Kit érdekelnek a hollywoodi kalandfilmek, amikor itthon is annyi rejtélyes dolog történik a választások után, hogy a híres Columbo hadnagy se tudná kibogozni őket. Miközben Apatinban emberrablók jelentek meg, Belgrádban fantomok garázdálkodtak!
– Nem hallottam, Tegyula, hogy mennyi váltságdíjat követelnek az apatini gengszterek, akik fényes nappal elhurcolták az egyik tanácsnokot? Remélem, már nyomukban van a rendőrség.
– Ne beszélj zöldségeket, Tematild! – izgula atata. – Nem kéne annyi krimifilmet nézned, teljesen megfertőztek. Szó sincs semmiféle emberrablásról, még kevésbé váltságdíjról meg gengszterekről. És rendőrségi beavatkozásra sem volt szükség, mert az illető tanácsnokot már szabadon engedték. Nyugodj meg, a haja szála se görbült, mert csupán baráti beszélgetésre vitték el a haladópárt emberei, hogy egy kávé mellett megbeszéljék vele, kit támogasson a helyi tanácsban. Ugyanis ebben a nyugat-bácskai városkában döntetlennel végződött a választás, a haladóknak és az eddig hatalmon levő szociknak ugyanannyi tanácsnoki hely jutott, és a radikálisok képezik a mérleg nyelvét. Az egyik radi képviselőt próbálták jobb belátásra bírni.
– Látom, Gyula zomzéd, hogy maga is csak a haladók közleményét olvasta, és nem látta a térfigyelő kamerák által készített felvételeket – veté közbe a kukacos Zacsek. – Szép kis baráti győzködés, mondhatom, amikor két marcona alak a városháza előtt közrefogja az illetőt, aki mellesleg orvos, és erőszakkal betuszkolja egy terepjáróba. Nem tudom, mit szólt volna, ha magát hurcolja el két nehézfiú egy kis baráti beszélgetésre? Csak azzal nem számoltak, hogy az egész jelenetet felveszik videóra, és most az egész ország láthatja ezt a szégyenteljes akciót. És ami a legnagyobb disznóság, a haladóknak ezek után még van képük azt állítani, hogy szó sem volt kényszerről.
– Nem kell azért felfújni az ilyen kis apró-cseprő helyi ügyeket, Zacsek – nyugtatá őt atata. – Tudja jól, hogy jóban vagyunk a Vucsicsékkal, sőt, nagyon jóban! Nem illik őket megszólni. Legyünk büszkék arra, hogy a mi VMSZ-eseink fogják alkotni velük a hatalmi gerincet a tartományban. Még az is lehet, hogy Apatinban is ki kell őket segíteni, meg máshol is. Végeredményben csak arról van szó, hogy ügyetlenül szervezték meg ezt a beszélgetést, de hát jobb házaknál is előfordul az ilyesmi.
– Gerinc ide, gerinc oda, én akkor is felháborítónak tartom az ilyesmit – ellenkeze a makacs Zacsek. – Főleg azért, mert azt várják tőlem, hogy jobban higgyek nekik, mint a saját szememnek. Úgy viselkednek, mint az én sógorom.
– Talán a kedves sógora is belépett a haladókhoz, és valami stiklibe keveredett a választások miatt? – érdeklőde amama.
– Dehogy lépett be! Őt aztán egyáltalán nem érdekli a politika, fütyül a pártvezetőkre! Őt csak a csinos nők érdeklik. Az történt, hogy a felesége rajtakapta, amint a szomszéd elvált asszonykával enyeleg, és most válóperrel fenyegeti.
– De drágám, hidd el, hogy nem csaltalak meg!
– Nem sül ki a szemed ekkorát hazudni?! Amikor a saját szememmel láttam, hogy mit csináltatok!
– Szóval itt tartunk. Te jobban hiszel a saját szemednek, mint a hites férjednek?!
De ez mind semmi, ahhoz képest, hogy mi történt a választások éjszakáján a leendő belgrádi vízi város helyszínén, a Savamala nevű negyedben! Feketeruhás, álarcos fantomok jelentek meg, és dózerekkel leromboltak egy tucatnyi házat. És aztán úgy eltűntek, hogy máig sem bukkantak a nyomukra.
– Jesszusom, Tegyula! – sopánkoda amama. – Rögtön szaladj a biztosítóhoz, nehogy nálunk is megjelenjenek a dózeroló fantomok!
– Ne pánikozz, Tematild, nem igazi fantomokról van szó, hanem valószínűleg egy építkezési vállalat embereiről, akik így akarták megtisztítani a telket a leendő felhőkarcolók számára. Mert már nagyon türelmetlenek, alig várják, hogy megkezdhessék ennek a mesés épületegyüttesnek az építését, amire majd az egész ország büszke lesz. Csak kissé szokatlan módszert választottak.
– Még hogy szokatlan módszer! – füstölge a Zacsek. – Amikor éjnek évadján símaszkos verőlegények érkeznek a helyszínre rendszámtábla nélküli autókkal, kizavarják a lakókat házaikból, elszedik tőlük a mobiljukat, hogy ne telefonálhassanak, és buldózerekkel nekiesnek a házaknak! Miközben a rendőrség megtagadja a segítséget a bajba jutott emberektől. És utána a polgármester azt állítja, hogy semmit se tudott az egész dologról, a Vucsics meg azzal vág vissza az esetet firtató ellenzéknek, hogy ők alkalmaztak fantomokat, amikor elrabolták Milosevicset!
– Lehet, hogy azok a háztulajdonosok is ellenzéki radik voltak, azért bágerolták le a házaikat – okoskoda amama. – De majd a komák elsimítják a dolgot.
– Miről beszélsz, Tematild?! – izgula atata. – Miféle komák fogják elsimítani ezt a kínos ügyet?
– A Tómó meg a Sejsej. Tudod, hogy komaságban vannak, csak valamin összevesztek. De hallom, hogy a Tómó most békülni akar, és meghívta egy kávéra a vajdát. Biztosan lesz egy kis csevapos zakuszka is a békülés örömére!
– Nem kávéra hívta az elnök a radikális pártvezért, Tematild, hanem konzultációra. És nem békülésről van szó, hanem arról, hogy elnökként köteles konzultálni a parlamentbe jutott pártok vezetőivel, mielőtt megadja Vucsicsnak a kormányalakítási megbízatást. Előbb megpróbálta elkerülni a vajdával való találkozást, de úgy látszik, kénytelen lesz fogadni őt.
– Erre a műsorra szívesen befizetnék! – kuncoga a Zacsek. – Amikor a Sejsej számon kéri hűtlen cimboráján a pálfordulást, és emlékezteti azokra a kijelentéseire, hogy őt tartja tanítómesterének, és hogy minden éjszaka Nagy-Szerbiáról álmodik. Meg azt is, hogyan szerezte a diplomáját.
Jaés a Tómó elmegy pecázni a Szávára és kifogja az aranyhalat.
– Dobjál vissza, és akkor teljesítem egy kívánságodat!
– Rendben, intézd el, hogy visszakapjuk Koszovót!
– Hú, ez nagyon nehéz, meghaladja még az én képességeimet is. Tudod, hogy több, mint száz ország már elismerte, köztük a nyugati nagyhatalmak is. Kérjél valami könnyebbet.
– Jól van, akkor intézd el, hogy az ellenzék ne emlegesse folyton azt a vacak diplomát és legyek én a legnépszerűbb politikus az országban.
– Mutasd azt a térképet, hol is van az a Koszovó?
PISTIKE, békülő koma és barátságos fantom
