Én uopste nem értem, mi az érdekes abban a politikában, ami miatt nap mint nap el kell olvasni a zújságban a híreket, meg kell nézni a tévében a híradót, meg még sok elemző műsort, amelyekben az irtó okos bácsik és nénik mindig káo nagyon fontos kérdésekről hadoválnak. Amama a múltkor, éppen amikor elmélyedtem a focieredmények statisztikájának boncolgatásában, rám förmedt, hogy vegyem már kézbe a tankönyvet, és olvassam, szerinte ugyanis nem tanulok eleget. No de minek tanuljak, amikor mindent tudok?! Azt mondta, ha így folytatom, el sem tudja képzelni, mi lesz belőlem, mire én kapásból rávágtam, hogy politikai elemző. Nézett is ám ámulva. Mit kell ahhoz érteni?! Elmondod, hogy így állnak a dolgok, vagy éppen amúgy, és ebből csudanagy következtetéseket vonsz le: ezt is, azt is, meg ha úgy tetszik, amazt is, kicsit kóvályogsz a sorok közt, mint gólyafos a levegőben. Aztán, ha valami netán bejön, te vagy a faza csávó, ha meg semmi sem jön be, akkor ez csakis azért történhetett, mert valami váratlan dolog közbejött, és akkor erről a váratlan dologról is lehet nyomni a sódert, mint süket az ajtót. Zóval, ennyi. Felénk azonban igazából nem sok minden történik: mert, ugye, van a Kozovó, ami miatt időről időre fel kell háborodni, szervezkedik az ellenzék meg száz napja tüntetnek a polgárok, hogy mondjon le a Vučko, ő pedig épp azért sem mond le, inkább Zerbia jövője elnevezéssel járja az országot utazó karavánjával. Ennyi történik. De ettől a kevéstől is a zősök néha úgy be tudnak gerjedni, hogy csak na!
– Hallod, Tematild, a kormányfő Anából még majd lesz valami – mondá atata. – A múlt hétvégén vučkói magasságokba lépett!
– Mert mit tett ezúttal eme férfias kiállásáról felismerhető hölgyemény? – kérdé amama.
– Smederevóban azt találta mondani, hogy manapság legalább 46 milliószor jobban élünk, mint 2012-ben – válaszola a fater.
– Nahát – így amama –, biztos sokáig számolgatott a miniszterelnök asszony, mire erre az eredményre jutott.
– Egy frászt! – kapcsolóda be a zeszmecserébe az éppen betoppanó zomzéd Zacsek. – Csak arra akart rámutatni, hogy az előző „mocskos-áruló-felelőtlen” hatalom 1 amerikai dollárért adta el a Vasműveket, a haladó hatalom pedig a kínai partnerrel 46 millió euró értékű szerződést kötött.
– Ez csak egy ócska verbális manipuláció! – magyarázá a fater. – Mondjuk csak oda nekik, nem baj, ha hülyeség, az a fontos, hogy jól hangozzék! Az igazság ellenben az, hogy a többség akkor sem élt jól, és most sem él jól. A gond abban rejlik, hogy a kormányfő abszolúte nem érzi át az átlagpolgárok helyzetét. Teljesen más közegből érkezik, mint a nagy többség. Nyilván soha sem kellett nélkülöznie, ami egyáltalán nem baj! A baj az, hogy szociálisan teljesen érzéketlen, és populista elragadtatásában néha olyanokat mond, ami sérti a józan észt. Felénk faluhelyen azt mondják, ha már muszáj füllentened, füllents kereket, hogy elguruljon.
– Én utánanéztem, zomzéd – magyarázá a Zacsek –, 2012-ben az átlagkereset az országban 46 923, 2018-ban pedig 52 372 dinár volt. Ez azt jelenti, hogy az átlagbér 5449 dinárral, avagy 11,61 százalékkal nőtt. Ennyivel állítólag jobban élünk, ám 2012-ben például az üszőhús kilója 500–550 dinárba került, most viszont 800–850 dinárt tesz ki, a hentesek bejelentése szerint pedig tavaszra eléri az ezer dinárt is. Akkoriban körülbelül 90 kiló üszőhúst lehetett venni egy átlagkeresetből, ma pedig csak 64 kilót lehet.
– És mindez annak a következménye – mondá atata –, hogy az országban csökkent a vágómarhák száma. Na ilyen életszerű kérdésekkel kellene foglalkozniuk a politikusoknak, nem pedig az elvont politikai adok-kapokkal!
– De az is lehet, hogy újabban az Anát a keresztény misztika érdekli – jegyzé meg amama.
– Miket beszélsz összevissza, Tematild? – kérdé meghökkenve atata.
– A Zacsekné a napokban kölcsönadott egy ezotériával foglalkozó könyvet, abban olvastam, hogy az Ószövetség 46-szor említi a második parancsolatot. Lehet, hogy a kormányfőnek innen jutott eszébe a 46-os szám. Biztos ő is forgatta a Bibliát, mert a múlt hétvégén az Irinej pátriárkával és más egyházi méltóságokkal is találkozott.
– Így van – bólogata a Zacsek –, mégpedig a kozovói parlament állásfoglalása ügyében, amely a Belgráddal folytatott párbeszéd utolsó szakaszának részleteit tartalmazza, többek között olyan borzadályokat is, hogy Zerbiának alá kell írnia egy jogilag kötelező érvényű dokumentumot, amelyben ígéretet tesz arra, hogy tiszteletben tartja Kozovó önállóságát és területi egységét. A belegrádi vezetők ultimátumként élik meg a pristinai platformot, s úgy felkapták a vizet, hogy rögtön az egyházi vezetőkkel is leültek megtárgyalni azt, pedig az alkotmány egyértelműen kimondja, hogy Zerbia világi állam.
– Jaj, zomzéd, maga milyen izé, jön itten az alkotmánnyal – kuncoga atata. – Maga igazából egy provokátor!
– Lehet, zomzéd, hogy az vagyok – vevé a lapot a Zacsek –, de hogy komoly a dolog, arról az is árulkodik, hogy a Vučko egyértelmű zerbséggel azt üzente nekik: Sikter azzal a papírral, pristinai banda!
– Én eddig úgy tudtam, hogy a Sikter török eredetű szó, és Tűnést jelent, meg állítólag még valami csúnyábbakat is – mondá amama.
– Köszönjük, Tematild! – röhöge a fater.
– És 24 órán belül sürgős biztonsági ülést is összehívtak a kozovói platform miatt – így a Zacsek.
– Ha sürgős volt, miért kellett rá 24 órát várni? – értetlenkede továbbra is amama.
– Ez egy ilyen haladó sürgősség, Tematild – magyarázá atata. – Biztos ennyi idő kellett ahhoz, hogy Vulin közlegény eltávot kapjon az ülésre.
Amiről a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe:
– Kérdi a tiszt a sorkatonát:
– Közlegény, hiszel te a túlvilági életben?
– Miért kérdi tőlem?!
– Azért, mert a nénikéd látogatóba jött hozzád, holott két héttel ezelőtt mentél a temetésére.
– Ki tudja, lehet a viccbéli hölgy is igazából kiképzésre ment – jegyzé meg amama.
– Már miért ment volna, Tematild, egy valószínűsíthetően középkorú hölgy katonai kiképzésre? – kérdé atata.
– Nemi egyenjogúság van – felele amama. – Ha a férfiaknak lehet, sőt kell, akkor miért ne mehetnének a nők is?! Különben, olvastam a Facebookon, hogy minden igazi nőnek át kell esnie a katonai kiképzésen: maholnap valakinek meg kell védenie ezeket a rózsaszín pólós, szőrtelenített srácokat!
– Igaza van, zomzédasszony – mondá a Zacsek –, sose tudni, mikor lehet rá szükség. A horvátokkal is baj van: visszaküldik a zerb zilvalekvárt. Azért, mert sok adalékanyagot tartalmaz.
– Nem értem – csóvála a fejét amama. – Pedig a zilva echte zerb gyümölcs. Annyi van belőle, mint a nyű. Miért kellene felturbózni a sok adalékanyaggal?
– Lehet azért, mert az ex-államfő Tómó rengeteg zilvát kifőz pálinkának, tudja, hetedhét országon túl híres az ő Tomovacsája – kuncoga a fater –, és a lekvárba már kevés marad belőle.
Amiről a Zacseknek egy újabb vicc jutott az eszébe.
A székely meg a fia az érett gyümölcsöt szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi:
– Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám?
– Hát, ha anyád meggyógyul, lekvár, ha nem, akkor pálinka.
És a héten volt az alvás világnapja. Ennek apropóján a suliba orvosok jöttek, hogy az alvásról tartsanak előadást. Utána pedig még ki is faggattak bennünket. Az egyik doki megkérdezte:
– Hány órát alszol, Pistike?
– Ötöt-hatot.
– Az bizony kevés. És legalább nyugodtan alszol?
– Sajnos, nem! Minden kicsengetés előtt felébredek!
Pistike, zilvalekváros palacsintát majszoló, leendő politikai elemző
