Amama annyira el van gondolkodva mostanában, hogy tegnap is úgy elsózta a krumplipaprikást, hogy a Maci kutyánk se tudta megenni.
– Mi van veled, Tematild, talán felizgatott kedvenc sorozatod, a Szulejmán, ezért nem tudsz odafigyelni a főzésre? – találgatá atata. – Újabb intrikák történtek a háremben?
– Ne viccelődj, Tegyula, mert egyáltalán nem olyan a helyzet, sőt nagyon is komoly. Láttad azt a drámai jelenetet a híradóban, amikor a Vucsics előadta a nagyköveteknek a szomszédok ármánykodását? Tele volt a hangja aggodalommal. És az is milyen drámai volt, ahogy izgalmában minduntalan igazgatta a szemüvegét! Megfagyott a vér az ereimben. Én már azt vártam, hogy bejelenti a háborút.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! Nem kell az ilyesmit mindjárt mellre szívni. Egyébként megszokhattad már a stílusát, tudhatod, hogy szereti kissé eldramatizálni a dolgokat, és közben mártírnak feltüntetni magát. Aki eltűri az őt ért durva támadásokat, de csak azért, mert a nemzet jövője lebeg a szeme előtt. Most a külföldi nagykövetek előtt is beszámolt aggodalmairól, hogy az egész világ tudja, hogy milyen durva szomszédokkal vagyunk körülvéve.
– Azért őszintén szólva nagy kár, hogy pályát tévesztett – jegyzé meg a Zacsek.
– Már megint rébuszokban beszél, Zacsek. Ki tévesztett pályát maga szerint?
– Hát a miniszterelnökünk, Gyula zomzéd. Szerintem mindannyian jobban jártunk volna, ha drámai színésznek megy. Nem hozná ránk a frászt minduntalan.
– Jó, azért el kell ismerni, Zacsek, hogy mostanában tényleg fokozódik a nemzetközi helyzet, ahogyan Virág elvtárs mondaná. Legalábbis itt, a környezetünkben. Már megint dúl a testvéri szeretet a szomszédok között. A horvátok csetnikeznek, emezek az usztasákat emlegetik, Koszovóban az albánok a visszatérő szerbek ellen tüntetnek, Boszniában a Dodik keveri a fekáliát, Szandzsákban meg vasárnap csak hajszálon múlott, hogy nem estek egymásnak a belgrádi meg a Novi Pazar-i szurkolók. És közben mindegyik a másikat okolja az előállt helyzet miatt.
Atata szerint eme volt testvérek pont úgy viselkednek, mint a viccbeli skót, aki londoni élményeit meséli cimboráinak.
– Ezek az angolok mind őrültek! Megszálltam egy olcsó szállodában, és képzeljétek, mi történt! Hajnali háromkor azt hallom, hogy a baloldali szomszéd ököllel dörömböl a falon, a jobboldali szomszéd pedig zokog és hangosan átkozódik. Egy harmadik szomszéd még be is rontott a szobámba, és elkezdett csapkodni a papucsával.
– Ez szörnyű! És te mit tettél?
– Semmit, tudjátok, hogy milyen békés természetű vagyok. Nyugodtan fújtam tovább a dudámat.
De ez mind semmi ahhoz képest, ami a Zacsekéknál történt. A Zacsek anyósa majdnem elköltötte az összes megtakarított pénzét egészségügyi célokra! Alig tudták lebeszélni.
– Nem ismerek magára, Zacsek zomzéd – korholá őt amama. – Eddig úgy tudtam, hogy oda van a kedves anyósáért, és most megtiltaná neki, hogy védje az egészségét?
– Szó sincs egészségről, zomzédasszony, hanem egy óriási átverésről! Hiába próbáltam lebeszélni, elment egy állítólagos ingyenes orvosi vizsgálatra, amit telefonon kínáltak fel neki. Hogy majd rákapcsolják valami csodakészülékre, amely pulzáló mágneses rezonancia hullámokkal mindent megállapít a magas vérnyomástól a reumáig, a szívlötyögéstől az idegekig. Utána már nem is kell majd semmiféle gyógyszert szedni.
– Na és, nem segített neki a pulzáló mágnes?
– Egy frászt segített! A kezébe nyomtak egy elektródát, miközben a készülék ekránján mindenféle számok jelentek meg. Hogy azok állítólag jelzik a betegséget. Aztán közölték vele, hogy óriási szerencsében van része, mert a komputeres sorsoláson véletlenül pont ő nyerte meg a főnyereményüket, ami háromszázezer dinár!
– Na látja, Zacsek, feleslegesen tiltakozik, mert az anyósa még nyert is az ingyenes vizsgálattal.
– Dehogy nyert! Azt a pénzt nem lehet elvinni, hanem vásárolhat rajta a társaság által forgalmazott egészségvédő készülékekből. Csakhogy azok mind legalább százezerrel drágábbak, mint a nyeremény. Az anyósom például egy speciális víztisztító filteres kancsót választott négyszázezer dinárért.
– Jesszusom, ennyi pénzt egy kancsóért! – csapkodá az ő kezeit amama. – Egy antik kínai váza se kerül többe. És meg is vette a kedves anyósa ezt a csodakancsót?
– Még az a szerencse, hogy nem volt nála annyi pénz, hanem hazajött a bankkártyáért. Közben az interneten megkerestem ezt a szabadkai székhelyű céget, és kiderült, hogy rengeteg embert sikerült már becsapniuk az egész országban. Azzal a hantával verik át a gyanútlan ügyfeleket, hogy a mágneses rezonancia közismerten gyógyító hatással van a szervezetre, és hogy jobb megelőzni a bajt, mint később a betegséget gyógyítani. Csak azt nem értem, hogy hol van az egészségügyi felügyelőség, hogy lefülelje ezeket a szélhámosokat?
– Hja, Zacsek, tudhatná, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa, hasonlóképpen, mint Amerika – világosítá fel őt atata. – Csakhogy Amerikában kemény munkával lehet milliókat keresni, nálunk meg agyafúrt bűvésztrükkökkel. Gondoljon arra, hogy a palei jómadár Radován is évekig gyógyította bioenergiával és varázsingával az impotenciával küzdő pénzes palikat Belgrádban, és a haja szála se görbült. Csak akkor fülelték le, amikor már kínossá vált a kormánynak, hogy a titkosszolgálatok ennyi ideig nem tudnak a nyomára jutni.
Az iskolában az osztályfőnök kérdi a tanulótól:
– Apukád foglalkozása?
– Bűvész – feleli a gyerek.
– Ez nagyon érdekes foglalkozás – mondja az osztályfőnök. – És mi a kedvenc mutatványa?
– Kettéfűrészeli a segédjét.
– Nagyszerű. Nos, menjünk tovább: hány tagú a családotok?
– Öt. Apu, anyu, én és van két féltestvérem.
PISTIKE, durva szomszéd és ármánykodó intrikus
