Érdekes, hogy a felnőttek folyton kitalálnak valamilyen butaságot, amivel megkeserítik a saját életüket, mint amilyen a múlt heti óraátállítás. És akkor csodálkoznak, hogy mindenki elkésik a suliból vagy a munkahelyéről, ráadásul egész nap ásítozik, mert annyira álmos.
Ahogy a Zacsekpeti barátom is.
– Mondd, Peti, miért késtél el hétfőn az első óráról? – kérdé tőle a Julika osztályfőnök.
– Azért, tanárnő kérem, mert álmomban egy focimeccsen voltam.
– Attól még felkelhettél volna idejében.
– Igen, de döntetlen lett az eredmény, ezért hosszabbítás volt, és így tovább kellett aludnom.
A Zacsek azzal dicsekszik, hogy a sógorának van egy szuper kakasa, a kiállításon vette. És mindig olyan pontosan kukorékol, hogy még az óraátállításkor sem szokott elaludni. Egyáltalán nem kell átállítani, mint a vekkerórát.
– Ne mondjon már ilyen szamárságot, Zacsek, hogy a kakas tudja, hogy mikor kezdődik a nyári időszámítás – inté őt atata, aki uopste nem hisz az ilyen babonákban. – Ilyesmi nem létezik!
– Pedig nincs igaza, Gyula zomzéd, mert igenis van ilyen állat. Ez egy speciális holland fajkakas, és állítólag digitális kukorékolásidőzítője van, ami műholdról veszi a jeleket.
Ezt persze csak áprilisi tréfának szánta a Zacsek, aki sose hagyná ki, hogy valakit becsapjon ezen a napon. Úgy, mint a kis Lajcsika, aki április elsején felhívja az anyukáját a munkahelyén.
– Anyu, gyere gyorsan haza, mert a hálószobában egy idegen bácsi fekszik a cselédlányon!
Anyuka otthagy csapot-papot, rohan haza. A kapuban Lajcsika várja röhögve.
– Hehehe, anyu, becsaptalak! Áprilili! Nem is egy idegen bácsi fekszik a szobalányon, hanem az apu.
De atata szerint ez már nagyon régi vicc, mert kinek van ma szobalánya.
– Nincs igazad, Tegyula, mert én több családot is ismerek a környéken, akiknek van szobalányuk – jelentkeze amama. – Sőt, sofőrjük is van. Ő viszi a goszpogyát bevásárolni, néha találkozok is velük a piacon. A sofőr cipeli utána a szatyrokat.
– Hát igen, bólogata atata –, lassan nálunk is kialakul az uralkodó osztály. Vannak már dúsgazdag tájkunok, kiváltságos vállalkozók és más szerencselovagok, akik személyzetet tartanak. Azon sem csodálkoznék, ha nemsokára megjelennének a bárók meg a grófok is, mint Angliában. Elnéztem a díszes vendégsereget, amely az angol trónörökös, a Károly herceg meg a Kamilla hercegnő tiszteletére adott vacsorán jött össze: olyan elegánsak, olyan illedelmesek voltak, mintha ők is arisztokraták lennének, nemesi felmenőkkel.
– Nem lepett volna meg – kuncoga a Zacsek –, ha a Tómót úgy mutatják be Károly hercegnek, hogy Princ of Bajcsetina, a feleségét pedig mint Lady Dragica. Vucsicsot pedig mint lordot. Miért, csak az angoloknak lehetnek kékvérű vezetőik?
Egy hölgy utazik a vonaton, és újságot olvas. Egyszer csak felcsillan a szeme, és egy bizonyos cikknél hosszan elidőzik. Feltűnik ez a szemben ülő utasnak, és megkérdi tőle:
– Bocsánat hölgyem, mi olyan érdekes abban a cikkben, amit olvasni tetszik?
– Ez egy szexológus cikke, aki azt állítja, hogy szerelmeskedésben az arisztokraták a legkifinomultabbak, a romák a legvérmesebbek és az indiánok a legkitartóbbak.
– Asszonyom, engedje meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Báró Lakatos Winnetou.
De ez mind semmi, ahhoz képest, ahogy a Dacsics Ivica mutatkozott be a hegyesieknek. Két munkatársával megjelent a katolikus templomban a húsvéti szentmisén, ahol nagy tapssal fogadták. Mintha mozisztárok lennének! Helyet foglaltak az első sorban, és türelmesen végighallgatták Ferenc atya prédikációját.
– Nahát! – csodálkoza amama. – Ki se néztem volna az Ivicából, hogy ennyire szimpatizálja a katolikusokat. És ha már ott járt, remélem, a híres hegyesi húsvéti sonkát is megkóstolta.
– Egy frászt szimpatizál bennünket! – füstölge atata. – A legvisszataszítóbb képmutatásról van szó, amivel, sajnos, a mi embereinket is meg tudja téveszteni. És nem is a húsvéti sonka miatt kirándult Hegyesre, hanem azért, hogy szavazókat toborozzon a magyarok körében a szociknak a közelgő választásokra, mert elég rosszul áll a szénájuk. A Vucsics állítólag ki akarja söpörni őket a kormányból.
– Hallom a hegyeseiktől, hogy állítólag anyagi támogatást ígért a halottasház tatarozásához – fűzé hozzá a Zacsek. – Gondolja, hátha ezzel is szerez néhány voksot. Persze, nem az elhunytak között, mert azok már nem érdekesek, hanem a hozzátartozók között.
– Még majd azt is megérjük, hogy legközelebb meg is gyón a Ferenc atyánál – szóla amama. – Vagy csatlakozik a kórushoz, és elénekli híres baritonján a Keresztfához megyeket.
– Hát, ami a gyónást illeti, neki aztán lenne mit meggyónnia – bólogata atata. – És lenne miért vezekelnie is. Nem tudom, hány Miatyánkot kellene elmondania a bűneiért. A kilencvenes évekért, a rengeteg szenvedésért, a szegénységért, és amiért ezreknek kellett elhagyniuk miattuk a szülőföldjüket. A háborúkért, amelyeket ők idéztek elő az imádott Zlóbójukkal az élükön, amikor a fél országot lerombolták. És akkor most van képe ájtatoskodni a templomunkban!
Az öreg székely lefekvést követően minden este imádkozik elalvás előtt. Egy este éppen a Miatyánkot kezdi el, mikor a felesége, aki nagyon unja a mindennapi ájtatoskodást, mivel az öreg ilyenkor nem vele foglalkozik, így szól:
– Apjok, miért nem foglalsz engemet is az imáidba?
– Hát már hogyne foglalnálak drágám? Éppen az előbb imádkoztam, hogy szabadíts meg a gonosztól!
PISTIKE, vezekelő gróf és álmos szerencselovag
