Amama, mint törökszakértő, azt találgatta a héten, hogy van-e háreme Erdogánnak?
– Nincs okosabb dolgod, Tematild, minthogy ilyen butaságokkal foglalkozzál? – idegeskede atata. – Most, amikor minden a feje tetejére állt ebben az egykori birodalomban. Látod, hogy mekkora a cirkusz a sikertelen katonai puccs után? Rengeteg a halott, folyik a megtorlás, tömegével tartóztatják le az embereket, de nemcsak tiszteket, hanem egyetemi tanárokat, rendőröket, hivatalnokokat, a nép pedig a halálbüntetés visszaállítását követeli. Hogy jutott eszedbe ilyen helyzetben egy olyan mellékes dolog, mint a hárem?
– Úgy jutott eszembe, Tegyula, hogy minden török szultánnak volt háreme. És látom, hogy Erdogánt is úgy ünneplik, mint a Szulejmánt a tévésorozatban. Ráadásul te csak gondolod, hogy a hárem mellékes dolog, mert a padisah a győztes hadjárat után ott talál megnyugvást a gyönyörű szép háremhölgyek között. Az Erdogánra is ráférne egy kis megnyugvás, miután legyőzte a puccsistákat.
– Igazad van, Tematild – ismeré be atata –, van benne vele. A török elnök tényleg úgy viselkedik, mint egy teljhatalmú szultán. Hatezer embert tartóztattak le, és ötvenezret tettek ki az állásukból. Ennyi elvetemült puccsistát még nem látott a világ! A vak is látja, hogy ez tulajdonképpen példátlan politikai tisztogatás, így akarja félreállítani ellenfeleit és a bírálókat. Akiknek a helyébe saját szófogadó mamelukjait fogja állítani.
– Nem hiába tanyáztak a törökök ötszáz évig a Balkánon – fűzé hozzá a Zacsek. – Az egykori alattvalók máig is alkalmazzák a hódítók módszereit.
– Miféle módszerekre céloz, Zacsek?
– Például arra, hogy a győztes haladók itt is lecserélik a kádereket, és saját mamelukjaikat ültetik a helyükbe, mint Vajdaságban. Akik majd hálából engedelmesen szolgálják a padisahot.
Két török pasas beszélget.
– Olyan nőt keresek, aki takarékos, kiválóan főz, elvégzi a házimunkákat, emellett hűséges és a szexet is szereti. Ha ilyet találnék, szívesen elvenném feleségül!
– Szóval te egy háremet keresel!
A Zacsek azt meséli, hogy a sógora is megsínylette a törökországi puccsot.
– Talán csak nem járt Isztambulban soppingolni a kedves sógora pont az államcsínykísérlet idején? – érdeklőde amama.
– Dehogy járt ott! Befizetett egy kedvezményes nyaralásra Bodrumban, az egyik leghíresebb török nyaralóhelyen, de most megijedt a puccstól, és le akarta mondani az utazást, arra hivatkozva, hogy ott háború van. Igen ám, de nem adják vissza a pénzt! Azt mondták neki, hogy az a hely ötszáz kilométerre van Isztambultól, nyugodtan lubickolhat a tengerben, kóstolgathatja a török ínyencségeket, semmi baja sem lesz.
– Nahát! És ha mégis megjelennek ott is a puccsisták, akkor mi történik?
– Semmi gond, mondták az ügynökségen. Akkor elviszik a kedves nyaralókat Nizzába.
Sok baj van mostanában a külföldi nyaralással! Hol a puccsisták, hol meg a dzsihádista merénylők keserítik meg az életüket. A szomszéd Takács is hogy megjárta! A napokban bement kedvenc utazási irodájába.
– Nyaralásról lenne szó, de most valami mást szeretnék, mint eddig!
– Igen? És mire gondolt, uram?
– Talán emlékszik: pár éve önök ajánlották nekem Törökországot. Nos, azt most nem szeretném az ottani helyzet miatt, meg azért sem, mert akkor terhes lett a feleségem.
– Mit szólna Görögországhoz?
– Az sem felel meg. Tavalyelőtt ott voltam szintén az önök ajánlatára, és akkor is terhes lett a feleségem.
– Akkor talán a montenegrói partot tudnám ajánlani.
– Hát, nem is tudom… De keressen valami olcsó szállodát, mert most elvinném a feleségemet is.
Ámde a Donald Trump egyáltalán nem olyan, mint a Takács, mert ő mindenhová viszi magával a feleségét, Melániát.
– Nekem nagyon tetszett, ahogy a szlovén felesége dicsérte az amerikai elnökjelöltet a konvención! – jegyzé meg elérzékenyülve amama. – És amilyen csinos volt a Melánka! Mintha most jött volna ki a ljubljanai divatbutikból. Úgy látszik, szép nevelést kapott otthon, a szlovén szüleitől, a Triglav lábainál. Nem tartom kizártnak, Tegyula, hogy a férje neki köszönheti majd a győzelmet.
– Ne érzelmeskedj, Tematild, mert az amerikai elnökválasztási kampánynak semmi köze a romantikához. Azért dobták be eme volt modellt, aki a republikánus jelöltnek immár a harmadik felesége, hogy ellensúlyozza multimilliomos férje rasszista és nőgyűlölő kijelentéseit. És nagyon remélem, hogy nem ezt a botcsinálta politikust fogják az amerikaiak megválasztani elnöknek, mert annak nem lesz jó vége! Annyit se ért a világpolitikához, mint a mi Tómónk az albán irodalomhoz.
– Nem hogy örülne annak, Gyula zomzéd, hogy esetleg egy volt Jugóból származó, és méghozzá szemrevaló hölgy lesz Amerika First Ladyje – kuncoga a Zacsek. – Aki majd elhozza az elnök férjét erre a bérces balkáni vidékre, megmutatni neki a szülőföldjét. Hátha nekünk is csurran-csöppen egy kis amerikai hitel a felvirágoztatáshoz.
– Csak a felvirágoztatást meg a fellendülést ne emlegesse nekem, Zacsek, mert rögtön felmegy a vérnyomásom! – idegeskede atata. – Tele van már a hócipőm a példátlan gazdasági sikerekről, a sztrádák meg a gyorsvasutak építéséről szóló mesékkel. Közben az annyit emlegetett Belgrád–Budapest gyorsvasútról is kiderült, hogy legfeljebb csak jövőre kezdik építeni, pedig azt ígérték, hogy már 2015-ben hozzáfognak. Vagyis továbbra is múlt századi vicinálissal döcögünk a szebb jövő felé!
Egy utas sétál a szabadkai vasútállomáson. Látja, amint egy vasutas kalapáccsal ütögeti a vonat kerekeit. Odamegy hozzá, megkérdi tőle, miért ütögeti? Az nem válaszol.
Jön egy másik vasutas, attól is megkérdi, hogy miért ütögeti a társa a kerekeket?
– Hát, tudja, a hangokból meg tudja ítélni, hogy eltört-e valami.
– Igen? De miért nem válaszolt nekem, amikor feltettem neki ezt a kérdést?
– Sajnos, tök süket szegény.
