A Zacsek sürgős kölcsönért folyamodott atatához, mivel a zösszes pénzét elköltötte, és még messze van elseje.
– Egy kisebb összeg is megfelelne Gyula zomzéd, de ha megkérhetném, maradjon köztünk az ügy, ne tudja meg a feleségem, mert meg akarom lepni.
– Nem is tudtam magáról, Zacsek, hogy ilyen romantikus természetű és ennyi év házasság után is meglepetést készít a feleségének – csodálkoza atata. – Talán valamilyen szép sálat vesz neki, vagy egy nagy csokor virágot? De nem gondolja, hogy egy kicsit elkésett? A Valentin-nap ugyanis már elmúlt.
– Semmi köze a kölcsönnek a Valentin-naphoz! És nem is sálat vagy virágot akarok venni, hanem csak bevásárolok az önkiben. Tegnap vettem egy liter étolajat, tegnapelőtt pedig két kiló krumplit.
– És ezzel akarja meglepni a kedves feleségét, a krumplival meg az olajjal? – kérdé kissé csalódottan amama.
– Dehogyis! A meglepetés majd később jön. Egyelőre csak a számlákat gyűjtöm. Még kettő hiányzik, és akkor ki lesz a harmadik boríték is. A jövő héten pedig feladom őket.
– Aha, most már értem! – legyinte atata. – Szóval magát is megfertőzte a kormány nyugtás nyereményjátéka. Küldözgeti a számlákat abban a naiv hitben, hogy pont maga lesz a szerencsés nyertes, aki megnyeri a belgrádi luxuslakást. Nem hittem volna, Zacsek, hogy maga is felül ennek a bugyuta játéknak. Tudja, hogy már eddig is több, mint másfél millió borítékot osztottak ki, nyeremény meg csak egy lesz?
– Azt sose tudni, hogy Fortuna istennő kit vesz kegyeibe, Gyula zomzéd – hencege latinos műveltségével a Zacsek. – Tegnap például egész nap viszketett a bal fülem. Ez biztos jele a szerencsének. A feleségemnek pedig az lesz a legnagyobb meglepetés, ha átadom neki az új lakás kulcsát! Persze, magukat is meghívjuk a nagy eseményre.
– Bár csak beválna magának a fülviszketés, mint a szerencse előjele, Zacsek szomszéd – sóhajta amama. – Én már sajnos nem bízok az ilyen jelekben, ezért nem is gyűjtöm a számlákat. A múltkor például lekakilt az utcán egy galamb, ami állítólag szintén szerencsét hoz, de semmi sem történt. Alig tudtam lekaparni a kabátomról.
– Lehet, hogy téves galamb volt a tettes, zomzédasszony – kuncoga a Zacsek. – Talán egy ellenzéki galambász tubicája volt, az pedig közismerten nem hoz nálunk szerencsét.
De nemcsak a fülviszketés meg a galamb hozhat szerencsét. Kovács összefut a barátjával.
– Tegnap láttalak egy fantasztikus nővel, amint éppen egy vadonatúj Audiból szálltatok ki – mondja neki. – Áruld el, honnan van ennyi pénzed?
– Onnan, barátom, hogy rám mosolygott a szerencse. Lottóztam és közben lóherét morzsolgattam. És bejött a főnyeremény! Próbáld meg te is.
Egy hét múlva ismét találkoznak, Kovácsnak fel van kötve a karja.
– Mi történt veled? – kérdi a barát.
– Megfogadtam a hülye tanácsodat… Nem tudom, hogy te hogy csináltad, de engem az a marha állat úgy megrúgott, hogy két métert repültem.
Atata szerint a kormány nyereményjátéka is pont ilyen buta vicc, amivel a jónép siralmas helyzetéről akarja elterelni a figyelmet. Az ilyesmire mondják, hogy kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek.
Ámde az igazi örömhírt csak most mondom: a zeretett Vucsics lesz a haladópárti elnökjelölt! Így döntött a pártvezetőség.
– Megmondom őszintén, Tegyula, nekem egyáltalán nem okozott meglepetést a döntés – kommentálá az eseményt amama. – Normális, hogy az apukát a fiacskája váltja fel. Így van ez a királyságokban is. Egyedül azt furcsállom, hogy eddig nem teregették ki az újságok, hogy a Tómónak törvénytelen csemetéje van. Igaz, egyáltalán nem hasonlít rá.
– Miket beszélsz, Tematild? – izgula atata. – Persze, hogy nem hasonlít rá, mert a miniszterelnököt csak politikai értelemben nevezik Nikolics fiának, mivel az ő védőszárnyai alatt kezdte pályafutását. De várjál még a kommentárral, mert egyáltalán nem biztos, hogy Nikolics belemegy ebbe a játékba. A szerda esti állami ünnepségen ugyanis általános meglepetésre bejelentette, hogy ő is indulni akar az elnökválasztáson! Amit Vucsics hívei szégyenteljesnek minősítettek.
– Nem értem, miért lenne szégyenteljes? – kontráza a Zacsek. – Na és, mi van abban, ha ő is meg akarja méretni magát, mint elnökjelölt? Ha szabad a Vucsicsnak, a Jeremicsnek, a Jankovicsnak meg a többieknek, akkor neki is szabad. Végeredményben ez is szerencsejáték: ha nyer, nyer, ha nem, hát nem. Legalább megpróbálta. Nem lesz később lelkiismeret-furdalása.
– Ne hülyéskedjen, Zacsek, maga is tudja, hogy egy pártnak csak egy jelöltje lehet. Úgyhogy jó nagy kalamajka készül. Már az is nagy dilemma állítja őket, hogy ki váltsa fel Vucsicsot a kormányfői poszton.
– Miért kellene őt felváltani, Tegyula? Tudod, hogy milyen szorgalmas, eddig is napi huszonnégy órát dolgozott. Ha megválasztják, akkor tizenkét órát elnököl, tizenkét órát pedig kormányoz.
A Zacsek sógora is próbára tette a szerencséjét, akárcsak most a Nikolics. Tavaly Pesten járt a feleségével és felfedezett egy játékbarlangot.
– Drágám, úgy érzem, ha most bemegyek a kaszinóba, valóságos vagyont teremtek ebből a húsz euróból, ami még maradt a pénzünkből!
Azzal neki is vágott a szerencsejátéknak. Az első gépnél azonnal nyer ezer eurót! A másodiknál megtízszerezi nyereményét. Ekkor odaül a rulett-asztalhoz, és mind a tízezer eurót felteszi a feketére.
A piros nyer, oda az egész pénze. Lógó orral visszamegy a szállodába.
– Na, hogy sikerült? – kérdi a felesége.
– Hát, nem a legjobban. De sebaj, mi nekem az a húsz euró?
PISTIKE, szerencse fia és ellenzéki galambász
