A Zacsekpeti már megint bukásra áll, ezért elhatározta, hogy nem várja meg a nagyjelenetet, amit a faterja szokott rendezni bizonyítványosztáskor, hanem világgá megy. Úgy gondolta, hogy autóstoppal fog nekivágni a nagyvilágnak, mert az nem kerül semmibe. Azután vagy hajóskapitány lesz belőle egy luxus óceánjárón, tele gyönyörű csajokkal, vagy pilóta, mert a légikisasszonyok is nagyon tetszenek neki.
– Jó, ez mind szép, de hogy fogsz levizsgázni hajóskapitánynak vagy pilótának, amikor négyzetgyökből is folyton bezúgsz az Angéla matektanárnőnél? – kérdém a világutazótól.
– Ezt te nem érted, Tepisti – válaszola a barátom. – Nálam minden a motiváción múlik. Én tulajdonképpen kiváló matekos lennék, ha lenne motivációm. Akkor képes lennék akár két nap alatt bevágni a tananyagot bármelyik magánegyetemen, ahol a politikusok szoktak diplomát szerezni.
Erre mondom neki: – Hát ha már ilyen nagy zseni vagy, akkor itthon is maradhatsz, lehetne belőled is politikus, és nem fenyegetne az a veszély, hogy elsüllyedsz az óceánban a hajóddal, vagy lezuhan a repülőd.
De a Peti azt válaszolta, hogy ez a szakma szerinte már kiment a divatból, és őt uopste nem érdekli, mert ott van például a Nikolics Tómó esete, aki hiába biflázta be a négyéves tananyagot néhány hét alatt, mire ment vele? Május végén lejár a mandátuma, és sluszpasz, mehet haza.
Az Angéla tanárnő nagyon szereti a csalafinta matekfeladványokat, és a múltkor csak a Peti találta el a pontos eredményt!
– Na, gyerekek, ha most fél tíz van, ez a terem pedig 7 m hosszú és 6 m széles, rajtam pedig csíkos szoknya van, akkor hány éves vagyok?
Az egész osztály döbbenten hallgat, csak a Peti jelentkezik egy idő múlva.
– A tanárnő 42 éves.
– Tényleg annyi vagyok, ezt meg hogy találtad ki?
– Hát úgy, hogy van a szomszédunkban egy szegény félhülye srác, ő huszonegy éves.
Atata szerint azonban a Tómó elnöksége mégis vidámságával marad meg az emlékezetünkben, mert annyi vicces dolgot egyetlen elődje se tudott produkálni, mint ő. Majdnem minden hétre jutott egy kacajt fakasztó bejelentése.
A migránsokról például azt mondta, hogy azért keresik fel a nyugati országokat, mert azok elrabolták tőlük a dinoszaurusz- és mamutt-csontvázakat, és ők most felkeresik a múzeumaikat, hogy visszaszerezzék ezeket a kincseket. A kínai elnök látogatásakor pedig egy múlt századi szerb vátesz jóslatából idézett, aki sose hallott a kínaiakról, mégis megjósolta, hogy kis sárga emberek fognak Szerbiába jönni, hogy igyanak a Morava vizéből.
De az is muris volt, amikor egy újvidéki rendezvényen egy Vivaldi-szám eljátszása után azt mondta az újságíróknak, hogy a jövőben neki is többet kellene zenét hallgatnia, különösen Vivaldit, mert hátha akkor okosabb dolgok jutnának eszébe.
– Lehet, hogy mondott vicceseket, Tegyula, de nekem mégis szimpatikus volt, hogy mennyire tisztelte a nőket. Még a ginekológiába is belekóstolt a kedvükért.
– Hogy jön a Tómó a ginekológiához, Tematild? – csodálkoza atata.
– Úgy, hogy emlékszem, mit mondott egy nőgyógyász konferencián. Felvilágosította a megjelenteket, hogy a ginekológia a nőkről szóló tudomány, és annyira bonyolult, mint maguk a nők, ezért a férfiak közül szinte senki se ért hozzá.
– Én csak azon csodálkoztam, hogy végül is nem tüntette ki önmagát – kuncoga a Zacsek. – Annyi rengeteg kitüntetést meg emlékérmet osztott ki, hogy az az egy már se nem osztott, se nem szorzott volna. Már azért sem, mert nagyon meg volt elégedve saját elnöki teljesítményével, és szívesen folytatta volna is, ha hagyják. Csakhogy a haladó cimborái megnézték az ankétokat, és rájöttek, hogy csúnyán megbukott volna a választásokon.
Jaés sétálgat Tómó a feleségével, Dragicával a Mihajló kenéz utcában, nézegetik a kirakatokat. Szomorúan állapítják meg, hogy mennyire felmentek az árak az utóbbi időben. Az elnöknek még a könnye is kicsordul bánatában.
Megszólítja egy rendőr: – Elnök úr, minden rendben van? Látom, hogy könnyezni tetszik.
– Rendben van minden, csak arra gondoltam, hogy szegény kisnyugdíjasok hogyan boldogulnak a nyomorúságos járandóságukkal ilyen árak mellett.
Feltűnik egy nyugdíjas, diszkréten megkérdezi a rendőrt:
– Mondd, testvér, miért sír az elnök?
Mire a zsaru jó nagyot húz gumibotjával a szerencsétlen érdeklődő fejére.
– Miért, miért? Miattad, te csirkefogó!
De most már itt az igazi nyár, és a Petivel számoljuk a napokat, hogy mikor kezdődik végre a jól megérdemelt vakáció! Strandolással egybekötve, amikor is kedvünkre mustrálhatjuk az osztálybeli csajokat, hogy mekkorát nőt a kebelbőségük tavaly óta. Vagy felajánljuk a szolgálatunkat, ha a le akarják cserélni a vizes bikinit, nehogy megfázzanak.
Azért megérdemelt a vakáció, mert csak az tudja, hogy mekkora idegtépő macera tud lenni egy matekdolgozat, aki épp úgy nem írta meg előtte a házi feladatot algebrából, ahogy mi szoktuk csinálni a Petivel. Vagy amilyen egy feleltetés töriből, amikor sehogyse jut eszedbe a mohácsi vész dátuma.
Így járt a Peti is. A történelemtanár kihívja felelni.
– Na, Peti fiam, meg tudod-e nekem mondani, hogy mikor volt a mohácsi csata?
Peti hallgat és várja, hogy az osztálytársai segítsenek rajta. Hamarosan súg neki valaki jobbról: 1526… Súg neki valaki balról is: 1543! Középről is érkezik válasz: 1626.
– Na, megtudjuk már végre, hogy mikor volt a mohácsi vész? – sürgeti a tanár.
– Tanár úr kérem, a vélemények erősen megoszlanak.
PISTIKE, motivált világutazó és töriszakértő
