A Zacsekpetinek meg nekem nem is kell meteorológus, hogy megmondja, milyen idő várható, mert elég csak megnézni a csajokat: ha miniszoknya van rajtuk, és kivan a köldökük, akkor itt a nyár! Jó, nem igazándiból, hanem csak hőmérsékletileg. De nekünk már a látványtól is olyan melegünk lesz, mintha tényleg megjött volna a nyár!
A Peti unokanővére is szeret divatosan öltözködni.
– Emlékszel, hogy tegnap milyen miniszoknya volt rajtam? – kérdi a legjobb barátnőjétől.
– Hogyne emlékeznék! Minden férfi megfordult utánad, nagyon dögös voltál benne.
– Képzeld, otthon kiderült, hogy az nem is szoknya volt, hanem egy öv.
Ámde az én bölcs faterom szerint a miniszoknya pont olyan, mint a hivatalos statisztika: sok mindent megmutat, csak éppen a lényeget takarja el. Ugyanúgy, mint kampánybeszédeiben a kormányfő.
– De ő legalább tudja, Tegyula, hogy nem fürdőzünk tejben-vajban. És ezt őszintén be is vallja, mint a pancsovai nagygyűlésen – ellenkeze amama. – Látod, hogy még Szíjjártó Péter is lejött Pancsovára, hogy megdicsérje őt, mint a VMSZ koalíciós partnerét. Egyébként lehet, hogy a Péter közben már be is adta a kettős állampolgársági kérelmet.
– Honnan szeded ezt a badarságot, Tematild, hogy a magyar külügyminiszter szerb állampolgárságra pályázik? – idegeskede atata.
– Nem badarság, Tegyula, mert már tanulja a szerbet. Saját fülemmel hallottam, hogy milyen szépen szónokolt szerbül a pancsovaiak előtt. Azt mondta: ha szerbiai magyar lenne, akkor a VMSZ-re szavazna, de ha szerb, akkor a haladókra!
– Nem az a baj, Tematild, hogy a Szíjjártó ennyire odavan a Vucsicsért, hanem az, hogy egy magyar kormánytag egy itteni kampányrendezvényen szerepel – jegyzé meg atata. – Gondolj bele, micsoda botrány lenne, ha legközelebb egy itteni politikus egy magyar párt kortesgyűlésén jelenne meg!
– Hát én meg azon röhögtem – jelentkeze a Zacsek –, hogy a Vucsiccsal is az történt, mint a viccbeli komcsi elvtárssal. Megjátszotta a jólelkű vezetőt, és éppen arról szónokolt, hogy nagyon jól tudja, hogy az ő népe milyen nehezen él, amikor valaki a tömegből bekiabált: „És azt tudod-e, hogy éhes a néped, és hogy húszezerből nem lehet megélni?”
– És mit válaszolt neki?
– Semmit, mert a rendfenntartók rögtön véget vetettek a diskurzusnak, kiemelték a delikvenst a tömegből, és elvezették. Ő is úgy járt, mint Kohn bácsi.
Az ötvenes években egy vezető elvtárs fejtágító falugyűlést tart. A beszéd után így szól:
– Elvtársak, várom a kérdéseiket!
– Nekem volna három kérdésem – jelentkezik Kohn bácsi. – Hová lett a hús, hová lett a kenyér, és hová lett a krumpli?
Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
– Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?
De a Zacsek szerint ilyen provokáló kérdéseket, mint amilyenek Pancsován elhangzottak, csak egy elvetemült ellenzéki tehet fel!
– Miből gondolja, Zacsek, hogy ellenzéki volt az illető?
– Na hallja, Gyula zomzéd! Azok az aktivisták, akiket a haladópárt szállít buszok tucatjaival mítingről mítingre, biztosan nem bosszantják vezérüket ilyen kérdésekkel. És ők nem is éhesek, mert minden kirándulásra jár nekik a napidíj és a szendvics.
– Honnan kaparta elő ezeket a légből kapott rágalmazó adatokat, Zacsek?
– Nem légből kapottak, mert egy belgrádi lapban olvastam egy ifjú aktivista vallomását, aki a demokratáktól átpártolt a haladókhoz. Az előbbiektől nyolcszáz dináros napidíjat kapott azért, hogy telefonos ankétokat készítsen, és a közösségi oldalakon dicsérő kommenteket írjon, emezektől pedig már ezerötszázat, plusz szendvics, plusz üdítő. Mivel nincs állása, ebből tartja el magát.
A Zacsek unokaöccsének sincs állása, és a múltkor talált egy kecsegtető hirdetést az újságban. Rögtön felhívta őket telefonon.
– A sztriptízbárba keresünk kisegítő munkára férfiakat, a lányoknak kellene segíteni öltözni, vetkőzni, a testüket olajjal bekenni. Érdekli?
– De még mennyire!
– Akkor menjen holnap reggel kilencre a szomszéd városba.
– Miért, ott van a sztriptízbár?
– Nem, odáig fog érni a sor vége.
Ámde nemcsak Szíjjártó Péter ilyen poliglotta, hanem a Sejsej vajda is!
– Legalább annyi haszna volt a tizenhárom éves hágai fogságból, hogy megtanult angolul – állapítá meg amama.
– Miből gondolod, Tematild, hogy a vajda tud angolul, amikor mindig azzal bosszantotta a hágai bírákat, hogy neki csak szerbül és cirill betűvel írt anyagokat adjanak, mert más nyelven nem beszél?
– Ő maga dicsekedett egy tévéműsorban. Azt mondta, amikor haragudott a fegyőrre, akkor mindig angolul szidta az anyukáját. Hogy megértse.
– Milyen előzékeny lett a zárkában! – kuncoga a Zacsek. –Fogott rajta az európai műveltség. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen nyelven fogja szidni a honatyák anyukáját, ha bekerül a szkupstinába?
Egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselőjelölt beszélget arról, hogy választások után hová mennek nyaralni.
– Ha győzünk, amiben biztos vagyok, akkor elutazok a Kanári-szigetekre, ott fogom kipihenni a kampány fáradalmait – dicsekszik a kormánypárti. – Úgyis azt mondják, hogy az utazás műveltté teszi az embert. Igaz ez?
– De még mennyire! – feleli a társa. – Én például a te helyedben állandóan úton lennék!
PISTIKE, poliglotta szónok és éhes aktivista
