróval rendelkező zerb nyugdíjast nem érinti a szegénységi kockázat, a 3000 euróval rendelkező svájcit pedig igen!
Amiről a Zacseknek egy találós kérdés jutott az eszébe:
– Mi a különbség a szegény svájci és a gazdag svájci között?
– A szegény saját maga mossa le a BMW-jét.
A sok rossz hír ellenére amama azonban született optimista.
– Hallottad, Tegyula, hogy hétfőtől kezdik alkalmazni az állami tisztviselők kompetenciáinak meghatározására vonatkozó rendeletet?! Immár minden hivatalnok kedves, együttműködő és türelmes lesz az ügyfelekkel.
– Elég baj az, Tematild, hogy ehhez rendelet kell – jegyzé meg mogorván atata.
– Nagybecskereken pedig újra beindul a sörgyártás – mondá a Zacsek.
– Igen, igen – így atata –, csak arra lennék kíváncsi, hoznak-e új felszerelést, vagy a múzeumit használják majd továbbra is.
– Mondom én, Tegyula – lelkendeze amama –, lesz itt még szép új világ! Ahogyan a Magvas Vójó, avagy a Koštunica megálmodta anno: rendezett és unalmas ország leszünk, mint Svájc!
– Így van, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, csak egy kicsit kell még igazítani az értékrenden: kezdetnek a fiatal mérnököket és orvosokat hazacsalogatni, a sztárlétákat pedig exportálni; a kórházak menti parkolást ingyenessé tenni, s megfizettetni a plázák előtti veszteglést; a Vulinnak pedig felkínálni, hogy védelmi miniszter helyett ezentúl legyen a Negro cukorka reklámarca: át sem kell hozzá öltöznie, csak egy kéménytisztító kefét kell a vállára vennie!
– Attól tartok, ahhoz, hogy mindez valóra váljon, jó sok becskereki sört meg kell innom – mondá rezignáltan a fater.
Hogy kissé felrázza a letargiából, a Zacsek elmeséle neki egy viccet.
Megkérdi az állami hivatalban a kedves főnök az immár rettentően együttműködő beosztottat:
– Szereted a langyos sört?
– Nem!
– És az izzadt nőket?
– Ugyan már!
– Remek! Akkor te majd januárban mész szabadságra!
Pistike, türelmes sakkozó és svájci nyugdíjról ábrándozó sörivó
