Érdekes, hogy ezeknek a felnőtteknek soha semmi se jó! A fater most azért dünnyög, mert január végén végre megjött a hó, aminek mi, srácok csak örülni tudunk. Ő meg azt mondja, hogy ezt a kis időt tavaszig már nyugodtan kibírta volna latyak nélkül.
– Inkább arra gondoljon, Gyula zomzéd, hogy eddig enyhe volt a tél, és így megspórolt egy csomó tüzelőt – vígasztalá őt a Zacsek. – Kevesebbet kell venni a jövő télre. Jó is, mert ki tudja, hogy futja-e őszre a tűzifára?
– Honnan szedi, Zacsek, hogy szűkös esztendő elé nézünk?
– Na hallja, zomzéd, jönnek a választások, és ezt a cehhet is nekünk, adófizetőknek kell majd állnunk. Olvastam, hogy legalább húszmillió euróba fog kerülni ez a cirkusz, de ebben még nincsenek benne az óriásplakátok, amelyekről a kedvenc politikusaink mosolyognak ránk, és üzennek nekünk, hogy miért szavazzunk pont rájuk.
– Ha legalább egy kicsit is hasonlítanának a George Clooney-ra – ábrándoza amama. – De meg se közelíti egyik sem. Mindegy, csak ne verekedjenek, mint az ukránok.
–Ne beszélj szamárságot, Tematild! – inté őt atata. Kijevben egyfajta forradalom zajlik, a Klicskóék meg akarják buktatni az oroszbarát elnököt, itt meg sima rendkívüli választások lesznek, ahol előre tudjuk, hogy ki fog győzni.
– Nem sima lesz, Tegyula, hanem piszkos. Hallottad, hogy mit mondott a Vucsics? Hogy ez lesz az eddigi legpiszkosabb választási hadjárat, mert az undok tájkunok meg a bűnözők összefogtak az ellenzékkel, és hátbatámadják a szegény haladókat, akik annyi jót tettek az országnak.
– Rögtön megszakad a szívem a szánalomtól! – szóla a Zacsek. – Szeretem, amikor megjátsszák az ártatlan, panaszos Kalimerót. Akit a gonosz ellenzék bele akar fojtani a tojáshéjába. Közben az az igazság, hogy nem tűrik a bírálatot, és ha valaki kritizálni meri őket, rögtön megsértődnek. Pont olyanok, mint a sógorom felesége.
– Talán ő is politikus? – érdeklőde amama.
– Nem, csak sértődékeny. Tegnap is kérdem a sógorom: miért olyan lehangolt?
– Á, hagyd, egyre nehezebben viselem el az asszonyt – mondja. - Sehogy tudok a kedvében járni. Már az is baj, ha elmegyek valahová, mert sértődöttet játszik.
– És ha otthon maradsz?
– Akkor meg Bachot.
Ámde a távozó gazdasági miniszternek, a Radulovicsnak is elhúzhatják a nótáját, ha tovább kekeckedik a volt főnökeivel!
– Amilyen smucig ember, lehet, hogy folyton másokkal fizettette a kávéját – okoskoda amama. – Vagy ami még súlyosabb vétség: a kormánytagoknak is le akarta szállítani a fizetését. Azért mondják, hogy nagy tévedés volt bevenni őt a kormányba.
– Nem a kávéval volt baj, Tematild, hanem a reformokkal – világosítá fel őt atata. – Azzal a szentségtörő állítással rukkolt ki, hogy pont az egekbe magasztalt Vucsics gátolta a reformokat, meg hogy a kormány egész gazdasági programja egy nagy melléfogás. Ennél súlyosabb vádat még a legádázabb ellenzék se találhatott volna ki!
– Én csak azon röhögök – így a Zacsek –, hogy tegnap még agyondicsérték, mint kiváló szakembert, és azt akarták elhitetni velünk, hogy ő fogja megmenteni a gazdaságot. Most meg azt mondják róla, hogy Szerbia szégyene, meg hogy eljárás indul ellene visszaélések miatt. Sőt, már azt is kiteregették, hogy ötvenezer eurót kapott az egyik külföldi banktól, és elfelejtette feltüntetni az adóbevallásában. Ezek után azon se lepődnék meg, ha kiderítenék, hogy éjszakánként álarcos banditaként bankot rabol! Vagy hogy háborús bűnöket követett el.
– Jesszusom, még majd a Radulovics is Hágában találja magát! – sopánkoda amama. – Hogy azok az idióták ítélkezzenek felette.
– Matild, hogy jösz te ahhoz, hogy ilyen sértő jelzőkkel illesd eme tekintélyes bírákat!? – döbbene meg atata.
– Nem én minősítem, Tegyula, hanem a hős Mládics Ratkó. Olvastam, hogy mit mondott a Radován cimborájának, amikor a börtönfolyosón találkoztak. Biztosan azért háborodott fel, mert eldugták a protézisét.
– Ez már kész tragikomédia, amit ez a nemzeti hősnek kikiáltott generális művel Hágában – legyinte atata. – Az a tragédia, hogy ilyen hibbant alakok alakították a sorsunkat, és akkor még ők nézik a bíráikat idiótáknak!
A dragacsevói népi fúvósfesztivál győztese londoni utat kap jutalmul. Hazaérve meséli:
– Ezek az angolok mind őrültek. Képzeljétek, hajnali háromkor beront egy angol a szállodai szobámba, üvöltözik, és csapkod a papucsával...
– Szörnyű! És te mit szóltál?
– Semmit. Nyugodtan fújtam tovább a trombitámat.
PISTIKE, sértődős Kalimeró és piszkos kekec
