A Zacsekpetivel megfogadtuk, hogy idén sokkal szorgalmasabb tanulók leszünk, mint tavaly. Legalább 4 százalékkal több lesz az ötösünk, úgyhogy tanulmányi eredményeinkkel megközelítjük az olasz meg a francia nebulókat. Emellett takarékoskodunk a zsebpénzzel, hogy ezzel is hozzájáruljunk a családi deficit csökkentéséhez. Így a züleinknek jut is, marad is a 450 eurós átlagból.
– Jaj, de rendesek vagytok, Tepisti! – lelkendeze amama, miután értesült a fogadalmunkról. – Öröm hallgatni ezeket a szívet-lelket melengető ígéreteket az újesztendő küszöbén. Remélem, nem fogunk csalatkozni bennetek!
– Legfeljebb csak annyira fogunk csalatkozni, mint a Vucsics ígéreteiben – legyinte atata, az örök szkeptikus. – Például abban az ígéretben, hogy életszínvonalunk annyira megemelkedik az idén, hogy megközelíti az olaszokét meg a franciákét. Nemsokára pedig annyit fogunk keresni, mint a németek meg a svédek. Nem tudom, vannak-e még olyan naiv honpolgárok, akiket megtéveszthet ezekkel a rózsaszín álmokkal, vagy akik elhiszik neki, hogy ekkorát növekszik az átlagbér? És ezzel majdnem utolérjük a szorgalmas góracokat, akik már tavaly ötszáz eurót vittek haza.
– Akkor maga, Gyula zomzéd, alábecsüli a miniszterelnök rajongóinak táborát – veté közbe a Zacsek. – Nem olvassa az ankétokat? Még elnöknek is őt szeretnék megválasztani. Ha a rajongóktól függne, akkor ő lenne egy személyben az elnök, a miniszterelnök és az összes miniszter.
– Jesszusom, akkor mikor aludna, szegény Vucsics? – sopánkoda amama. – Amikor így is huszonnégy órát dolgozik.
A Zacsek szerint ez az imádat főleg abból fakad, hogy a választóknál kollektív amnézia szindrómával állunk szemben.
– Nem is tudtam, hogy a borkultúra mellett pszichológiával is foglakozik, Zacsek. Talán nincs megelégedve a szakmai elő menetével és pályaváltásra készül? De hogy jön ide az amnézia?
– Úgy, hogy nincs még egy ország, ahol ennyire feledékenyek az emberek, mint nálunk. Az már szinte kóros jelenség, valóságos szindróma, ahogy egy nap alatt elfelejtik, hogy milyen ígéretekkel áltatták őket a politikusok. Mint mondjuk azzal a tavalyi ígérettel, hogy hárommilliárd dollárt kapunk az araboktól a belgrádi vízi város építéséhez, vagy hogy az orosz piac befogadja az itthon eladhatatlan Fiat gépkocsikat. Hogy a rengeteg újonnan megnyitott üzemet ne is említsem, amelyek soha nem látott mértékben fellendítik az ipari termelést. Utána meg semmit se hallunk róluk.
– Én is hiába kerestem a boltokban a híres indonéz nudlit – fűzé hozzá amama. – Amit abban az indiai üzemben gyártanak, amelyet a Tómó elnök adott át tavaly. Főztem volna belőle indonéz mákos nudlit, de hiába, ha nem lehet kapni. Biztosan annyira kapós külföldön, hogy nekünk már nem jut.
A nyolcvan éves Jóska bácsitól kérdezi a felesége.
– Mondd, bevetted reggel a Cavintont?
– Ne aggódj, szívem, persze, hogy bevettem.
– Akkor figyelj ide! De jól figyelj, nehogy elfelejts valamit. Elmész a boltba, veszel két dolgot: tejet meg kenyeret. Nem fogod elfelejteni?
– Ugyan már! Hogy felejtetném el? Két dolog: tej meg kenyér.
Az öreg elmegy. Félóra múlva jön vissza.
– Tessék, itt van a fogkefe…
– Véééén hülye!! Nem megmondtam, hogy két dolog kell?! Hol a fogkrém?
Ámde nem mindenkinek okozott csalódást a kormány, mert a nyugdíjasok igenis örülhetnek a gondviselésnek. A Vulin miniszter bejelentette, hogy napról napra javulni fog a helyzetük, januártól pedig emelésben is részük lesz!
– Gondolom, a kedves anyósa most elégedett, Zacsek zomzéd, hogy növekszik a járandósága – érdeklőde amama. – Ez remek hír a nyugdíjasoknak!
– Igen, amint meghallotta a bejelentést, rögtön dupla vérnyomáscsökkentőt vett be, nehogy az örömtől felugorjon a szisztoléja és megüsse a guta. Már el is kezdte az ábrándozást, hogy mire költi azt a pénzt, amennyivel többet fog kapni a másfél százalékos emelés után.
– Talán befizet valamilyen egzotikus utazásra?
– Hát arra azért nem futja abból a négyszáz dinárból. Előbb úgy tervezte, hogy vesz rajta egy tábla mogyorós csokit, ami a kedvence. De aztán meggondolta magát, és inkább felajánlja a Vulinnak, hogy vegyen magának egy sisakot.
– Minek a sisak a miniszternek, Zacsek?
– Azért, hogy be ne törjék a fejét a nyugdíjasok a másfél százalék miatt. Amikor két év óta húsz százalékokat vonnak le tőlük.
A Zacsek anyósa, aki még mindig sokat ad magára, a múltkor bizalmasan bevallotta háziorvosának, hogy neki már csak két kívánsága van az életben.
– Ne is mondja, asszonyom, eltalálom: az egyik kívánsága az, hogy találkozzon egy fess öregúrral, a másik pedig, hogy megkérje a kezét. Eltaláltam?
– Jaj, dehogy találta el, doktor úr! Az egyik kívánságom, hogy legyen a vérnyomásom alacsonyabb, a másik, hogy a nyugdíjam legyen magasabb.
Hála a meteorológiának, a héten ízelítőt kaptunk a szibériai zimankóból, mintha máris gubernium lennénk Putyin testvéréknél. Atata nem győzte behordani a tüzelőt, nekem pedig a hólapátolás volt a feladatom. De még plusz a náthaláz is terjed, a Zacsekpeti például úgy belázasodott, hogy a zülei nem is fűtenek már a szobájában, így is meleg van nála.
Amama a lelkemre kötötte, hogy senkivel se pusziszkodjak, ha újévet akarok kívánni, és obavezno mossak mindig kezet. Mert ez olyan konok ázsiai vírus, hogyha elkapom, akkor a leggondosabb gyógykezelés ellenére is legalább egy hétig fogom nyomni az ágyat.
– És ha nem gyógykezelnek?
– Akkor hét napig.
Két telepi srác beszélget az iskolaudvaron:
– Az én influenzám sokkal súlyosabb volt, mint a tiéd!
– Miért?
– Mert pont a téli szünetre esett.
PISTIKE, feledékeny rajongó és ábrándozó pszichológus
