MagyarZó Pistike messéi

 A Zacsek megfogadta, hogy többet nem utazik busszal Szabadkára.

– Nocsak, mióta lett ilyen igényes, Zacsek? – csodálkoza atata. – Mi kifogása van a buszok ellen? Talán nem dolgozott a légkondicionáló? Vagy a hangszóróból bömbölő pevalyka idegesítette?

– Nem az volt a gond, Gyula zomzéd, hanem az, hogy úgy éreztem magam, mintha valahol Ázsiában lennék. Először is alig fértem fel a Belgrádból érkező buszra, annyira tömve volt. Másodszor pedig csak egy turbános afgán pasas mellett találtam helyet. Előttem két pakisztáni ült, a hátam mögött pedig egy szíriai család, hat gyerekkel. Megkérdeztem az útitársamat: Hová tart? „Magyarisztánba” – mondta.

– Biztosan a magyar letelepedési államkötvény vonzza őket – találgatá amama. – Hallottam, hogy már hatezren vásároltak államkötvényt letelepedési engedély fejében, annyira oda vannak Magyarországért! Hiába, úgy látszik, Ázsiában is híre ment a Halászbástyának meg a többi gyönyörűséges budapesti látnivalónak. Képzelem, hogy mennyire irigykednek ránk, szerencselovagokra, akik ingyen spacírozhatunk a Halászbástyán, mert egy vasunkba se kerül a letelepedés!

– Már megint kevered a szezont a fazonnal, Tematild! – idegeskede atata. – A kötvényes letelepedők nem ezek közül a szegény ördögök közül kerülnek ki, akik újabban ismét a mi vidékünkön át vezető balkáni útvonalat választják, hogy megpróbáljanak eljutni álmaik Németországába. Nekik nincs háromszázezer eurójuk magyar államkötvény vásárlására. Főleg pénzes kínai meg orosz tájkunok választják ezt a megoldást, de megnyugtatlak, hogy nem a Halászbástya végett, hanem azért, hogy megvessék lábukat egy uniós országban. A magyar kormány pedig csak kihasználja ezt a bizniszlehetőséget, nem törődve a kritikákkal, hogy a pénzes külföldieket szívesen fogadják, az éhenkórászok ellen pedig kampányt folytatnak és drótkerítéssel tartják őket távol.

– Én is kíváncsi voltam, hogy hogy akarnak eljutni Magyarországra? – fűzé hozzá a Zacsek. – Megkérdeztem tőlük: vízummal akarnak belépni? Nem, mondták, drótvágóval.

Jaés a pesti Városligetben sétál egy barna fickó, és meglátja, hogy egy pitbull rátámad egy kisfiúra. Odarohan, megragadja a kutya nyakörvét, és addig szorítja, amíg meg nem fullad.

Másnap mindenki ünnepli a pasast, az egyik újság címoldalon tudósít az esetről ezzel a címmel: „Egy hős pesti fickó megmentette egy kisfiú életét”. A tudósító fel is keresi az illetőt.

– Az igazat megvallva, nem vagyok pesti – mondja szerényen a hős.

– Akkor talán vidéki?

– Nem vagyok vidéki sem, hanem pakisztáni.

Másnap a következő címmel jelenik meg a lap: „Egy betolakodó migráns kegyetlenül meggyilkolt egy vétlen házi kedvencet”.

Pesten a pitbullok, Belgrádban pedig a villanyáram veszélyezteti az embereket!

– Nem is értem, Tegyula, hogy miért szidják annyira a szegény belügyminisztert a múltkori házromboló fantomok miatt, amikor a rendőrök nem szálltak ki a helyszínre a sértettek hívására. Közben meg kiderül, hogy nagyon is jól végzi a dolgát a Nebojsa. Úgy gondoskodik emberei biztonságáról, mintha tulajdon fiai lennének!

– Hát, ez volt a legviccesebb nyilatkozat, amit a héten halottam! – kuncoga a Zacsek. – Végre megszólalt a belügyminiszter ebben a kínos fantomügyben, ami a leendő vízi város helyén történt, és ami azóta is rengeteg tiltakozást vált ki. Nem akartam hinni a fülemnek, hogy mivel indokolta a rendőrök távolmaradását! Azt mondta szó szerint, hogy azért nem mentek ki a hívásra, mert a fantomok által elvágott villanyvezetékek életveszélyt jelentettek a rendőrök számára. Ahol feszültség alatt levő, elvágott kábelek vannak, mondta, oda nem mehetnek.

– Maga is mindenbe beleköt, Zacsek – veté közbe atata. – És ha megjelennek a helyszínen, és megrázza őket az áram? Akkor is nevetne a Sztefanovics miniszter bölcs intézkedésén?

– Én azon nevetek kínomban, hogy a belügyminiszter számára sokkal fontosabb a hekusok biztonsága, mint a polgároké. A járókelők nem voltak életveszélyben az elvágott kábelek miatt? Eddig azt gondoltam, hogy a rendőrségnek az a dolga, hogy megvédjen minket a veszélyektől, mint amilyent az éjszakai fantomok is okoztak, de úgy látszik, tévedtem. Első az ő biztonságuk, és csak azután következünk mi. De bezzeg, ha a kisember valamit elkövet, akkor rögtön intézkednek.

A belgrádi zsaru gyanúsnak találja az idős nénit, aki két nájlonszatyorral a kezében battyog az utcán, és minden lépésnél kihullik belőlük egy ezres.

– Hé, megállni! Honnan van magának, nénikém, ennyi pénze? Talán lopta?

– Dehogy loptam, fiacskám! A házammal szemben van egy stadion, és a részeg nézők mindig a kerítésemhez járnak elvégezni a dolgukat. Mikor odajönnek a bokrokhoz, előugrok a bokorból egy ollóval, és így szólok: „Azonnal fizess egy ezrest, vagy lenyisszantom!” Hát innen van a pénzem.

– Ötletes! – nevet a rendőr. – És a másik szatyorban mi van?

– Hát, tudod fiam, nem mindenki szokott fizetni.

De ez mind semmi a miniszterelnök bejelentéséhez képest, hogy milyen fantasztikusan alakul a költségvetés! Háromszor kevesebb a hiány a tervezettnél. Csak a Zacsek anyósa sehogy se érti: ha ilyen jól állunk, akkor miért nem adják vissza a nyugdíjasoknak, amit eddig levontak?