A Zacsekpeti már megint új pályát választott: nem akar se menedzser, se politikus lenni, hanem világsztár focista! Ahhoz ugyanis nem kell még magánegyetemi diploma se, amit a politikusok szoknak vásárolni maguknak, mégis milliókat lehet keresni.
– Hogy akarsz futballista lenni, Tepeti, amikor folyton lógsz a tornaóráról, az iskolai futóversenyen pedig utolsónak értél célba? – érdeklőde a Zacsek.
– Az más volt, fater – válaszola a Peti. – Ott nem volt miért futnom, vagyis hiányzott a motiváció. De ha engem is úgy fognak fizetni, mint a Ronaldót, akkor senki se fog utolérni!
Nekem azt is elmesélte, hogy előbb valamelyik hazai csapatnál kitanulja a driblizést, és utána meg se áll a Bundesligáig. Alig várja, hogy akkora gólt lőjön tizenegyesből Manuel Neuernek, mint a francia Griezmann az Eb-n! Mert azt külön megtanulja, hogy kell kiflivel eltalálni a jobb felső sarkot. És ha híres lesz, kiszemel magának egy csinos és ráadásul milliomos teniszbajnoknőt, mint a Schweinsteiger, és elveszi feleségül.
– Milyen bájos menyasszony volt az Ivánovics Annácska a Svejni oldalán! – áradoza amama. – És az az egyszerű, de mégis elegáns esküvői ruhácska! Lehet, hogy az anyukája varrta. Megnézhették a velenceiek!
– Ne beszélj butaságot, Tematild! – inté őt atata. – Ez egy dúsgazdag mondén világ, ezeknek nem kell garasoskodniuk az öltözékükkel. Ezért is választották a lagzi színhelyéül Velencét, és azt a patinás szállodát, ahová te be se tehetnéd a lábad, mert háromezer euró egy éjszaka! Az egész lakodalom pedig egymilliójukba került.
– Csak a Tómót nem láttam a násznép között – folytatá amama. – De az is lehet, hogy később érkezett egy külön gondolával.
– Miért lett volna az Ivánovics Anna esküvőjén a szerb elnök? – csodálkoza atata.
– Miért ne lett volna ott, Tegyula? Sokkal jelentéktelenebb ünnepségeken is meg szokott jelenni, akkor illett volna ott lenni az ünnepelt teniszbajnoknő házasságkötésénél is. Elmondhatta volna, hogy őt is szerb anya szülte, mint a Tesla-megemlékezésen. Ha csak nem idegenkedik a csónakázástól.
Egy smucigságáról ismert belgrádi újgazdag vállalkozó Velencében találkozik egykori iskolatársával.
– Mi szél hozott ide, a lagúnák városába? – kíváncsiskodik a régi barát.
– Nászúton vagyok – mondja a vállalkozó.
– És hol van a feleséged?
– Otthon hagytam, ő már látta Velencét.
Atata szerint a Svejni a nősüléssel szeretné feledtetni azt a pechet, ami a foci-Eb elődöntőjében történt vele, amikor kézzel ért a labdához saját kapujuk előtt, és emiatt ítélték meg csapata ellen azt a tizenegyest, ami eldöntötte a német–francia párharcot, az utóbbiak javára. Így Svejni közreműködésével a németek lemaradtak az európai bajnoki címről.
– Én meg azt mondom magának, Gyula zomzéd – okoskoda a fociszakértő Zacsek –, hogy a Schweinsteigerék megérdemelten estek ki, mert még a Dzsudzsákék is jobbak, mint ők.
– Honnan szedi ezt a marhaságot, Zacsek? Hogy lehet jobb a magyar csapat a világbajnok németeknél?
– Úgy, hogy Dzsudzsákék 3:3-as döntetlent játszottak a portugálokkal, akik a döntőben legyőzték a franciákat, akik megverték németeket. Világos, nem?
– Csodálatos a logikája, Zacsek! – ismeré el atata. – Vetekedik a haladók logikájával. Amikor például a VMSZ-partnerek támogatásával Szabadka díszpolgárává választották Matija Bećković költőt, annak ellenére, hogy az égvilágon semmi köze nincs a városhoz. Azzal érvelve, hogy az enyhén szólva nemzetféltő munkásságáról ismert irodalmár egész Szerbiát adósává tette, Szabadka pedig Szerbiában van.
– Akinek még lett volna illúziója a radikból lett haladókról, az most kijózanodhatott – bólogata a Zacsek. – Amint nyeregbe kerültek, azonnal megmutatták, hogy mennyire „haladók”, és mennyire európaiak, ahogy állítják. De ha már idáig jutottunk, akkor nekem is lenne egy javaslatom a szabadkai díszpolgárságra vonatkozóan!
– Nocsak, Zacsek! Maga is egy költőt szemelt ki?
– Nem, én egy focistát javasolok erre a címre. Méghozzá a Schweinsteigert, a német válogatott kapitányát. Kiváló focista, és nem is tüzelte egymás ellen a balkáni szomszédokat, mint a haladók választottja. Elvégre Svejni mostantól szerb vejkó, így legalább annyi köze van Szabadkához, mint Bećkovićnak.
– Lehet, hogy az új díszpolgár miatt egy kicsit arrébb kell majd helyezni a Kosztolányi-szobrot – veté közbe amama.
– Hogy jön ide a város nagy szülöttjének szobra, Tematild? – döbbene meg atata. – Miért kellene elmozdítani a helyéről?
– Azért, Tegyula, hogy elférjen mellette a Bećković, ha majd szobrot emelnek neki. Egymás mellett a két szellemóriás.
Még a komcsi ánti világban történt. A rendőrök kordont húznak a pesti Vörösmarty-szobor köré. Jönnek a melósok, készülnek a nagy munkára.
Egy idős bácsika megszólítja az egyik rendőrt:
– Mi lesz itt, fiam?
– Megy a Vörösmarty-szobor, jön helyette egy másik, a Rákosi Mátyásé.
– Kár a nagy munkáért! Hiszen elég lenne egy betűt változtatni rajta.
– Hogy gondolja ezt, öreg?
– Hát úgy, hogy a Vörösmarty-ból lehetne Vörös Matyi.
– Jó, jó, de az is oda van írva, hogy „Hazádnak rendületlenül”
– Itt is csak egy betűt kellene változtatni: „Hazudnak rendületlenül”!
PISTIKE, motivált focisztár és garasoskodó gondolás