A Zacsekéknél kitört a családi botrány! De nem a Peti egyesei miatt, hanem azért, mert az anyós egy hete nem hajlandó szóba állni a vejkóval.
- Mi történt maguknál, Zacsek zomzéd? – aggóda együttérzéssel amama. – Csak nem tett valamilyen csúnya megjegyzést a kedves anyósára, és megsértette az érzékeny lelkületét? Vagy célzást a csípőbőségére? Mert az nagyon fájó tud lenni.
- Pont fordítva, zomzédasszony! Engem sértett meg az anyósom. Azt mondta rám, hogy haszontalan nemzetáruló vagyok, és megérdemelném, hogy brüsszeli utasításra egy pakisztáni családot költöztessenek be a nyári konyhába, nyolc apró lurkóval. Akik majd követelik, hogy építsek nekik dzsámit a kert végébe, ahonnan minden este felhangzik a müezzin imája. De ő akkor rögtön elköltözik tőlünk, és nem teszi ki magát egy esetleges moszlim molesztálás veszélyének.
- Jesszusom! Csak nem jelentkezett önként a migránsok befogadására, Zacsek? – ijedeze amama. – Mert akkor igaza van a kedves anyósának.
- Dehogy jelentkeztem, nem ment el az eszem! Hanem az a nagy bűnöm az anyósom szemében, hogy nem küldtem el a levélszavazatomat a kvótanépszavazásra. Azt mondja: az ilyen semmirekellő alakok miatt lett érvénytelen a referendum, mint amilyen én vagyok. Akik kényelemből elmulasztották a voksolást, és kellemetlen helyzetbe hozták Orbánékat.
- Igazán nem szép magától, Zacsek, hogy nem élt az alkalommal és nem foglalt állást egy ilyen fontos nemzeti ügyben – veté közbe atata. – Láthatta, hogy mennyire fontos volt a kormánynak a minél nagyobb részvétel, kampányolt, aki csak tehette, még a mi véemeszünk is. Ugyanis az eredmény birtokában fognak harcot folytatni a brüsszeli bürokratákkal a kényszerbetelepítés ellen.
- Lehet, hogy fontos volt nekik, Gyula zomzéd, de ne engem, a határon kívülit okolják a kudarcért, hanem a belülieket. Ők maradtak többségben otthon minden kampány ellenére. Ki tudja miért, nem tartották olyan életbevágóan fontosnak a szavazást. Én csak nem akartam beleavatkozni az ő dolgukba, mert elvégre engem személy szerint nem érint a dolog, sőt, ha jobban belegondolok, még rosszul is járok, mert itt nálunk fognak feltorlódni a szerencsétlen migránsok. És akkor hiába is szavaztam volna így vagy úgy.
- Magával kár vitatkozni, Zacsek – legyinte atata. – Mert látom, hogy nem tudja túltenni magát a kisebbségekre jellemző önző és kicsinyes magatartáson, és nem képes nemzetben gondolkodni. Még szerencse, hogy az ilyenek, mint maga, már köztünk is egyre kevesebben vannak.
Amama szerint a Zacsek zomzédnak azért sincs igaza, mert nálunk is követik a magyar példát. Népszavazást még nem írtak ki, de az emberek már azt rebesgetik, hogy nálunk is lesz kerítés!
- Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy Szerbia is a magyar utat követné? – csodálkoza atata.
- Egyáltalán nem butaság, Tegyula. Nem hallottad, hogy mit mondott a Nikolics elnök? Hogy Szerbia nem lesz olyan tölcsér, amelybe csak beleömlenek a migránsok, de nem ömlenek ki a másik oldalon. Mert már hétezren beömlöttek és itt is maradtak. Ezért kell a kerítés.
- Nem jól hallottad, Tematild. Az elnök tényleg azt mondta, hogy le kell zárni a határt, de a kerítést nem említette, mert Vucsics még tavaly megígérte, hogy ők humánusabbak, mint mások, ezért nem építenek se falat, se kerítést. Hanem majd a katonaság fogja megakadályozni az érkezésüket, de erőszak alkalmazása nélkül.
- Na, erre a humánus fellépésre kíváncsi vagyok, amit a katonaság fog alkalmazni – kuncoga a cinikus Zacsek. –El tudom képzelni, amint az embercsempészek vezetésével megérkezik a határra egy több tíz fős migráns csoport, és akkor a tizedes megállítja és tolmács segítségével udvariasan megkéri őket, hogy legyen szíves, forduljanak vissza. Mert mi nem vagyunk tölcsér. És akkor ők a tolmács útján elnézést kérnek, és visszafordulnak.
Jaés a Belgrád-Szabadka autópályán a rendőr leállít egy autót. A vezető letekeri az ablakot, és megkérdezi:
- Valamilyen szabálytalanságot követtem el?
- Nem, ellenkezőleg! Éppen azért, mert példás vezetőként minden szabályt betartott, és mert maga a százezredik utas ezen a szakaszon, a közlekedésügyi minisztérium jutalomban részesíti.
- Hú, pedig már azt hittem, a jogsimat akarja megnézni. Az ugyanis már lejárt két éve.
Megszólal a sofőr felesége:
- Egy szavát se higgye, tökrészeg!
Mire a hátsó ülésről közbeszól egy migráns kinézetű utas:
- Ugye mondtam, hogy menjünk a mellékúton ezzel a lopott járgánnyal, ott nincs ellenőrzés.
A csomagtartóból is kiszólnak:
- Átértünk már a határon? A Fatima meg a gyerekek már nagyon rosszul vannak…
Ámde nemcsak a migránsok okoznak gondot, hanem a meteorológusok is. A héten úgy lehűlt, hogy amama virágai mind lekonyultak.
-Ugye mondtam, Tegyula, hogy hozd be a kályhacsövet, mert vége a vénasszonyok nyarának, és fűteni kell – korholá a nem törődő fatert amama. – Most melegedhetünk a méregdrága kilowattokkal. A hegyekben már le is esett az első hó.
- Naés? – kontráza atata. –Tudtommal mi síkságon élünk. Ráérünk még a fűtéssel.
-Nekem van egy jól bevált módszerem a hideg elleni védekezésre – szóla a Zacsek. – Sokkal olcsóbb, mint a tűzifa vagy a szén. Egy kupica papramorgó reggel, egy kupica este. A sógoromtól tanultam, neki ezen a téren nagy tapasztalata van. Ő mindent baját így gyógyítja. Ha például vacakol a szíve, akkor megiszik egy pohár vörösbort.
- És a vérnyomást mivel gyógyítja? – érdeklőde amama.
- Fütyülős barackpálinkával.
- És ha fáj a gyomra?
- Arra természetesen gyomorkeserűt használ.
- És vizet mikor iszik?
- Olyan beteg még nem volt a sógor.
PISTIKE, példás síksági és humánus migránsszakértő