Amama húsvétkor is folyton csak panaszkodik! Hogy drága a tojás, drága a sonka, drága a bárányhús.
– Hogy lehet így felkészülni az irgalmasság ünnepére, Tegyula, amikor mindennek felment az ára a szupermarketban? A tojás például már húsz dinár, a bárány hétszáz, a füstölt házi sonka még drágább. A pénztárcám meg olyan lapos, mint a palacsinta. Legszívesebben én is csatlakoznék az egyetemista tüntetőkhöz.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! – idegeskede atata. – Mit keresnél te a választási csalásokat meg az elnöki teljhatalmat kifogásoló diákok között, ráadásul húsvétkor? Még majd megvádolnának, hogy téged is lefizettek a bukott elnökjelöltek, a Jankovics meg a Jeremics. Meg hogy káoszt akarsz előidézni az országban macedón forgatókönyv szerint, ahogy Vucsics mondja. A drágaságnak különben sem a kormány az oka, hanem a kemény tél, állítják a szakemberek. A zord időjárás következményei miatt a termelők kénytelenek felemelni az árakat.
– Maga csak ne védelmezze a kormányt, Gyula zomzéd! – tiltakoza a rebellis Zacsek. – Nagyon is igazuk van a fiataloknak, akiknek elegük van a felvirágzásról szóló tündérmesékből, miközben azt látják, hogy a szüleik nyomorognak. Meg azt, hogy a pártkáderek hamis diplomákkal hencegnek és betöltik az összes zsíros állást, miközben ők az igazi diplomájukkal kénytelenek külföldre menni segédmunkásnak.
– Jó, de ennek semmi köze a dráguláshoz, Zacsek. Azt azért, gondolom, nem vitatja, hogy cudar telünk volt, és ez kihat az árakra. Az állatok is megszenvedték a kemény mínuszokat.
– Én olyan tyúkot még nem láttam, amely hallgatja a meteorológiát, és aszerint tojik, hogy hány fok lesz holnap – tromfola a Zacsek. – Mert nem a februári zimankó idején ugrott meg a tojás ára, hanem most, húsvét előtt, amikor gyönyörű langyos időnk van, ideális a tojók számára. Azt mondom én magának, Gyula zomzéd, hogy a drágulás is összefügg a tüntetésekkel, mert az emberek látják, hogy valami nem stimmel a kormánypropagandával, valami készül, valami fortyog a fazékban. És ilyenkor a bizonytalanság miatt megugranak az árak.
– Szokás szerint rémeket lát, Zacsek, akárcsak egyes bulvárlapok – legyinte atata. – Azok, amelyek folyton káoszt meg polgárháborút jósolnak a felvonulások miatt, a jövő hétre például azt, hogy vér fog folyni az utcákon. Én meg úgy gondolom, hogy ezek a szegény fiatalok előbb-utóbb belefáradnak a demonstrálásba, mert őket nem tömik szendvicsekkel meg napidíjjal, mint a haladó mítingelőket a kampány idején. És akkor, sajnos, minden marad a régiben.
Jaés atatának eszébe jutott egy vicc, amelyből az is kiderül, hogy mi is okozhatta ezt a mostani helyzetet.
Vitatkozik az orvos, a természettudós és a politikus, hogy kinek a mestersége volt előbb:
– Az orvostudomány olyan régi, hogy az emberiség megjelenése óta létezik – mondja az orvos.
– Az semmi – legyint a természettudós. – A mi kutatásaink tárgyai, például a dinoszauruszok, már az emberiség megjelenése előtt léteztek, előtte csak a nagy káosz volt.
Erre kihúzza magát a politikus:
– Na, és mit gondoltok, ki okozta a káoszt?
A zőseim pedig azon vitatkoztak húsvét előtt, hogy kinek mit hozzon a nyuszika?
– Én szeretnék egy szép táskát, Tegyula – jelentkeze amama. – Jó, nem kell olyan méregdrága, ami pont három fizetésedbe kerülne, mondjuk krokodilbőr, de ne is legyen valami olcsó kínai műanyag.
– Miért nem jó neked a szatyor, Tematild, mint minden rendes háziasszonynak? – bosszankoda atata. – És ugyan ki vesz a feleségének három fizetésért táskát?
– Látszik, hogy nem jársz piacra, Tegyula, ahol mindenről értesülhetnél. A Nikolics Tómó elnök vett a Dragica feleségének. Olyan táskát kapott az urától, ami három elnöki fizetésébe került! Meg százezerért vásárolt neki ékszert, mert ő egy gavallér… Hogy a márkás ruhakölteményeket ne is említsem. Te meg egy vacak táskára is sajnálod a pénzt.
– Hát nem pont a Tómó fizetéséből öltözködik az elnökné, Tematild, hanem a sajátjából. Köztudott, hogy egy sikeres humanitárius alapítványt működtet, amelybe több millió eurós adományok folynak be kilétüket titkoló tehetős üzletemberektől, és ebből óvodákat meg bölcsődéket építenek. A héten nyitották meg például a sumadijai Disney-landot. Ez mind az adományokból van. Egy arab olajsejk például, aki nagyon megkedvelte a Nikolics házaspárt, nagyjából egymillió eurót ajándékozott.
– Arra azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tár fel a rendőrségi vizsgálat, ami állítólag megindult a Dragicáék ellen – kuncoga a Zacsek. – Olvasom, hogy egy építkezési vállalkozó tett feljelentést az alapítvány ellen, miután azt kérték tőle, hogy a munkálatokért megszabott összeg húsz százalékát fizesse vissza nekik. Állítólag ez bevett gyakorlat az alapítványnál. Ha ez igaz, akkor rögtön fény derülne arra is, hogy miből futotta az első hölgynek a flancolásra. Merthogy szeret divatozni, meg hogy milliós ékszereket visel, azt a vak is látja. Közben az elnök férje igencsak szerény, 130 ezres fizetést kap.
– Lehet, hogy ez mind csak rosszindulatú ellenzéki pletyka, Zacsek zomzéd – találgatá amama. – Megfeledkeznek arról, hogy a Tómónak virágzó pálinkafőzdéje van, ami biztosan szépen jövedelmez, merthogy a Tomovacsa nagyon kapós a sumadijai piások körében. Mi is vehetnénk egy üveggel, Tegyula, hogy megkínáljam a locsolkodókat hétfőn.
A kis Dezsőke kérdezi anyukáját:
– Mondd, anyu, a húsvéti tojást tényleg a nyuszi tojja?
– Igen, fiacskám.
– És az is igaz, hogy a tojásból kiscsibe kel ki?
– Igen, Dezsőke.
– Hát mondhatom, szép kis erkölcsök uralkodnak nyúléknál!
PISTIKE, rebellis gavallér és erkölcsös locsolkodó
