Egy hét se múlhat el, hogy amama ne pánikoljon valami miatt. Olyan idegesen jött haza a városból, mintha ellopták volna a pénztárcáját, benne az egész havi konyhapénzzel.
– Képzeld, Tegyula, mi történt: leszólított egy külföldi ügynök az utcán. Azt kérdezte, hogy merre van a piac? De előbb körülnézett, hogy nincs-e rendőr a közelben. Meg azt is kérdezte, hogy akarok-e kitűnő minőségű szűzdohányt venni? Azt mondta, nagyon olcsón adja és garantáltan hercegovinai áru. Egy reklámszatyor volt nála, biztosan abban a volt a fegyver, hogy ne keltsen feltűnést.
– Honnan szeded ezt a szamárságot, Tematild, hogy külföldi ügynök volt az ipse, és nem csak egy dohányáruval feketéző csempész? – idegeskede atata. – Merthogy újabban úton-útfélen kínálgatják a finánc nem látta portékájukat.
– Onnan, hogy fekete napszemüveget viselt, mint a kémek, közben meg szemerkélt az eső. És a kiejtése is tisztára idegenes volt. Meg azt is láttam, amint utána beszáll egy fekete luxusautóba, és elviharzik. Honnan lenne egy svercernek ilyen autója?
– Már te is rémeket látsz, Tematild, akárcsak a miniszterelnök. Olyan drámaian adta elő legutóbb is, hogy mindenfelé külföldi kémek garázdálkodnak az országban, hogy a jónép tisztára összeszemetelte magát. Sőt, azt is elújságolta, hogy a derék belügyesek már le is füleltek egyet közülük, aki vezető beosztásban dolgozott a bűnügyi rendőrségen. Közben azért igyekezett megnyugtatni a polgárokat, hogy ő ezt nem fogja tűrni, mármint az ágensek aknamunkáját, és majd rendet fog tenni.
– Milyen szerencsénk van, hogy ilyen buzgó és gondoskodó vezetőink vannak! – kuncoga a cinikus Zacsek. – Hallgattam a Sztefánovics belügyminiszter beszámolóját is erről a leleplezésről. Csak azt nem értem: ha évek óta tudták, hogy az illető bizalmas adatokat juttat el egy külföldi hírszerző szolgálatnak, akkor miért nem tartóztatták le előbb? Az meg egyenesen vicces volt, hogy a pasast állítólag azután fogták el, hogy egy parkban találkozott a megbízójával, aki azután bement egy kapu alá, átöltözött, és parókát tett fel. Hát én még ilyen balek parókás ügynökökről nem hallottam, akik fényes nappal a parkban találkozgatnak!
– Nem tudhatja, Zacsek, lehet, hogy tényleg így volt. Az a fontos, hogy eredményes munkát végeztek és sikerült kézre keríteni az illetőt.
– Eredményes munka az lett volna, Gyula zomzéd – ellenkeze a kukacos Zacsek –, ha lefülelik azokat a szélsőségeseket, akik két hete terrorakciót akartak végrehajtani Cérnagórában a ruszkik megrendelésére és letartóztatni a gyűlölt Gyukánovicsot. Mert a Vucsics is kénytelen volt elismerni, hogy tényleg itt szervezkedtek. Szégyen, hogy a góracoknak kellett figyelmeztetniük a szeretett volt testvéreket, hogy miféle alakok mesterkednek náluk.
Jaés az öreg Danilónak volt három fia. A legidősebbet elküldi Belgrádba pénzt keresni. Egy év múlva hazatér a fiú, de csak ezer eurót sikerült összeszednie.
– Mit csináltál te szerencsétlen gyetics, hogy csak ennyit tudtál megtakarítani?
– Csempészettel próbálkoztam, de nem ment. Ott mindenki ezt csinálja.
Elküldi az öreg a középső fiát, egy év múlva visszatér ezerötszáz euróval.
– Hogyhogy csak ennyi? Mit csináltál?
– Droggal próbálkoztam, nem megy, ott mindenki ezt csinálja.
Útra kel a legfiatalabb fiú. Egy év múlva egy koffer pénzzel, tízezer euróval jön vissza!
– Gratulálok, fiam! Mondd, hogy csináltad, hogy ennyi pénzt tudtál gyűjteni?
– Előbb én is csempészettel, majd droggal próbálkoztam, nem ment. Erre kiültem a teráziai kút mellé, és kitettem egy táblát: „Górac vagyok, hazamennék, de nincs elég pénzem vonatjegyre”.
Ámde nemcsak egy veszélyes ügynök letartóztatásának örülhettünk a héten, hanem annak is, hogy milyen kiváló gazdasági eredményeket értünk el, és hogy mennyire kedvező a költségvetési helyzet. A valutaalap szakemberei csak ámultak-bámultak, amikor a kormányfő beszámolt nekik a mesés eredményekről!
– Fütyülök én a büdzsére, engem az érdekel, hogy mennyi zsozsót kapok – jegyzé meg a smucig Zacsek. – Nem tudom, hogy a németeknél hogy áll a költségvetés, csak azt tudom, hogy a sógorom majdnem tízszer annyit keres németben, mint én.
– Ilyen szép pályát futott be a kedves sógora odakint, hogy ekkora hatalmas fizetése van? – csodálkoza amama.
– Egy frászt, köztisztasági menedzserként dolgozik, vagyis kukázik. Mégis valóságos Krőzus hozzám képest. Hol a Kanári szigeteken nyaral, hol meg a francia Alpokban telel. Én meg képtelen vagyok elvinni a családomat még a legolcsóbb görögországi tengeri nyaralásra is. És akkor hallom, hogy a valutaalaposok még azt is elutasították, hogy néhány százalékkal növeljék a nyugdíjakat meg a fizukat a közszférában, amit a Vucsics még augusztusban megígért.
– Hja, Zacsek, maga is abba a hibába esik, hogy nem veszi figyelembe a kegyetlen realitásokat – inté őt atata. – Amelyekre a valutaalap szakértői is figyelmeztettek. Például arra, hogy nem lehet emelni a járandóságot ott, ahol minden melósra egy nyugdíjas jut. És ahol annyi az állami fizetésből élő köztisztviselő, hogy azt egy háromszor nagyobb ország sem bírná el. Ezért ne legyen telhetetlen, és érje be azzal, hogy esetleg 2017 végén emelkedik a fizetése!
Két régi barát összefut az utcán. Egyikük nagyon rossz bőrben van, sápadt, szomorú.
– Mi van veled? Úgy nézel ki, mint akit nagy szerencsétlenség ért.
– Így is van. Képzeld, három hete meghalt a bácsikám Amerikában, és rám hagyott tízezer dollárt.
– Szomorúan hallom a hírt. De akkor most gazdag vagy, haver!
– Várj, még nem fejeztem be. Két hete elhunyt egy unokabátyám, és tőle is örököltem húszezret.
– Akkor nincs okod panaszra!
– Ez még mind semmi. A múlt héten meg a nagyapám halt meg, és örököltem még majdnem százezret.
– Hihetetlen! Most már igazán nem értem, akkor mi a problémád?
– Az, hogy ezen a héten meg semmi…
PISTIKE, titkosügynök és smucig örökös
