Mi már érezzük a Zacsekpetivel a tavasz ébredését! Igaz, hogy reggel majd lefagy a praclink, amíg a bringán eljutunk a suliba, de rögtön fölmelegszünk, ahogy meglátjuk a minibe öltözött csajokat. Meg pláne a kedvenc Julika magyartanárnőnket az ő kiszűkült pulcsijában. Aki március tiszteletére Szabó Lőrinc költő bácsinak a tavaszváró cinegéről szóló versét hozta el nekünk.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
A Peti azzal henceg, hogy náluk a kerti körtefán is lakik egy cinege, és minden reggel direkt neki fütyüli a nyitnikéket, arra szokott ébredni. Ezért annyira megtetszett neki a költemény, hogy fejből megtanulta, pedig amúgy tisztára dibidusz, már ami a poétákat és a verseket illeti.
Ámde a zőseim uopste nem fogékonyak a költészetre, mert a nyitnikék cinegék meg a virágzó ibolyák helyett megint a választásokról dumcsiznak.
– Én nem tudom, Tegyula, miért kell nálunk minduntalan szavazni? – szóla amama. – Mert ha jól emlékszem, tavalyelőtt is volt választás, és most megint kihirdette a Tómó. Pedig, gondolom, nem egy dinár egy ilyen választási dínomdánom. Csak a plakátok egy vagyonba kerülnek. Olyan ez, mintha mi újrapingálnánk drága pénzért a nappalit, pedig még nincs is rá szükség.
– Ez nem pingálás kérdése, Tematild – okítá őt atata. – Úgy gondolják a Vucsicsék, hogy jobb lesz most megszavaztatni a jónépet, amíg még nem ábrándultak ki teljesen belőlük, mint megvárni a két év múlva esedékes rendes időpontot, mert akkor ki tudja, hogy megússzák-e a bukást. Meg arra is jó alkalom lesz ez, hogy megszabaduljanak a szociktól.
– Le a kalappal a szép nevű PUPS meg a vezetőjük, a Kerkobabics előtt! – kuncoga a Zacsek. – Ahogy látom, ő a legdörzsöltebb politikus mind közül!
– Nocsak, Zacsek, ugyan mivel vívta ki elismerését eme nyugdíjaspárt nyugdíjas korú vezetője?
– Azzal, hogy jó előre megneszelte, hogy Ivica meg a szocik alighanem kimaradnak a leendő kormányból. Gyorsan szakított velük, és átevezett a naprednyákok táborába. Úgyhogy megint befészkelik magukat egy-két miniszteri bársonyszékbe, és onnan integetnek majd a hoppon maradó Ivicának.
– Én csak azzal nem vagyok tisztában, Tegyula, hogy nekünk melyik oszlopra kell majd szavaznunk?
– Miféle oszlopra, Tematid? Talán pártokra szavazunk.
– Van, aki pártokra, van, aki oszlopokra. Olvastam, hogy több oszlop is van, az egyikben lesznek a Vucsicsék, a másikban a Pajticsék, a harmadikban pedig a Tadicsék. Meg van egy negyedik oszlop is, a Sejsej vajdáéké. De arról egyáltalán nem olvastam, hogy a mi pártjaink melyik oszlopban lesznek?
– Ez egy meglehetősen bonyolult kérdés, Tematild. Az oszlopokba való tömörülés választási szövetséget jelent. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a mieink közül hárman közösen lépnek fel, a többiek meg külön-külön. Dehogy az a három az említett oszlopok közül melyikkel fog kacérkodni, azt csak találgathatjuk.
A nyuszika az erdőben találkozik a rókával:
– Na, nyuszika én most téged megeszlek!
– Jaj, ne egyél meg róka koma. Inkább megígérem, hogy a te pártoddal fogok szövetkezni.
Megy tovább a nyuszika, találkozik a farkassal:
– Na, nyuszika én most téged megeszlek!
– Jaj, ne egyél meg farkas koma. Inkább megígérem, hogy a te pártoddal fogok szövetkezni!
Megy tovább a nyuszika, és találkozik a medvével, az is fel akarja falni, de őt is sikerül lebeszélni ugyanazzal az ígérettel.
Néhány nappal később a nyuszika találkozik mind a három állattal, akik azóta már egymástól tudják, hogy a nyuszika becsapta őket.
– Na, nyuszika, akkor készülj, mert mi most téged megeszünk!!!
Mire a furmányos nyuszika:
– És mit szólnátok egy négypárti koalícióhoz?
Jaés a héten megismétlődött egy ismert bibliai történet, amikor a kis Dávid a parittyájával úgy eltalálta Góliátot, hogy csak úgy szédelgett! Vagyis a Filip David író a Nikolics államelnököt a közkönyvtárak napján tartott ünnepségen.
– A Tómó biztosan kritizálta valahol a díjazott író könyveit, azon sértődött meg, és határolta el magát az elnök jelenlététől – okoskoda amama.
– Hát nem éppen arról híres az elnök, hogy szépirodalmat olvas, Tematild – bólogata atata. – És arra se mernék fogadni, hogy ennek a rezsimkritikus írónak akár egyetlen könyvét is elolvasta volna. David pedig egyszerűen nem tudta elhallgatni nemtetszését, amiért Nikolics, akivel sohasem értett egyet, se a kilencvenes években, sem most, megjelent egy könyvtári ünnepségen, ahol semmi keresnivalója nincs.
– A Nikolics is pont úgy járt, mint a viccbeli politikus, aki felsült a választásokon – kuncoga a rosszmájú Zacsek.
A választás után kérdi tőle a barátja:
– Na, hogy sikerült?
– Sajnos, nem választottak meg…
– De miért? Amikor annyit buzgólkodsz!
– Azt mondják, a fiatalságom miatt kaptam kevés szavazatot.
– A fiatalságod miatt?! Hiszen elmúltál 65 éves!
– Igen, de felszínre került, hogy a fiatalságom idején mi mindent követtem el.
Van, aki a múltja miatt bűnhődik, és van, aki a villanyóra miatt! A szoci képviselő Angyelkovicsról az derült ki, hogy megbuherálta a villanyórát, és ingyen fogyasztotta belgrádi házában a kilowattokat.
– Lehet is, hogy ártatlan szegény ember – sajnálkoza amama. – Állítólag valaki kikapcsolta neki az órát, és most rajta követelnek 165 ezer dinárt. Ahelyett, hogy az igazi tettest büntetnék.
– Nem elég, hogy képviselő létére lopja az áramot, hanem még ilyen dajkamesékkel is traktálja a közvéleményt – füstölge atata. – Csak attól félek, hogy végül megússza a büntetést.
Jaés egyszer egy borbély elhatározta, hogy egy hétig ingyen, társadalmi alapon nyírja a kuncsaftokat. Jött a virágárus, és amikor fizetni akart, ezt mondta neki:
– A héten mindenkit ingyen nyírok, nem kell fizetned.
Másnap reggel egy nagy csokor rózsát és egy köszönőlevelet talált az üzlet előtt.
Azután betért nyiratkozni a pék, neki se kellett fizetni. Másnap egy kosár sütemény várta a figarót az üzlet előtt, köszönőlevél kíséretében.
Eljött nyiratkozni a képviselő is, és ő is meglepődött, hogy nem kell fizetni.
Másnap egy tucat képviselő, tíz kormánytag és a polgármester várta a mestert az üzlet előtt.
PISTIKE, fogékony figaró és tavaszváró poéta
