A Zacsek azzal állított be, hogy olyan izgalmas krimit nézett este a tévében, hogy utána alig tudott elaludni.
– Mesélje már, Zacsek, mi volt az a nagy izgalom? – kérdé atata. – A szimpatikus New York-i rendőrfőnök szitává lőtte a durva kéjgyilkost? Vagy a távol-keleti kungfu-bajnok tett ártalmatlanná egy maffiavezért? Eltaláltam?
– Nem, a történet egy balkáni államban játszódik, ahol éppen választásokat tartanak. De még mielőtt lezárnák a szavazó urnákat, a rendőrségnek sikerül lelepleznie egy veszélyes terrorcsoportot, amely a baráti szomszéd országból érkezett, és arra készült, hogy zavargásokat robbantson ki, mi több, hogy letartóztassa a miniszterelnököt. És hogy még izgalmasabb legyen a dolog, a bandát a szomszéd ország volt rendőrfőnöke vezette!
– Értem, Zacsek. Igaza van, tényleg krimibe illő eseményről van szó, akár meg is filmesíthetnék Hollywoodban, annyira szövevényes. Amint a szélső jobboldali Fogadalmisták nevű hazafias tömörülés tagjai, élükön a nyugalmazott rendőrfőnökkel éjnek évadján átlépik a montenegrói határt, aztán három csoportra oszolva a főváros felé veszik az irányt. Hogy majd a választási eredmény kihirdetése után rendbontásokat provokáljanak.
– Kriminek krimi, Gyula zomzéd – bólogata a Zacsek –, csak túl sok benne a banális részlet.
– Mire gondol, Zacsek?
– Az itteni magyarázkodásra. Arra a kérdésre például, hogy mit keresett ott Dikics tábornok a csoportjával pont a választások napján, azt a választ adták, hogy tulajdonképpen egy csodatevésről híres montenegrói kolostorba igyekezett betegsége miatt. A csoport tagjai pedig, akik eddig számos balhéban közreműködtek, talán csak elkísérték, mint ájtatos zarándokok. Vagy az is egy érdekes mese, amit egy belgrádi újság írt: Dikicset tulajdonképpen maga Gyukánovics miniszterelnök fizette le százezer euróval, hogy eljátssza a puccsista szerepét.
– De az is lehet, hogy az egész mögött a rosszindulatú sipik húzódnak meg – okoskoda amama. – Össze akarják veszíteni a testvéreket.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy az albánoknak köze van ehhez az incidenshez?
– Nem butaság, Tegyula, mert azt mesélik az emberek, hogy egy albán rendőrfőnök fogta el a csoportot, ő állítja, hogy terroristák, és disznóság, hogy a góracok jobban hisznek egy albánnak, mint a szerb testvéreknek.
– Jól van, bízzuk rájuk, hogy megmagyarázzák egymásnak ezt a kínos esetet – legyinte atata. – Mi meg örüljünk, ha nem lesznek az egésznek komolyabb következményei.
– Pont úgy járt eme nyugalmazott rendőrfőnök, mint az én unokaöcsém – fűzé hozzá a kuncogó Zacsek.
A koma összemelegedett egy szexi elvált asszonnyal, és titokban találkozgatott vele. Egy alkalommal a felesége kileste őket.
Este számon kérően megkérdezi a férjétől:
– Mondd, Jenő, ki volt az a kis cafka, akivel összebújva sétálgattatok a parkban?
– Aranyom, tévedsz. Én senkivel se sétálgattam.
– Ne hazudj! Saját szememmel láttam, ahogy ölelgetted!
– Hát idáig jutottunk! Hogy már a saját szemednek jobban hiszel, mint a hites uradnak?
De nemcsak a Zacsek unokaöccsét leplezték le, hanem a kényes leszkováci melósokat is.
– Nem értettem pontosan a híradóban, Tegyula, miért keresett a Vucsics a leszkováci kábelgyárban pelenkát?
– Már megint kevered a dolgokat, Tematild! Nem a miniszterelnök kereste a pelenkát, hanem az ottani dolgozók panaszkodtak arra, hogy kénytelenek pelenkát viselni, mert a szigorú koreai üzemvezetők nem engedik őket az illemhelyre. Még azt is megtiltották nekik, hogy üdítőt igyanak munka közben, hogy kevesebbet kelljen kimaradozniuk a WC-látogatás miatt. Sőt, néhány melós arra panaszkodott, hogy a főnök bottal hátba verte, mert görnyedten állt a gép mellett.
– Hát ez szörnyű kizsákmányolás! – háborga amama. – Remélem, védelmébe vette őket a Vucsics, amikor a héten ott járt, és rendre utasította ezeket a kegyetlen keleti kapitalistákat.
– Tévedsz, Tematild. Éppen ellenkezőleg, a panaszkodó melósokat osztotta ki, amiért kifogásuk van a fegyelmet követelő főnökség ellen, akik egy rendkívül jól működő üzemet vezetnek. Túl nagy az igényük, mondta, ahelyett hogy örülnének, hogy egyáltalán van állásuk. Mert ő sehol se látott egy pelenkát sem.
– Ezt nevezem én a munkásokról való gondoskodásnak! – állapítá meg a szindikalista Zacsek. – Folyton azzal dicsekszik, hogy sikerült idecsábítania valamilyen külföldi céget, ahol majd ennyi meg ennyi ember jut álláshoz, csak éppen azzal nem törődik, hogy milyen munkakörülmények közé kerülnek. Meg azt is elfelejti megmondani, hogy az állam hány millió adókedvezményt adott a külföldi vállalkozónak, hogy részleget nyisson nálunk. Csak az a fontos, hogy a kamerák előtt dicsekedhessen, hogy mekkora jótevője a népnek!
– Látom, Zacsek, hogy maga titokban még mindig a szocialista önigazgatásról álmodozik – inté őt atata. – Pedig annak az időszaknak már régen vége van, most éppen az akkor felvett hiteleket törlesztjük. Ha nem tudná, itt is beköszöntött a haladó kapitalizmus, amelyben mindenki úgy tapos, ahogy csak tud. Magát se a szép szeméért alkalmazza a főnöke, hanem mert jól ki akarja zsákmányolni. És akkor még örüljön, ha nem kényszerül pelenkára.
Meghal az öreg káromkodós Pista bácsi és a pokolba kerül. A kapunál lehet választani: kapitalista vagy kommunista pokol. A kommunista pokol előtt hatalmas sor áll, a kapitalista pokol előtt senki. Megkérdezi a portást:
– A kapitalistáknál mit csinálnak az emberekkel?
– Bográcsban főzzük őket, vasszegeket verünk a lábukba, és forró zsírral kenegetjük őket.
Hát ez bizony nem túl kellemes dolog, elmegy hát a kommunista pokolba. Megkérdezi a portást, hogy ott mi vár az érkezőkre?
– Bográcsban főzzük őket, vasszegeket verünk a lábukba, és forró zsírral kenegetjük őket.
– Akkor hogy van az, hogy itt ugyanazt csinálják, és mégis ekkora sor áll?
– Hát azért, mert vagy bogrács nincs, vagy vasszeg nincs, vagy pedig zsír nincs.
PISTIKE, kényes melós és hiszékeny zarándok
