Atata meg a Zacsek másról se dumcsizik mostanában, mint a fociról! Már délután beülnek az árnyas szaletlibe, hogy behűtött serital mellett szakmailag megtárgyalják az előző esti meccseket. Azt, hogy a Dzsudzsákék micsoda hőstettet hajtottak végre a híres portugálok ellen, meg azt, hogy a Ronaldo valóságos dührohamot kapott a magyarok miatt!
– Ti csak fociztok, fociztok, én meg egyedül magozom ezt a rengeteg meggyet – zsémbeskede amama. – Télen persze jól esik a finom meggyszósz! Legalább a dunsztosüvegeket hoznád le a padlásról, Tegyula. Szerintem még a Ronaldo is többet segít a feleségének a háztartásban, mint te!
– Ne idegesíts ilyen pitiáner ügyekkel, mint a dunsztosüvegek, Tematild! – bosszankoda atata. – Tudod jól, hogy csak négyévenként van foci EB, ilyenkor el kell nézned, hogy a férfiaknak ez a fő témájuk.
– Tudom, tudom, ilyenek vagytok ti, férfiak. Mindig van valamilyen fő témátok. Közben minden fontos dolgot a nők intéznek. Azt is ők hozzák helyre, amit a férfiak összekutyultak. Egy csábos mosoly, egy kis smink, egy kis elegancia, és máris elsimítják a dolgokat.
– Miről beszélsz, Tematild? Ki mit simít el?
– Például a horvát Kolinda az ellenségeskedést a szerb szomszédokkal. Elég volt egy légyott a bogojevói hídon, és a Vucsics rögtön kezes báránnyá változott. Úgy feszített vadonatúj öltönyében és virágcsokorral a kezében, mintha első randevújára készülne. És úgy igyekezett a csinos Kolinda kedvébe járni, mintha sose hallott volna Nagy-Szerbiáról meg a verőcei–károlyvárosi határról, és sose emlegette volna a horvátok genocid természetét.
– Van benne valami, mert eddig egyetlen horvát vezetővel szemben sem voltak ennyire előzékenyek, mint a mostani elnök asszonnyal, aki ráadásul még szemrevaló is – ismeré be atata. – Bár én azért erős túlzásnak tartom, hogy történelmi lett volna ez a váratlan találkozó, ahogyan emlegetik, mert nálunk mindenre ezt a jelzőt használják, aztán egy hét múlva kiderül, hogy csak múló epizódról van szó. A szerb miniszterelnöknek például arra volt jó az egész, hogy feledtesse a jónéppel a fantomos botrányt, ami már jócskán kikezdte a népszerűségét, és hogy megint ő legyen a középpontban, megint az ő cselekedeteiről zengjen a híradó.
– Én meg azon röhögtem – kuncoga a Zacsek –, hogy a ravasz Kolindának sikerült jól összeugrasztani Vucsicsot meg a Tómót. A szerb elnököt a jelek szerint vérig sértette, hogy a horvát elnök asszony nem őt hívta meg látogatásra, pedig a protokoll szerint így lett volna rendjén, és nagyon is számított rá a Tómó. Most úgy érezheti, hogy a Vucsics kijátszotta őt, amikor a háta mögött és titokban megbeszélte a találkozót. Ráadásul ezzel elvonták a figyelmet az ő történelmi találkozójáról a kínai elnökkel.
– El is megyek a jövő héten a kedvenc kínai üzletembe, hogy vegyek nektek néhány zoknit meg strandpapucsot a tavaszi akció keretében – veté közbe amama. – Gondolom, mostantól sokkal olcsóbb lesz náluk minden.
– Miféle tavaszi akcióról beszélsz, Tematild? Ha jól tudom, tavasz már elmúlt.
– Az lehet, Tegyula, de az nem volt az igazi. Az igazi tavaszt a kínai elnök hozta el Szerbiába. Nem hallottad, hogy mit mondott a Tómó? A kínai vendéggel megjött az igazi tavasz, és mostantól minden kivirágzik. Főleg a kínai boltok.
– Kínai vendég ide, Tómó meg az ő szóvirágai oda, nekem valami mégis azt súgja, hogy várni kell még arra a felvirágzásra, zomzédasszony – ellenkeze a kukacos Zacsek. – Olvasom a fiskális tanács elnökének nyilatkozatát, hogy két év múlva sem lesz mód a megcsapolt nyugdíjak és közalkalmazotti bérek visszaállítására. Lehet, hogy több acélt gyártanak a kínaiak a szendrői vasműben, de attól még mi csórók maradunk. Arról nem beszélve, hogy az idén a közalkalmazottak újabb ezreit kell elbocsátani a Valutaalap utasítása szerint. Tőlük kellene megkérdezni, hogy megjött-e nekik az igazi tavasz?
Jaés a munkaközvetítőben nagy izgalmat kelt a hír a frissen elbocsátott közhivatalnokok között, hogy a kormányhivatalban tanácsadókat vesznek fel jó nagy fizetéssel. Ötszázan azonnal jelentkeznek. Tesztlapot osztanak ki közöttük, amibe be kell írni iskolai végzettségüket, képességeiket stb. A jelentkezők egymással versengve sorolják, hogy melyik egyetemen milyen oklevelet szereztek, miből doktoráltak, hány idegen nyelven beszélnek, milyen egyéb szakmai képességgel rendelkeznek, és hogy ráadásul kifogástalan az erkölcsi bizonyítványuk.
Egy hét múlva összehívják őket. A bizottság képviselője ismerteti a döntést.
– Önök valamennyien magasan képzett, művelt szakemberek, gratulálunk, önök bármelyik ország büszkeségére válhatnának! De sajnos, csak egyetlen egy szabad munkahelyünk van… Ki is az önök közül, aki azt írta be, hogy csak általános iskolát végzett, de a pártelnök unokaöccse?Ámde nem panaszkodhatunk, mert nálunk, Vajdaságban is kezdődik a felvirágzás meg a haladás, ahogy az új kormány ígéri. Csak ehhez előbb ki kell gyomlálni a mi kis virágoskertünket, megszabadítani a sok gaztól meg dudvától, ami az előbbi kormány után maradt. Elsőként a Vajdasági Akadémia nevű gyomnövényt fogják kigyomlálni, mert az nagyon szúrja a szemüket és mert elnyomja a nemzeti dísznövényeket.
– Minek is az akadémia, amikor itt vannak nekünk a híres magánegyetemek, ahol neves politikusaink szereztek oklevelet – jegyzé meg a Zacsek. – Én például arra a magánegyetemre szeretném íratni a Peti fiamat, ahol a Nikolics Tómó is diplomált.
– Azért íratná oda, Zacsek zomzéd, mert ilyen híres tanítványaik voltak, mint az elnök? – érdeklőde amama.
– Nem, hanem azért, mert az a cudar gyerek nagyon nem szeret tanulni.
Egy asszony dicsekszik a szomszédjának a magánegyetemen tanuló fiával:
– Az én fiam annyit haladt a tanulmányaiban, hogy ahányszor levelet kapunk tőle, mindig elő kell vennünk a szótárt.
– Jó maguknak! Ha az én fiamtól levelet kapunk, mindig el kell mennünk a bankba.
PISTIKE, előzékeny kertész és csóró tavaszváró
